Szép versek - Friss verseskötetek 2020
Tavaly kimaradt ez a rovat, de idén a magyar költészet napja alkalmából ismét összegyűjtöttem az néhány idén megjelent és még megjelenésre váró verseskötetet. Most talán még fontosabb ez a téma, mert a gyorsan változó világunkban a versek instant örömforrások lehetnek, kikapcsolnak, önreflexióra indítanak. Kutatás is bizonyította, hogy a versolvasás segít a lelki fájdalmak feldolgozásában.
Áprilisban én is több verseskötet tervezek olvasni, jó néhányat kivettem még a könyvtárból ill. még márciusban vettem is egyet.
Ha megtetszik valamelyik kötet, azt ajánlom próbáljátok meg közvetlenül a kiadójuktól megvásárolni, mert ezekben az ínséges időkben így támogatjuk őket a legjobban!
Grecsó Krisztián - Magamról többet
Hogyan alakítják a történeteink azt, akik vagyunk? A Magamról többet versei erre a kérdésre keresik a választ, a magyar költészet nagy hagyományú számvetéseit – többek között Babits, Pilinszky, József Attila verseit – felidézve. Csakhogy a kötet tanulsága szerint soha nincs jó alkalom a számvetésre, a leltárakat mindig újra és újra el kell készíteni. Hogyan tudunk úrrá lenni az élettörténetünkön, ha sem a rossz, sem a jó életeseményekre voltaképpen nincsen ráhatásunk, ha a szerencse és a balszerencse egyaránt megjósolhatatlan? Grecsó Krisztián megrázó Balázsolás-ciklusa és felemelő apaság-versei az olvasót saját életének kérdéseivel is szembesítik.
A Mellettem elférsz és a Vera szerzője ezzel a kötettel tizenkilenc év után tér vissza pályakezdő műfajához, a vershez.
Wirth Imre - Lementem egy üveg borért Hajnóczynak
Minden a gyerekkor avarillatú kertjéből, ebből a talpalatnyi földből nőtt és nő ki – és ide is tér vissza. A versek beszélője már-már mániákusan emlékezik és emlékezni akar, jelenét is mintha múltként élné: „rezzenéstelen víztükör viszi / az időt, még mindig ugyanoda”. Fel-felsejlik egy-egy semmiség vagy éppen majdnem-tragédia. Családi viszonyok, betegségek. Félelem, magány. És néha pillanatokra a szerelem. Az örök múlt időt mély melankólia és olykor halálvágy hatja át, miközben minden szó az életbe kapaszkodik. Hiszen a nyelv kapaszkodó, mert képes rögzíteni (vagy egyenesen létrehozni?) az érzések és külső-belső történések kusza hálózatát. És nagy ereje van az irodalomnak is: Wirth Imre újra és újra megidézi azokat a költőket-írókat, akik fontosak neki, így a hagyomány mint szakadozott, de erős szövet tartja ezeket a törékeny, fájdalmasan szép verseket.
Sirokai Mátyás - Lomboldal
Megjelenik: 2020. április 6., Jelenkor, 1699 Ft
Egy zen sci-fi jelenetei bontakoznak ki Sirokai Mátyás új könyvében, amely a szerző két korábbi verseskötete után (A beat tanúinak könyve és A káprázatbeliekhez) a kozmikus trilógia személyes töltetű záródarabjaként is olvasható. A költő alkotta növénylés kifejezés mintha az igenlés bensőbb ríme volna: mozgás a fák között, fákon és együtt a fákkal, testek szerelme egymás és a fák iránt. Gyakorlatias költészet ez: a kötet lapjain a növényi jóga és a kötéltánc tanai is helyet kapnak.
Lanczkor Gábor
„Mi hajt a magasba, és miért pont a fákra. Mi a közös bennünk, elérhetek-e odáig. Mi vár rám az ágak közt, mért érzem a lombokat menedéknek. Honnan ez a béke, amit emberek közt sosem érzek. Mi elől mászom. És mi felé. Lennék-e fa. Elhagynám-e a testemet érte. Állnék-e egy helyben egy lassú életen át. Lennék-e mindenkié. Lehetek-e, még így, két lábon, valaki fája.”
Szlukovényi Katalin - Álomkonyha
Szlukovényi Katalin költészete meghitt közelséget teremt. Verseit gyakran szinte kényelmesen hétköznapi helyzetekkel indítja, majd a következő mozdulattal megláttatja bennük az abszurd, mulatságos vagy baljós jeleket, és innen halad tovább a kiszámíthatatlan végkifejlet felé. „A badacsonyi kilátóhoz vezető tanösvényen / ötödmagunkkal a házasságról beszélgettünk”. Hogy a kirándulók mit mondtak, abból alig valami hangzik el, de a táj pontos geológiai leírása hirtelen az emberi kapcsolatok felszín alatti rétegmozgásairól kezd szólni. Ehhez a merész többszólamúsághoz kivételes technikai tudás kell. Érdemes figyelni a formák sokféleségére, a stílusrétegek merész váltásaira, a költői utalásokra, a biztos arányérzékre. De kell valami több is: játékosság és derű, ami áthatja a kötet minden sorát. Az Álomkonyha verseiben egy ragyogó hang teljesedik ki.
