Paulo Coelho - A győztes egyedül van

Nem adom fel Coelho olvasását, és úgy tűnt ez a regénye nem lesz annyira spirituális. Ez az elvárásom be is vált, de mégsem került be a többi kedvenc közé (Veronika meg akar halni, Tizenegy perc).

Érdekes a viszonyom a könyveihez - vannak részei, amiket nem szeretek, de mégis mindegyik eddig olvasott regényében találtam olyan gondolatot, amit a magaménak éreztem, amivel 'eladta' az egész könyvet és rávesz, hogy olvassak még tőle, hátha lesz még olyan amelyik a szívemhez nő.
Igazából Coelho regényeiből szinte csak néhány idézet, és téma fontos - többi sallang, csak a lapokat tölti. De mégis fontos a többi rész is, mert el is mélyíti azt a bölcsességet, amit meg tudunk ragadni néhány mondatban.
Na befejeztem az okoskodás C-ról, meghagyom neki :D

A győztes egyedül van főszereplője Igor a gazdag orosz vállalkozó, akinek mellesleg sajátos felfogása van egy emberi élet értékéről és a saját maga fontosságáról. Utáltam őt, vártam, hogy mikor kapják el, de sajnos nem szolgáltattak igazságot (nem ez volt a lényege a könyvnek . ?). Szóval Igor azért megy Cannes-ba, a filmfesztiválra, hogy visszaszerezze volt feleségét, aki két éve elhagyta és összeházasodott egy arab (?) divattervezővel. Közben megismerjük a Cannes-ba érkező emberek minden rétegét: a "Szuperosztályt", a filmkészítők, a színészek, modellek világát - mindenki többre vágyik, a nagy lehetőséget keresi a filmfesztiválon. Ahol nem is a filmek a fontosak, hanem az estélyek, a partik és az azokon megjelenő híres/gazdag/befolyásos emberek.
Visszatérve Igorra - ő sajátos módon próbálja meg felhívni a volt felesége (Ewa) figyelmét. Végül fokozatosan kiábrándul a nőből és feleslegessé válnak az 'üzenetei'.
Sokat ír a felsőbb körök életéről, Igor is munkamániás - vannak tervei a jövőre nézve (egy kis ház vidéken), de nem tud kiszállni a mókuskerékből. Ahogy sok hasonló gazdag vállalkozó. Hát őket nem tudom sajnálni - ezért is kicsit sok volt ebből a könyvből, 'szegény' gazdagok így meg úgy ... A dolgozó, a munkában megrokkanó emberekkel a kutya nem törődik, szóval ennyi. Nem tudtam együtt érezni a felsőbb körök szööörnyűűű életével. Jobban mondva megértem, hogy nagy stresszben élnek egyesek - de lenne módjuk kiszállni, megvan rá a pénzük, hogy remek körülmények között éljenek és tovább éljenek, mint egy átlag ember. Na jó kifakadást befejeztem!

Az alapötlet jó – a modern kor néhány problémájának felvetése szintén tetszett. De a kivitelezés már nem annyira: néhol szájbarágós, túl sok információt akar megosztani (ami amúgy nem bánok, mert sokat tanulok így a regényekből, csak a stílusa nem tetszett), már untam a „luxus és glamour” szavak ismételgetését, a párbeszédek nem igazán életszerűek – erőltetettnek éreztem. Mondjuk ehhez Coelhonál hozzá kell szokni, ilyen a stílusa.

3/5

Megjegyzések