Carla Valentine - Gyilkolni ​nem könnyű

A Helikon tavaszi megjelenései között szúrtam ki ezt a könyvet és Agatha Christie rajongójaként nem volt kérdés, hogy szeretném elolvasni. Ráadásul szép zárása az életműolvasásomnak (már csak 3 könyv!) - így szinte minden említett regényt ismertem. A szerző amúgy figyel arra, hogy ne spoilerezze el a regények megoldásait, így akkor is ajánlom, ha még nem olvastad el az életművet!

Carla Valentine patológusasszisztens, aki ebben a könyvben beavat Agatha Christie könyveiben megjelenő halottkémek, helyszínelők munkájába. Végigveszi hogyan nőtt a szerző tudása az évek alatt a bűnügyek elkövetése és feltárása kapcsán; megmutatja, hogyan építette be műveibe az aktuális kutatásokat, gyakorlatokat, megtörtént eseteket. 

Az első fejezetekben áttekintést ad magáról az írónőről, az alapvető életrajzi adatokkal, így aki nem annyira jártas ebben, az is könnyedén képbe kerülhet a népszerű angol írőnővel.

A következő fejezetekben a legfontosabb nyomokat mutatja be (Ujjlenyomatok, Kis méretű nyomok, Igazságügyi ballisztika (tűzfegyverek), Írásos dokumentumok és kézírás, Lenyomatok, és fegyverektől származó sebesülések, Vérnyomok vizsgálata, Boncolás, Igazságügyi toxikológia), amelyek nem csak a detektívregényekben, hanem a valóságban is segítenek felgöngyölíteni a bűnügyeket. Az adott témában nem csak Agatha Christie műveire hivatkozik, hanem a korabeli tudományterületről is jó áttekintést ad - a nyomozások úttörőiről, érdekes - hátborzongató esetekről.

Újdonság volt számomra (vagy elfelejtettem, hogy olvastam erről), hogy Agatha tagja volt a Detection Club nevű társaságnak amelyben korabeli szerzők gyűltek össze, alkottak saját szabályokat, tárgyalhattak meg bűneseteket és feldolgozásukat. Tagja volt például  Dorothy L. Sayers (nemrég jelent meg tőle a Holttest a fürdőkádban, amit tervezek nemsokára olvasni), G. K. Chesterton (Brown atya nyomoz), Orczy Emma, stb.

Nagyon komplex ez a kötet, a sokféle témakört a laikusok számára érthetően mutatja be, érdekes eseteket hoz példának. Néhol erős gyomor kell az olvasáshoz, hiszen olyan dolgokról is szót ejt, hogyan történetik a boncolás esetén a mintavétel a szervekből, vagy a 20. században milyen megoldásként használták a sósavat... 

Összességében nagyon tetszett ez a könyv, meglepő módon dolgozta fel számomra Agatha Christie életművét, de azt mindenekelőtt azt csodálva; humorosan, néhány személyesen adalékkal bemutatva.

Olvasmányos, informatív - ajánlom, ha szeretnétek kicsit elmélyedni a nyomozások való világában és betekinteni a 20. század bűnügyeinek felderítésébe!

5/5

Kiadó: Helikon
Kiadás éve: 2024
Eredeti cím: Murder Isn't Easy
Fordító: Sipos Katalin
Oldalszám: 344
Ár: 5499 Ft
Borító: 5/5*

Fülszöveg:

Agatha ​Christie minden könyvében van legalább egy, de inkább több hulla. És amit ezekről és a tetthelyekről leír, az helytálló a kor tudományos ismeretei szerint. Természetesen a regényekben és novellákban nem a mai tudásunknak megfelelő igazságügyi vizsgálatok szerepelnek, de Poirot-nál például megelőlegezte a helyszínelőkészletet: A titokzatos stylesi eset lapjain fiolákba és kis borítékokba gyűjti a nyomokat (kesztyűben, csipesszel!) évekkel azelőtt, hogy a rendőrségnél ezt bevezették volna. Történeteibe beemelte az akkor egészen új helyszínelői módszereket, mint a luminol használatát, mellyel a látens vér jelenlétét lehet kimutatni, és bemutatta az ujjlenyomat rögzítésének ügyes módszereit. Christie lépést tartott a tudomány fejlődésével: olvasta a tudományos lapokat és a bulvárlapokat is, és mindkettőből kimazsolázta, amire szüksége volt.

Carla Valentine pedig nagy élvezettel vezet végig minket az életművön egy tudós és gyakorlati szakember nézőpontjából.

Teljesen véletlenül Agathának van egy pontosan olyan szereplője, mint én voltam gyerekkoromban: a tizenkét éves Pippa a Pókhálóban. Amikor a darabban a Clarissa Hailsham-Brownnál vendégeskedő Jeremy Warrender felteszi a kérdést Clarissa nevelt lányának, Pippának, hogy mi a kedvenc tantárgya az iskolában, a lány lelkesen és azonnal rávágja: „A biológia. Az a legklasszabb. Tegnap egy békalábat boncoltunk.”