Ford Madox Ford - A jó katona

Nemrég fejeztem be a BBC Parade' end c. sorozatát (Benedict Cumberbatch a főszerepben ♥ ;)), ami Ford Madox Ford azonos című regényéből készült. Üstökös kihívásának hatására kivettem ezt a könyvet is, és megeresztek majd egy e-mailt is az Európa Kiadóhoz, nem akarnák-e kiadni a P.e. is. :)

"Ez a két boldogtalan házasság történetét elbeszélő és elemző, lélektani megfigyelésekben gazdag, szinte pszichológiai tanulmánynak is beillő kis remekmű voltaképpen a szenvedély regénye. Narrátora, Dowell, a megcsalt férj, egy jámbor, meglehetősen szentimentális és a vakságig hiszékeny amerikai kvéker milliomos, visszaidézi az angol Ashburnhamékkel való viszonyuk tíz esztendejének eseményeit, ám amikor leül, hogy megírja a történteket, még nem tud mindent, nem is emlékszik tisztán mindenre, emlékei közt nem látja még az összefüggéseket. Ahogy fejezetről fejezetre előbbre halad az elbeszélésben, részben a természetes asszociációk, részben az elbeszélés során történő újabb események hatására egyre szélesebb, koncentrikus körökben elevenednek fel és kapcsolódnak össze emlékei, világosodnak meg addig homályos mozzanatok, rejtett rugók és összefüggések. “A világ legszomorúbb történetében” semmi sem az, aminek elsőre látszik: Dowell előtt ugyanakkor tárul fel a meztelen igazság a maga iszonyú teljességében, amikor az olvasó előtt." 

Ami egyből megfogott az új kiadásban (2011-es) a borítója, olyan mint egy múlt századi napló, nagyon tetszik :))

A könyv elbeszélője John Dowell, egy amerikai milliomos, aki a szívbeteg feleségével Európában utazgat évekig. Közben megismerkednek egy angol házaspárral, szintén felsőbb körökből, akikkel 9 évig jó barátságban élnek. Ez az alaphelyzet, amiben az elbeszélő 9 éven keresztül hitt, ám egy napon fokozatosan rájön a körülötte élő három ember mindvégig hazudott neki, ilyen-olyan módon becsapták őt.

A könyv negyedéltől-felétől kezdett érdekesebbé válni a történet, amikor újra meg újra elmesélt egy helyzetet, de immár több információval, más szemszögből. A könyv végére szép lassan kiderül az igazság, a szívbetegségekről, a hűségről, a barátságról.

"Tudom, hogy nagyon kuszán és összevissza mesélem ezt a történetet, s a kívülállónak nehéz lehet eligazodnia benne, hiszen valóságos labirintus. Nem tehetek róla. Ragaszkodtam ahhoz az elképzelésemhez, hogy egy falusi kastélyban ülök valakivel, aki szótlanul hallgatja a mesét, ahogy magától árad, s közben kintről behallatszik a szél zúgása és a távoli tenger mormolása. És ha az ember mesét mond – hosszú, szomorú mesét – , bizony megesik, hogy néha visszakanyarodik, néha meg előreszalad a történetben. Lényeges részletek jutnak az eszébe, amelyekről előzőleg megfeledkezett, és éppen azért igyekszik minél részletesebben elmagyarázni őket, mert rájött: azzal, hogy a megfelelő helyen elfeledkezett róluk és kihagyta őket, esetleg téves képzeteket keltett hallgatójában."

Igazából nem történik sok esemény a könyvben, nem is ez a lényeg benne. Megismerjük a két házaspár életét, múltját, titkait. Főleg Edward Ashburnhamet (rá utal a cím is), akit John minden tettének ellenére jó embernek tartott. Részletesen, pszichologizálva elemzi a múltjukat, és azt hogyan alakult ilyenné a házasságuk, a négyük kapcsolata.

Az elbeszélés stílusa csapongó, de egy igazi napló benyomását kelti - kiszólásokkal (pl. fenti idézet), utalásokkal az azóta eltelt időre.

John eléggé buta, vagy naiv férfi, akit a felesége elég galád módul kihasznált; a kedvenc részeim azok voltak, amik az Ashburnham házaspárról szóltak - hogyan boldogul két tudatlan fiatal egy előre elrendezett házasságban.

Érdekes volt ez a történet, bár a könyv elejét untam, de a közepétől már jobban tetszett. Nagy nyomokat nem hagyott bennem, de jól megírt történet. Aki szereti a múlt századi történeteket, és a kicsit lassabb hangvételű, elmélkedős történeteket annak tetszeni fog A jó katona. (Kíváncsi vagyok a  Parade's end milyen könyvben, a sorozat alapján cselekményesebb mindenképpen :))

4/5

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2011
Eredeti cím: The good soldier
Oldalszám: 281
Ár: 3000
Borító: 5/5

"Mert ugyan ki tudja megmondani valakiről, hogy miféle ember? Ugyan ki tud bármit is egy másik szívről – vagy akár a sajátjáról is? Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az ember nem alkothat hozzávetőleges képet valakinek a várható viselkedéséről. De senkiről se tudhatjuk biztosan, hogy valamennyi lehetséges esetben hogyan fog viselkedni – és amíg ezt nem tudjuk, nem ismerhetjük igazán senkinek a „jellemét”."

"Azt hiszem minden házastársi kapcsolatban szerepel egy állandó tényező: a vágy, hogy jellemünk vagy életünk valamilyen gyönge pontját eltitkoljuk az előtt, akivel együtt élünk. Mert tűrhetetlen állandóan együtt élni olyan valakivel, aki észreveszi az ember apró gyöngeségeit. Ez csakugyan maga a pokol – ezért végződik olyan sok házasság boldogtalanul."

Filmadaptáció 1981-ból Jeremy Brett (Sherlock Holmes) főszereplésével.