Kätlin Kaldmaa - Izlandon ​nincsenek lepkék

A sziget disztópikus világa után maradtam Izlandon, egy rendhagyó családtörténet formájában 'barangoltam' a szigetországban. 

Tavaly jelent meg ez a kötet, azóta nézegettem - vonzott a helyszín, az érdekes cím és mesés borító. 

Előre kell bocsánatom, hogy Kätlin Kaldmaa észt szerzőnő regénye nem adja könnyen magát: több helyen versszerű, hiányokkal - utalásokkal. Posztmodern szöveg: a regényszerű cselekményt képversek, novellák, mesék és legendák szakítják meg. Emiatt meg is nehezítette az olvasást, de extra jelentésréteget is tartogattak.

pexels

Izland Eyri nevű fjordjába érkezik Gudrún és Jón, friss házasok. A férfi már előre kinézte a helyet ahol érdemes lenne elkezdeniük a közös életüket. Házat építenek, menedéket az állataiknak és megismerkednek a fjorddal, ahol már alig él valaki. Egy öregasszony, Ragnhildur lesz a barátjuk, segítőjük, aki mesél a kis település történetéről, vigyáz gyerekeikre és sok hasznos tudást átad nekik az eltelt évek során.

Gudrún hamar egyedül marad két kislányával, Jón elmegy a tengerre hajózni, világot látni. Jó néhány évvel később, amikor keresztény telepesek árasztják el a kis falut ultimátum elé állítják az egyedülálló nőt - menjen férjhez a közösség egy kiszemelt, özvegy tagjához. Hiába bizonygatja, hogy neki van férje, nyárig kap haladékot. 

A könyvet áthatják az izlandi legendák, ill. egyéb mitológiai történetek, mint Pénelopé és Odüsszeusz története. A fent említett jelenet is erre hajaz, ill. a könyv egy későbbi pontján külön is megjelenik.

pexels

Telnek az évek, születnek a gyerekek - az alapító családtól 4 nemzedékig, egészen a 21. században élő, magányos Elín történetéig követhetjük néhol jobban, néhol említés szintjén az eseményeket.

Közös a történet szereplőiben, hogy a nők magukra maradnak, férjük - szerelmük elhagyja őket, mert a saját vágyaik és céljaik felé tartanak. Kezdve Gudrúnnal, aki majdnem friss házasként marad magára a gyerekeivel, később több nő egyedül neveli lányát - az apák kiléte homályban marad. Elín, aki már a 21. században él szintén magányos, és az utolsó mondatokból sejtjük életének további eseményeit, ami hozza a múltbeli mintát.

Nagyon egyedi olvasmányélményt nyújt ez a könyv: több helyen megakasztanak az egyedi megoldások, versek, mítoszok és mondák. Nem pont ilyen történetre számítottam, de tetszett a játékossága, a humora és az a történelmi háttér és családi környezet amit felvillantott. 

Nekem nagyon elvont volt, jobban szeretem a földhözragadt történeteket. A 3-4 pont között sokáig vacilláltam, nehéz volt eldönteni merre billenjen a mérleg. Lehet, hogy egy újraolvasásnál már 4 pontot adnék neki.

Érdemes a kötet elolvasása előtt, a mélyebb megértésért megnézni a szerzővel készült könyvbemutatóról készült videót, ahol Karafiáth Orsolya beszélget vele és a fordítóval Segedi Mónival. Érdekes volt bepillantani a fordítás folyamatába is :)

3/5

Kiadó: Gondolat
Kiadás éve: 2019
Eredeti cím: Islandil ei ole liblikaid
Fordító: Segesdi Móni
Oldalszám: 340
Ár: 3200 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

„Lassan ​fedezd fel ezt a földet, ereszd el az érzékelést és minden gondolatodat, az egyetlen, amit érzel, ez a föld, ez a kopár, még ismeretlen föld, amely itt és most, az ujjaid és kezed és térded és lábujjaid és melled alatt ölt alakot. engedd, hogy ez a föld a vénáidba ivódjon, engedd, hogy ez a föld a hajadba nőjön, ébreszd fel a köveket, melyek az utadba kerülnek, tedd őket a még fel nem fedezett történelmed részévé, engedd, hogy ez a föld meghódítson, engedd, hogy ez a föld vezessen téged, nemlátót, legmélyebb jégszakadékaiba, legrejtettebb barlangjaiba, legszabadabb bérceire, melyek már évezredek óta vannak és várnak, hétköznapiak és megszokottak minden szem, minden érintés számára, a tiédet kivéve, mert te vagy az, akinek ezt a földet felfedezni rendeltetett.”Egy különleges sziget. Egy ház. Egy család. Egy egész évszázad.A sziget kopár, gyönyörűséges és kiszámíthatatlan. A család időszámításának kezdőpontja a fjord partján álló fehér ház, melynek lakói nemzedékről nemzedékre szerelembe esnek, tengerre szállnak, járják a hegyeket, vágyakoznak, tűrnek, álmodoznak, hazavárnak, történeteket mesélnek és heringet sóznak. A kis halászfalu életét, miként az egész szigetét is, a föld, víz, levegő és tűz négyessége határozza meg.A családi saga Jónsival és Gudrunnal, a ház építőivel kezdődik, s eljut egészen a 21. századig. A történet egyik főszereplője maga az óceán, amely ad és elvesz, összeköt és elválaszt, s a kérdésekre súlyos hullámokat görget válaszul.A mélyen az izlandi hiedelemvilágban gyökerező, mágikus és meseszerű elemekben bővelkedő regény szálai egészen a görög mitológiáig vezetnek.