Carlos Ruiz Zafón - A szél árnyéka

Már egy ideje el akartam olvasni ezt a könyvet, pár hete a booklineon szemtelenül olcsón sikerült hozzájutnom, így végre nekiállhattam.

"A tízéves Daniel élete egy csapásra megváltozik, amikor egy hűvös hajnalon apja elviszi Barcelona szívébe, ahol az Elfeledett Könyvek Temetőjében felfedezi azt a regényt, mely döntő hatással lesz sorsára. A kötet titokzatos szerzőjének nyomait kutató fiú életében kalandos évek következnek. Minél több mindent tud meg Daniel a lenyűgöző könyv történetéről, annál inkább szaporodnak a rejtélyek. Különös módon élete minden fordulatát mintha a rajongásig szeretett könyvnek köszönhetné: az első szerelmet, a nagy kiábrándulást, új barátait és még inkább fenyegető ellenségeit, majd a szívét betöltő újabb nagy szerelmet. Az elveszettnek hitt könyv elfelejtett szerzőjének nyomdokain járva elszánt és veszélyes ellenfelekkel kell megküzdenie, mivel akadnak, akik bármire képesek azért, hogy a múlt sötét titkaira ne derüljön fény. A sodró lendületű epizódok váltakozó hangulatú sora sajátosan rabul ejtő kaleidoszkóppá válik: szenvedélyes romantikus jelenetek váltakoznak regénybe illően félelmetes fejezetekkel, melyek feszültségét vidám kópéságok oldják, és mindezek mögött kuszán húzódnak meg egy meghökkentően eredeti bűnügyi történet hálójának a szálai."

Ennek a könyvnek különös atmoszférája van: eleinte világos, barátságos világot ismerhetünk meg - a 10 éves Daniel életét; viszont ahogy egyre idősebb lesz és egyre jobban belebonyolódik Julián Carax és ismerőseinek életébe egyre komorabb lesz - helyenként rémregény-szerű. Nekem nagyon tetszett az egész könyvnek a hangulata, a sokszínűsége, a sokféle szereplő, ahogy a fülszöveg is találóan írja kaleidoszkópszerű a regény.
Megszerettem a szereplőket (főleg Danielt, és Fermínt), volt akit gyűlöltem (nem nehéz kitalálni kit), és volt akiket sajnáltam.
Olyan sok szereplővel és élettörténettel ismerkedhetünk meg Daniel nyomozásai során, de szerencsére követhető a történet (azok a párbeszéd is segítik ezt, amikben a szereplők tájékoztatják egymást, így összegezve elmesélik a fontos eseményeket).

Annyi minden történik ebben a regényben, amiről nehéz beszélni, hogy ne lőjük le a poént annak aki nem olvasta :)
SPOILER:
Nagyon érdekes volt Daniel és Julián sorsának hasonlósága, és örömmel olvastam a boldog befejezést - Julián végül helyrehozta a saját életét és Danielnek is segített elkerülni azokat a hibákat, amiket ő elkövetett. Most jutott eszembe, hogy Julián végül rájött, hogy Penelopé a féltestvére? Ez a rész valahogy kimaradt nekem. A titokzatos könyvégetőről a könyv közepén azt hittem, hogy Jorge Aldaya, de tényleg 'logikus', hogy Julián volt az. (Félelmetes lehetett az összeégett testével :( )
Összességében nagyon tetszett ez a könyv, kedvenc könyveim közé sorolhatom immár ezt is :) Megfogott a hangulata, a szereplők, az események és persze a könyvek fontossága és szeretete :)
Nehezen is tudtam róla írni, egyrészt mert olyan hosszú és nem akarom elmondani mik történtek benne, másrészt ezt el kell olvasni! :)))

5/5

Kiadó: Ulpius
Kiadás éve: 2009
Eredeti cím: La Sombra Del Viento
Sorozat: Az Elfeledett Könyvek Temetője 1.
Oldalszám: 606
Ár: 3300 Ft
Borító: 3/5

Megjegyzések

  1. Tetszik a cikked. :)
    Ajánlom figyelmedbe: http://esque.blog.hu/
    Én is a héten találtam rá.

    VálaszTörlés
  2. Köszi :)
    És köszi a blog ajánlást is, nem is gondoltam volna, hogy még Zafón nem csak írni tud, hanem zenét is szerez - most hallgatom a videókat, nagyon szépek!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

na ehhez szólj hozzá ;)