Sarah Winman - Csendélet

Sarah Winmannel először 2018-ban, a Bádogember regénye kapcsán ismerkedtem meg, ami annyira tetszett, hogy újraolvastam 2019-ben. Várólistás volt Amikor ​isten nyúl volt regénye és a Csendéletet megjelenése óta kerülgettem. Most kerítettem rá végre sort - igaz hullámzó volt az olvasmányélményem. Az első 50-70 oldal környékén még azon gondolkodtam, hogy félbehagyom, mert fura volt a szerkezete - nyelvezete, nem tudtam ki lesz a főszereplő, mi lesz a téma. A csapongó elbeszélésmód amúgy Virginia Woolfra emlékeztet - főleg most tűnt fel, mert épp újraolvasom a Mrs. Dallowayt.

A regény 1944-ben Firenzében kezdődik, dúl a második világháború, amikor megismerjük Evelyn Skinner művészettörténészt, aki találkozik egy fiatal, optimista katonával Ulysses Temperrel. Ekkor még nem tudják, hogy életük végérvényesen összefonódik: a művészet, Firenze, barátságok fogják összekötni őket és szeretteiket.

Néhány évvel a találkozásuk után Ulysses életét követhetjük, aki a háborúból visszatérve új életet kezd a régi romjain. Gyerekkori szerelme, háborús felesége, Peg már másba szerelmes, sőt egy amerikai katonától született egy kislánya. Peg szemszögébe is beleláthatunk, követhetjük milyen élete volt a háború alatt, amikor Col kocsmájában dolgozott. Az East End-i pub fontos helyszín - egyfajta talált család alakul ki az itt megjelenő szereplők között. Ez főleg később, a történet sorsfordító pontján bontakozik ki. Az egyik tag, ha mondhatjuk így: a borítón is megjelenik - Claude, a papagáj aki találó pillanatokban dob be Shakespeare idézeteket, ill. a szereplők állandó extravagáns 'kiegészítője'. 

A regény több évtizedet ölel fel: a szereplők életéből epizódokat kapunk, fontos eseményeket követhetünk. A könyv főként Ulysses és családja, barátai sorsára fókuszál, Evelyn Skinner kevesebb szerephez jut - inkább csak a kötet elején és végén (emiatt a fülszöveg kicsit megtévesztő). A kezdetben furcsa figurákat egyre jobban a szívünkbe zárjuk.

Úgy érzem ebben a regényben nem is a cselekmény a fontos, bár több érdekes és sorsfordító eseményről beszámol, mégis a hangulatok, kiragadott pillanatok lesznek a kiemelkedőek. Nagyon tetszettek ezek az igazi olasz mindennapokat bemutató jelenetek - a kávézás a teraszon, a forró nyári napon csobbanás a vízbe, a narancsfa alatt üldögélés, az első szerelem megélése a leárnyékolt szobában...

A művészet könyve a Csendélet, több szereplő művészi ambíciókkal bír - legyen az zongorázás, éneklés, rajzolás, írás*, vagy a művészetek értő élvezete. A másik hívószó, ami eszembe jut a talált család kifejezés: nem csak Ulysses és Peg lánya miatt, hanem a köréjük gyűlt barátok miatt is. 

* Megjelenik például E. M. Forster, ill. regénye és keletkezési körülményei, a Szoba kilátással.

A harmadik pillére a történetnek az LMB(TQ) szál - több szereplő érintett valamely módon, néhol talán már túl sok is lehet ez vonatkozás. 

Összességében egy különleges regényt kaptam, örülök hogy nem hagytam félbe, mert minden nehézsége ellenére megérte elolvasnom. Kizökkentett a mindennapokból, vágyat ébresztett bennem hogy Firenzébe (egyáltalán Olaszországba) utazzak, elmerengjek a művészeten.

Nem egy könnyű olvasmány az elbeszélésmódja miatt, de egy idő után bele lehet rázódni és érdemes is kicsit megtornáztatni az ellustult agyat egy kicsit másféle narrációval. A történet maga szépen bonyolódik, igazából a szereplőket nagy szerencsék érik, amik elősegítik a könnyebb életet, a háború sem olyan nyomasztó - igaz megérnek más nehézségeket, katasztrófákat, de összességében kedves és életigenlő hangulatú regényről van szó!

(Most félig tudatosan csatlakoztam a NIOK júniusi témájához - gyönyörű az újabb kiadás is, az élfestéssel és a vibráló sárga színnel, amivel szépen passzol a Bádogember kötethez.)

5/5

Kiadó: 21. Század Kiadó
Kiadás éve: 2023
Eredeti cím: Still life
Fordító: N. Kiss Zsuzsa
Oldalszám: 430
Ár: 6990 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

1944, hullanak a bombák Toszkánában, és egy borospince romjai között találkozik két idegen. Különleges estét töltenek együtt.

Ulysses Temper fiatal brit katona, Evelyn Skinner hatvanas művészettörténész. Talán kém is?

Evelyn azért utazott Olaszországba, hogy festményeket mentsen meg a pusztulástól, és felidézze, milyen volt, amikor találkozott E. M. Forsterrel, és belehabarodott egy olasz szobalányba Firenzében, egy kilátással rendelkező szobában.

Ahogy Evelyn az igazságról és a szépségről beszél, Ulysses fejében szárba szökken egy gondolat, amely évtizedekre megváltoztatja életpályáját, sőt a szeretteiét is.