Charles Dickens - Szép remények

A közelgő új filmfeldolgozás és a molyos Dickens kihívás miatt is vettem ki a könyvtárból ezt a könyvet. Nagy reményekkel ;) kezdtem neki, mivel az Ódon ritkaságok boltja annyira tetszett. Persze sejtettem én már a film előzeteséből, hogy ez egy komorabb hangvételű könyv lesz.

"„Emlékezetes napja maradt életemnek ez a nap, mert nagy változásokat okozott bennem. De ez a nap senki életéből nem hiányzik. Képzeljétek csak el, hogy egy bizonyos nap kiesett volna az életetekből, milyen másképp fordult volna minden.” – De hogy az a nap hozta-e a sorsdöntő fordulatot, amikor a Szép remények hőse, a szegény gyerekből úriemberré vált Pip először járt a dúsgazdag Havisham kisasszony házában, vagy inkább azon a ködös téli hajnalon dőlt el minden, amikor kisgyerekként egy szökött fegyencnek ételt-italt lopott? S amikor kiderül, mi mikor és miért történt-e tudás nem rejt-e magában újabb sorsfordulót? Pip életében mindenesetre megjelenik a titokzatos jótevő, akinek hála, maga mögött hagyhatja a falusi kovács házát s a mocsárszéli kis falut, és Londonba utazhat, hogy úriemberré váljon. A szép reményű ifjú Havisham kisasszonyt hiszi támogatójának, akinek házában évekkel korábban fizetett játszótársként szolgált. Az esküvője napján elhagyott kisasszony a menyegző foszladozó, rothadó díszletei között éli életét és fogadott lányát, Estellát a férfiak megleckéztetésére neveli. Pip beleszeret a lányba, s lelkében megfogan a gazdagság, az előkelőség iránti vágy is. Ám a tanulással, Estella „kergetésével” és léhasággal töltött londoni évek egy csapásra véget érnek, amikor egy este megjelenik Abel Magwitch, a szökött fegyenc… Charles Dickens „a szív írója”. A Szép remények talán a legjobb regénye, mely valamennyi kritikusa szerint messze kimagaslik életművéből."

Pip és a szökött fegyenc

Pip szemén keresztül tárul elénk egy megrázó történet a 19. századból. A szegény árva, aki a szülei nevét csak a sírjukról ismeri, erőszakos nagynénje gondjaira van bízva. Életének egyetlen fénypontja, a néni férje, a jószívű Joe. Pipnek már gyerekként elég megrázó élményben van része - egyik nap a temetőben rátámad egy szökött fegyenc, ételt és egy reszelőn kell neki lopnia, végül elkapják, de Pip sosem felejti el ezt az eseményt.

Miss Havish

Később a közeli városban élő különc gazdag nőhöz, Miss Havishamhoz viszik el, mert a nagy magányában szüksége van egy kis társaságra. Itt ismerkedik meg Estellával, a kisasszony fogadott lányával, Miss Havisham élete nagy csalódását nem sosem heverte ki, ezért a kislány már kisgyerekkorától fogva arra neveli, hogy ne legyen szerelmes, kegyetlen és elérhetetlen legyen a férfiakkal - és persze Pipen fog gyakorolni... A fiút végül elbocsátja a különc kisasszony, hogy Joetól kitanulja a kovácsmesterséget; persze Pip szenved mert meglátta a 'fényt', úriember akar lenni, hogy méltó legyen Estellához. Ez az érzése csak fokozódik, amikor hirtelen kiderül, hogy nagy vagyon várományosa, Londonba kell költöznie és végre úriember lehet.

A második rész a londoni életéről szól, és meg kell mondjam Pip egyre ellenszenvesebb lett. Másrészt hiányoltam ebből a részből a tanulási folyamatot, hiszen mégis csak egy kis falusi gyerek, kíváncsi lettem volna, hogyan illeszkedik bele az úriemberek világába. Ezen kívül meg akar szakítani minden kapcsolatot a régi életével, szégyelli Joet is. Amikor kiderül ki is a jótevője, akkor is elég ellenszenvesen viselkedik, irtózik tőle és csak akkor esik meg a szíve rajta, amikor már az már halálán van.

Joe és Pip

A kedvenc szereplőm Wemmick volt, szinte ő és a "Vár" az egyedüli humorforrás a könyvben, a legjobb jelenete kétség kívül az esküvő :D Herbert Pocket szintén szimpatikus, jó barátja lesz Pipnek és segít megszoknia a londoni életet. Pip gyerekként szimpatikusabb volt, a nagy vagyon és lehetőségek megszédítették, de azért a könyv végére kikupálódott :) Joe pedig a legszeretetreméltóbb szereplő mind közül, jószívű, őszinte és nagyon bele tud gabalyodni a mondandójába :D (Azért a könyv végén enyhén megdöbbentem a bejelentésén Biddyvel...) A legellenszenvesebb karakter és egyben a legidegesítőbb Pumblechook, aki a kétszínűség és nagyképűség mintaképe.

Ez a könyv annyira nem tetszett, mint az eddigi Dickens könyvek. Pipet nem kedveltem a könyv második részétől, a fent emlegetett hiányosság is levon az értékelésemből. Havisham kisasszony történetét még jobban kiemeltem volna, az volt az érzésem, hogy több témába belekezd (Pip felemelkedése, Havisham kisasszony tragédiája, a londoni élete, a fegyencek), de valahogyan felületesen. Egyes részeket untam is, ezért:

4/5

Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2004
Eredeti cím: Great expectations
Oldalszám: 496
Ár: ? nem kapható
Borító: 5/5

Balra a BBC sorozat Miss Havihamja,
jobbra Helena Bonham Carter a  2012-es filmben.

Elkezdtem nézni a Dickens 200 bejegyzésben említett BBC sorozatot is, a színészeket jól kiválogatták, bár Pip talán túl jóképű :D Azon kívül eléggé megváltoztatták, leegyszerűsítették a történetet. Wemmick például nem kedveli Pipet, pedig az ő kapcsolatuk tetszett nekem a könyvben.
A film pedig november 30-án jön az Egyesült Királyságban, nálunk - ki tudja? :)

Képek forrása:
victorianweb
The Telegraph