Nick Hornby - Pop, csajok, satöbbi

Nick Hornbyról és erről a könyvről addig nem is hallottam/ olvastam, amíg meg nem jelent a lenti, új lila borítós kiadás. Akkor vetettem rá magam a fülszövegre, olyan kis vidám a borító, zenés meg vmi csaj van rajta - mi lehet ez? A korábbi borító talán jobban illik a könyvhöz (kaotikus montázs nőkből, zenéből), de a lila mégis jobban tetszik :)

"„Ha férfi vagy, el kell olvasnod ezt a könyvet, aztán elolvastatnod a partnereddel is…” írta Nick Hornby regényéről egy angol kritikusa. És a tanácsát sokan meg is fogadták, hiszen a Pop, csajok, satöbbi az utóbbi évek angol irodalmának egyik legolvasottabb, legnépszerűbb könyve. Rob Fleming, a harmincöt éves popzenerajongó, poplemezgyűjtő, poplemezboltos történetében, boldog és boldogtalan szerelmeiben, szexuális hőstetteiben és leégéseiben, fájdalmas szakításaiban és olykor Woody Allent idéző szerencsétlenkedéseiben bizonnyal sokan ráismernek a saját életükre – és jólesően kinevetik a főhőssel együtt saját magukat is. Nick Hornby ugyanis egyre terebélyesedő sikerét leginkább egészen utánozhatatlan humorának és öniróniájának köszönheti. Egy szó mint száz: ha férfi vagy (vagy nő, aki szeretné megismerni a mai férfiak mafla, gyötrődő lelkét), ha voltál már szerelmes (vagy leszel), ha valaha elhagyott a partnered (vagy te hagytad el őt), ha szereted a popzenét (bár akkor is, ha nem), ha még kezdő vagy, és szeretnéd tudni, milyen megpróbáltatások várnak rád a szexben és a szerelemben, vagy ha már túl vagy sok mindenen, ha olykor a szexet zűrös dolognak érzed, máskor meg az egyetlen örömnek az életben, ha olykor elfog a halálfélelem, ha sehogy sem sikerül felnőnöd, ha néha szörnyen elcseszed az életed… akkor el kell olvasnod ezt a könyvet."

Rob Fleming a főszereplő, a könyv a naplószerű monológja (többször is az ugrott be, hogy ez a Bridget Jones naplója férfi-változata. Elég sok a hasonlóság - elővárosban/kisvárosban élő szülők, az egyszem gyerek Londonban próbálja egyengetni az életét több-kevesebb sikerrel. Mindkettő a párkapcsolatokról szól, és a '90-es években játszódnak.

Ugyanúgy faltam ezt a könyvet is mint a BJ-t, igaz Rob nem lett épp a szívem csücske, de az elbeszélés módja nagyon tetszett. Közvetlen, szlenges, tényleg olyan amilyen egy megkeseredett 35 éves férfi naplója lehetne. Robot a történet kezdetén épp elhagyja barátnője, Laura, akivel már jó ideje együtt él. A szakítást igyekszik feldolgozni - először megkönnyebbül, aztán jön a lehangoltság, a düh, a gyerekes viselkedés. Rob átgondolja az életét, hogyan jutott el ide ahol most van - az első öt barátnőjét okolja, akik mind valamilyen formában visszautasították, elhagyták. Emiatt dolgozik már évek óta egy lemezboltban, amit kezd megutálni és azon filózik vajon a popzene hallgatás változtatta így az életét. Dick és Berry, a munkatársai igazi zenebuzik (már bocsánat), Robbal együtt folyton listákat gyártanak - tiszta kamaszok.
Rob végül átértékeli az életét, utánajár mi lett a top5 barátnővel, és tovább bukdácsol az életében. A könyv végére sem voltam biztos benne, hogy sikerül kirángatnia magát a tespedségből és kezd-e vmit az életével, Laurával vagy akárkivel képes lesz-e normális párkapcsolatot kialakítani.
Ami tetszett még az a párkapcsolatokról, az életről való megállapításai, a humora és ahogy beleláttam egy férfi fejébe :)

"…minden kapcsolatnak szüksége van arra az erőteljes lökésre, amit a vad szerelem biztosít; ez segít át a kezdeti döccenőkön. És amikor annak az első lökésnek kifullad az energiája, és elérkezünk valami megállóféléhez, az ember szétnéz, hogy mi is maradt. Lehet, hogy valami egészen más, mint ami kezdetben volt, lehet, hogy nagyjából ugyanaz, csak szelídebb és nyugodtabb változatban, és az is lehet, hogy semmi."

"– Várj csak. Megpróbálom ezt a lehető legjobban megmagyarázni. Szóval. Azt hitem, hogy egyetlen zsinór köt össze bennünket, a kapcsolatunk, és ha azt elvágom, akkor kész, vége. Úgyhogy elvágtam, de kiderült, hogy hiába. Mert nem csak egy zsinór volt, hanem sok száz, sok ezer, mindenhol, amerre csak fordultam."

A könyv egyik lényege, a rengeteg zenei utalás viszont nekem nem sokat mondott, persze jó pár név ismerős volt (bár nehezebb volt felismerni magyarul a dalok címét), és sokszor idegesített Rob gyerekes viselkedése.
4/5


Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 2000
Sorozat: High fidelity
Oldalszám: 284
Borító: 3/5
Új borító: 5/5

Készült film is 2000-ben a könyvből - John Cusack főszereplésével, Barryt Jack Black játssza, aki nagyon jól hozza a zeneőrült -beszólogatós figurát :)