V. E. Schwab - Éjféli földbe temesd csontjainkat

V. E. Schwab amerikai írónő munkásságának egy részét már olvastam, ill. várólistán van. Most visszanéztem: 2013-ban találkoztam először vele: Az Archívum tetszett, bár a folytatásig nem jutottam el. Utána A mágia árnyalatai trilógiát olvastam, majd kiadóváltással jött az Addie ​LaRue láthatatlan élete (ami szerintem meghozta neki a hírnevet), majd a Gallant. A ​hatalom törékeny szálai jelent meg még az Agave kiadónál, ami visszakapcsolódik A mágia árnyalatai világába (szeretném idén (?) még ezt is sorra keríteni). 

Érthető módon nem egyformán tetszett minden könyve, de nagyon kíváncsi voltam erre a regényére, amely Anne Rice Vámpírkrónikáin edződött vámpíros énemet szólították meg az éveken átívelő - leszbikus - vámpíros sztorival. 

Több idősíkon és szereplővel indul el a regény, amelyek a regény egy pontján összefonódnak. 

María 1530-as évek Spanyországában él, megismerjük vadóc gyerekként majd eladósorba kerülő fiatal lányként. A házasságra tudatosan készül: ki akar szakadni otthonról, szabadságra vágyik. Ám hamar rájön, hogy férjes asszonyként sincs sokkal több mozgástere, sőt... 

Jelenünkben egy elsőéves egyetemistát, Alice-t követhetünk, aki egészen Skóciából érkezett a Harvadra. Visszatekintéseket kapunk életéről, nővérével kapcsolatos emlékeiről, ami eddig a legmeghatározóbb kapcsolata volt. Alice visszahúzódó személyiség, egy buliban láthatjuk, ahol csakazértis kimozdul a komfortzónájából, megismerkedik egy lánnyal és együtt mennek haza. Ám ébredés után megdöbbentő jelekre lesz figyelmes magán...

A két szál szépen váltogatja egymást, majd a 19. században bekapcsolódik egy újabb szereplő, akinek köszönhetően összefonódik a két szereplő sorsa. 

Három különböző karaktert ismerhetünk meg: Maríát/Sabine-t hosszabban - de ez 'életkora' miatt is adódik. Mindegyikük más életkörülmények közül érkezett, ill. azt sem szabad elfelejteni, hogy teljesen más évszázadban születtek, nőttek fel. Maríának és Lottie-nak nőként nem sok joga volt - előbbi ezért is virágzik ki teljes mértékben az 'éjféli földben'. Lottie a szívét követi, másrészt a kényszerűség viszi erre az útra. Alice helyzete szívszorító - főként, ahogy megismerjük a múltját, céljait, vágyait - egy éjszaka ennek szinte teljes mértékben véget vet. 

Lírai regényről van szó, amelyben fontosabb szerepet kapnak a karakterek lelki folyamatai, egymáshoz való viszonyuk, ill. a személyiség torzulása az évszázados gyilkolászás miatt.

Ahogy már a bevezetőben írtam: főszereplőink saját nemükhöz vonzódnak - előbújásuk, tapogatózó kapcsolatfelvételeik, csalódásaik is fontos állomásai életüknek (és haláluknak).

Főként Sabine egyik párkapcsolata gyomorszorító: végignézhetjük, ahogy az első pillantást veti a fiatal lányra, majd elcsábítja és teljesen bekebelezi az életét. Csak saját szabályai szerint élhetnek, másokat pedig nem akar beengedni a kis körükbe. A szakítás is csak a menekülő fél számára elképzelhető - Sabine nem akarja elengedni áldozatát, kerüljön akármennyi életbe...

A szerző tudott újat mutatni a vámpírok témájában: egyrészt nagyon tetszett a rózsa-éjféli föld hasonlat, amivel az átváltozásukra utaltak; másrészt újított a naphoz való viszonyukon (nem csillognak :D). Ám hiába élhetnek az éjszaka teremtményeiként évszázadokig, látva a történelem nagy pillanatait - mégis a végén csak egymás társaságában tudtak menedéket találni. A vámpírélet negatívumai voltak hangsúlyosak - a folyamatos éhség, a magány, majd az emberi érzések elkopása és a személyiség elrohadása. Nem fest pozitív képet a szereplőkről a szerző - mindhárom karakternek van ellenszenves oldala - kinek több, kinek - még - kevesebb. A befejezés meglepő, de érthető...

Összességében tetszett ez a regény, minden nap - este vártam, hogy elmerüljek ebben a grandiózus történetben, de néhol aránytalannak éreztem a szereplők szemszögét (Sabine-t lehet rövidebbre vettem volna, hogy a számomra szimpatikusabbak kerüljenek előtérbe). 

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szerették Addie LaRue történetét, nyitottak az lmbtq történetekre és vonzódnak a vámpírsztorikhoz!

Nem lehet szó nélkül elmenni a magyar kiadás mellett sem, a közelgő Könyvfeszten biztosan sokan kézbe fogják venni ezt a véres, de mégis nőiesen szép kötetet. Az élfestés a borító vörös-bordó színeivel harmonizál, a három koponya szépen jelzi a főszereplők számát. 

4/5

Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2025
Eredeti cím: Bury Our Bones in the Midnight Soil
Fordító: Ballai Mária
Oldalszám: 592
Ár: 9980 Ft (Rendeld meg közvetlenül a kiadótól!)
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Az Addie ​LaRue láthatatlan élete szerzőjének új, műfajokon átívelő regénye a halhatatlanság kísértéséről, a szűnni nem akaró vágyról és az éhségről szól, amely túléli az időt.
Ez egy történet az éhségről.
1532, Santo Domingo de la Calzada.
María vadon nő fel, ravaszul és szabadon – szépségét csak a szökésről szőtt álmai múlják felül. De jól tudja: ebben a világban sosem lehet más, csak trófea vagy báb a férfiak játszmáiban. Ezért, amikor egy titokzatos idegen másfajta utat kínál, María kétségbeesett döntést hoz. És megfogadja: soha nem tekint vissza.
Ez egy történet a szerelemről.
1827, London.
Charlotte látszólag békés életet él vidéken, mígnem egy tiltott pillanat mindent széttör. A családja száműzi, London pedig rideg és idegen. Egy gyönyörű özvegy megjelenése reményt hoz – és egy újfajta szabadság ígéretét. De a vágy szabadsága mindig árat követel. Néha mindent.
Ez egy történet a haragról.
2019, Boston.
Alice egy új élet reményében hagy hátra mindent. De egyetlen éjszaka elég, hogy a múlt ismét nyomot hagyjon. Kérdések ébrednek, majd velük együtt valami sötétebb. Alice pedig válaszokat akar. És vért. Ez egy történet az életről – arról, hogyan szakad meg, és hogyan kezdődik újra.