Carlos Ruiz Zafón - A Köd Hercege

Zafón az egyik kedvenc szerzőm, aki 9 éve szippantott be írói világába, amikor A szél árnyékát olvastam. Azóta sorra kerítettem a magyarul megjelent könyveit: Az Elfeledett Könyvek Temetője sorozaton kívül a másik ifjúsági regényét, a Marinát is elolvastam. 

A Köd Hercege a legelső regénye, amivel egy ifjúsági irodalmi pályázatot is elnyert. A gyönyörű magyar kiadásban találhatunk egy előszót is, amiben megismerhetjük a könyv és a folytatásai történetét a 2006-os újrakiadásuk kapcsán. 

Zafón ismét a múltba repít vissza minket - 1943 nyarán járunk, amikor a 13 éves Max Carver szembesül vele, hogy édesapja tervei szerint egy békés, tengerparti faluba fognak költözni. Apja, Maximilian tart a háború hatásaitól, ezért szeretné családját elvinni a városból. Max döbbenten fogadja a hírt, édesanyja, nővére és húga viszont könnyen nekiáll pakolni és az életük új szakaszára készülni.

A tengerpari falu tényleg nyugalmasnak tűnik, szép házak sorakoznak a parton - bár a sajátjuk szomorú múltbeli események színhelye volt. Max több furcsaságot is észrevesz az érkezésük óta, de egy ideig nem tulajdonít ennek nagy jelentőséget. Berendezkedik és egész hamar barátra is talál a tengerparti bóklászása során. A 18 éves Roland nagypapájával a világítótorony melletti házban él. Maxszal a part mellett elsüllyedt hajónál búvárkodnak és a falu életében történt tragikus eseményekről beszélgetnek. Később mindez egyre fontosabbá válik számukra, igazi veszélyhelyzetbe sodorva őket. 

Egy elhagyatott szoborpark a ház mögött, az elsüllyed hajó, a házban furcsa árnyak kísértenek, ismerőseik titkai - Max és nővére, Alicia egyre többet tapasztal a baljós hangulatból. Amikor kishúguk, Irina balesetet szenved magukra maradnak a házban, hogy felderítsék mi folyik körülöttük. Értelmet nyer a cím, és egy titokzatos szereplőről tudnak meg egyre többet, aki az életüket fenyegeti.
"A zuhogó esőben mintha megállt volna az idő. Olyan volt, mint egy fegyverszünet: az ember abbahagyhatja azt, amivel éppen foglalkozik, és akár hosszú órákon át egyszerűen csak figyeli az ablakból az ég könnyeinek végeláthatatlan függönyét. Max az éjjeliszekrényre tette a könyvet, a villanyt lekapcsolta. Hagyta, hogy körülölelje az eső hipnotizáló hangja, és lassan álomba szenderült."
Már az első oldalaktól behúzott a regény: változások és kaland, szomorkás hangulat és titkok! Imádtam a helyszíneket, a rejtélyes házat (bevallom este egy ponton inkább letettem, mert kirázott tőle a hideg), a tengerpartot, a világítótornyot, amik szép ellenpontjai a békés falunak.

Már érezhető Zafón későbbi stílusa, motívumai - a titkok, a bűn és vezeklés, de a szerelem és barátság és a jó szándékú szereplők egyaránt. Remek ifjúsági regény a fentiek miatt, és remélem a folytatások hasonlóak lesznek, akár többet is megtudhatunk a címszereplőről. A kötet végén már elolvasható a folytatások fülszövegei, és a borítói is láthatóak - remélem ősszel már a kezemben foghatom a 2. részt, az Éjféli palotát!

Ajánlom ezt a könyvet, ha még nem olvastatok Zafóntól, de szeretitek a hangulatos, misztikus, izgalmas regényeket - ha pedig olvastatok akkor meg biztos nem kérdés, hogy kíváncsiak vagytok arra honnan indult! ;) 

5/5

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2020
Eredeti cím: El príncipe de la niebla
Fordító: Báder Petra
Oldalszám: 232
Ár: 3599 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:
1943, Spanyolország. A Carver család a háború elől a városból az Atlanti-óceán partjára menekül. Apa, anya, kislány, nagylány és kamasz fiú. Mindenki fél a változástól. Leghamarabb a kislány barátkozik meg a helyzettel, mert érkezéskor már a pályaudvaron a bokájához dörgölőzik egy varázslatos cica.Ez a macska nem issza a tejet. Hízelegni, dorombolni nagyon tud, de a tejre rá se néz. A pókot viszont levadássza!Az új házban rejtélyes dolgok történnek. Szinte tapintható a régi tulajdonosok jelenléte. Aztán a múlt ködéből lassan kibontakozik egy ördögi figura: a Köd Hercege, aki minden kívánságot teljesít – de megkéri az árát.„A Köd Hercegé-t olyan regénynek írtam, amit én is szívesen elolvastam volna tizenhárom-tizennégy évesen, és ami még huszonhárom, negyvenhárom vagy nyolcvanhárom évesen is magával ragad.”Carlos Ruiz Zafón

Nincsenek megjegyzések:

Te mit gondolsz? :)

Üzemeltető: Blogger.