Ferencz Győző
"Tejfehér köd és mirelit málna,
a világ immanens költészete
a tányéron, a balkonon: hideg.
Éles kontrasztok, pasztellszínek,
alaktalan háttérzene,
kész színpad – mire is várna?"
Meliorisz Béla - Vagyunk örökké
Meliorisz verseinek alapmotívuma a dolgok mulandósága, az egykor voltak visszahozhatatlansága, a jelen törékenysége, az emberi jelenlét eltörölhetetlen ideiglenessége. Az idő könyörtelen munkája nyomja rá a bélyegét mindenre: ebben a világban a folyó kövei is „elfogynak, mint a szappan”. Verseinek tájain ősz van, vagy hűvösbe forduló nyárutó, örökös szezonvég egy sziklás tengerparton, a ködlepte vízen vijjogó sirályokkal, vagy éjszaka, egy magányos férfi lakótelepi konyhájában. Homályban lobogó fáklyák álomszerű sejtelmességével van jelen verseiben a megszólított másik személy: a halott feleség, a versek során át kísértő, egyszer látott benzinkutas lány, vagy egy festőnő tárlaton látott önarcképe.
"kirajzolódni a mából észrevétlen
ez volna minden vágyam
meghúzódni metaforák közti repedésben
s kitalálni mit mondhattam volna nagyapának
miért is nem kellett a barokk rend
s hogy kínoztak az eltitkolt különös lázak
s mit hajszoltam az otthontól távol"
Billy Collins - Az a baj a költészettel
„Ezek a versek történeteket beszélnek el. Van elejük, közepük és végük. Egyszóval tisztességesek. És derűs versek is. Egy zavarba ejtő műveltségű fickó kedélyességével írták őket. És mégis, mintha szerzőjük megállt volna az öregedésben, és örökké kamasz maradt volna: szövegein átragyog a gyerekverseket idéző játékosság és a mesei optimizmus, mint matchbox a gyomorröntgenen.” – Závada Péter
Billy Collins tizenegy, a 1988 és 2016 között megjelent kötetéből valók az Az a baj a költészettel című válogatás versei, melyeket az olvasó Kőrizs Imre fordításában ismerhet meg.
Poós Zoltán - A felhő, amelyről nem tudott az ég
Megjelenik: 2020. április 10., Pesti Kalligram, 2990 Ft
Aki egyszer megszeretett egy Poós Zoltán-verset, az az összeset szeretni fogja. Van ebben a költészetben egy titokzatos paradoxon: egyfelől ott érezni minden versben a legélesebb figyelmet bármire, ami trendi, naprakész és mai, másfelől viszont fájó nosztalgiát minden iránt, ami elmúlt, ami hagyomány, ami tegnapi – de még az egy perccel ezelőtti iránt is. Talán ennek az ellentétnek a finom feszültségébe sajdul bele az olvasó szíve. Poós Zoltán új verseskönyve tele van ilyen sajdításokkal. Mi mindent el tud mondani az ezredforduló utáni magyarországi vidéki életről pár mellékesnek tűnő verssor: „útközben meglátok egy temetkezési irodát. / Miért nézi?! Mert ott van egy libikóka? / Igen, tíz éve még óvoda volt, na és.” Egy régi családi otthon felszámolásának tragédiáját szinte elfedi az idill: „Vasárnapi ebédek, fújják a leves felszínét. / Valaki mindig idő előtt kezdett kanalazni. / A szekrényből – fiókjait filctollal firkálták össze – / négy zsák gyújtós lett. Úgy ötven kiló.” Ezeket az életképeket szomorúnak, de olyan természetesnek érezzük, hogy szinte eszünkbe se jut, hogy ez a könyv nemcsak egy szülőföldről és egy apa haláláról szól, hanem a tágabb világról is: igen, kiürül egy ország, elöregszik egy kontinens, és „Mindenkinek másképp szakad be / az ég. Csak a föld marad ugyanaz.” És mégis: Poós Zoltán versei semmit sem szépítve a valóságon úgy hatnak olvasójukra, mint a fájdalomcsillapító. (Kemény István)
Az év versei 2020
Immár tizenkilencedik éve jelenik meg népszerű antológiánk, amely alapkötete a Költészet Napján, április 11-én megrendezésre kerülő, rendkívül sikeres Versmaratonnak. Az év versei – Az év novellái című kötettel együtt – a magyar irodalmi élet színe-javát tárja az olvasók elé. Ahogy a borász válogatja szemenként a szőlőt, azzal a gonddal és szeretettel készül ez a reprezentatív gyűjtemény. Hagyományainkhoz híven a kötet mintegy negyven magyarországi és határon túli magyar folyóirat közlése alapján az elmúlt év legjobb verseiből nyújt színvonalas, sokoldalú válogatást. A kötetben idén 93 költő szerepel, a legidősebb a közelmúltban elhunyt Tornai József, a legidősebb élő költő az idén 89 éves Czigány György, a legfiatalabb pedig a 19 éves Nagy Lea
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)