Zelei Anna - Ha ​az erdő beszélni tudna

Kíváncsian vártam Anna legújabb könyvét, ami április végén jelent meg. A Norvég utakon és Az elveszett erdőben megszokott közvetlen, de informatív stílusban olvashattam a Kárpát-medence erdeiről, az őket fenyegető veszélyekről, fontosságukról.

A kötet első felében feleleveníthetjük a biológia órákon tanultakat, ill. sok új és érdekes információt kapunk a fákról. A szaporodásuktól kezdve a szerkezeti felépítésükig: hogyan működik a fák gyökérrendszere (nagyon érdekes hogyan képesek ezek az apró nyúlványok idővel köveket áttörni), milyen kölcsönhatások segítik vagy épp gátolják az egyedeket az életük során. A következő etapban a legfontosabb erdőalkotó fajokat ismerhetjük meg: a jellegzetes formáikat, igényeiket. 

A kötet második fele a veszélyekről, károkról szól ill. megoldási javaslatokról. Megismerkedhetünk az erdei kárláncolat fogalmával - képet kaphatunk az erdő összetett rendszeréről. Sokféle veszély fenyegeti erdeinket - fáinkat: a természeteseken (szú, gomba, tűz, kiszáradás) túl az ember és a túlzott/nem megfelelő favágás, irtás jelent veszélyt.

A klímaváltozás kérdése megkerülhetetlen: hazánkban egyre melegebbek az évszakok, kevesebb a csapadék - ehhez nem minden faj képes alkalmazkodni (pl.: fenyők).

Anna felvázolja, hogyan lehet erős erdőket nevelni. Többek közt az invazív fajokat csökkenteni - ezek olyan nem őshonos növények, amelyek igénytelenebbek - könnyebben terjednek és elnyomják a többi fajt (pl.: akác).

Kiemeli, hogy létfontosságú lenne a társszakmák összefogása az erdők kérdésében: erdőgazdálkodás, mezőgazdaság, vadászok, vízgazdálkodás együttgondolkodása és cselekvése.

Külön fejezetben foglalkozik a fatüzelés kérdéskörével - pro-kontra bemutatja a témát kitekintve a magyar társadalomra, gazdasági helyzetre.

Az egész könyvre jellemző, hogy nem csak saját élményeit, tudását, hanem az életből vett konkrét példákkal színesíti a tényeket, ill. gazdag forrásjegyzéket közöl. Peter Wohllebenre többször hivatkozik és tényleg kettejük könyvei, szemlélete szépen kiegészíti egymást.

Befejezésként olvashatunk tippeket, hogy mi mit tehetünk a saját kis háztartásunkban - közeli környezetünkben. 

Érdekes volt az újrahasznosított papírral foglalkozó fejezet, igazi bennfentes információkat tudhatunk meg a nyomdák - papírgyártás működéséről. 

Az előző könyveiből megszokott gyönyörű fotóillusztrációk gazdagítják a kötetet, amelyek szép kiegészítései a szövegnek, ill. ismét olvashatunk verseket - a kettő együtt komplex élményt ad, kirándulásra - tanulmányozásra csábítanak.

Zelei Anna nem csupán az erdőkről, mint növénytársulásokról ír, hanem komplex képet ad az erdőjárás egészségügyi vetületeiről, a környezetvédelemről, globális felmelegedésről, az ipar - túlnépesedés okozta hatásokról. Emiatt széles körben ajánlom ezt ill. előző könyvét - azoknak, akik kicsit is érdeklődnek a környezetvédelem, életünk javítása iránt.

5/5

Kiadó: Fekete Sas
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 248
Ár: 5570 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Erdő. ​Mindössze négy betű. Ennek a négy betűnek olyan hatalma van boldogulásunkra és boldogságunkra, melyet nem könnyű szavakkal leírni. Aki viszont megízleli ezt az örömforrást és életérzést, az tovább akarja adni. Neked. Nekünk. Mindenkinek. Az utókornak.

Az erdők még mindig tele vannak rejtélyekkel, még mindig rengeteg megfejtenivalót tartogatnak a tudósok számára. De bármi, ami eddig kiderült róluk, az csak értéket adott az emberiségnek. Ezekbe a rejtélyekbe kémlelünk bele, hogy kiderüljön: az erdő nem tud elvenni, csak adni. Önzetlenül és örökké. Nyugodtan bízzuk rá magunkat! Ám a legfontosabb, hogy az erdőt meg is kell védeni, és ez csak rajtunk múlik. Erről szól ez a könyv.

Az ismeretterjesztő kötethez közel száz önkéntes járult hozzá munkájával, fotóival vagy átütő erejű szavaival.

A könyveladásokból befolyó teljes nyereséget a hazai természetvédelem számára ajánlotta fel a szerző.

Részlet:

„Amikor véletlenek hosszú sora után egy makk kicsírázik, még nem tudja, hogy történelmet ír. Ha jókor volt jó helyen, ha megtalálta a tökéletes pillanatot, akkor gyökeret ereszt. Aztán kihajt, és ha egyetlen éhes vad sem jár arra, akkor nekilát meghódítani a meg örökölt teret. Eltelik tíz év. Eltelik száz év. Esetleg ezer. Elkerülték háborúk, kórságok, de még a fázó családok is. Több évszázad megpróbáltatásai után is teszi a dolgát. Hűt, fűt, portalanít és oxigént ad. Évszakokat felügyel, esőt hoz. Átölel embert s állatot. De vajon hogyan képes ellátni mindennel az embert? Honnan van mindehhez ereje? És mi lesz a sorsa a korszakokon átívelő históriának?”