Marina Lewycka - Rövid ​traktortörténet ukránul

Marina Lewycka ukrán származású, angol írónő könyveivel a megjelenésüket tekintve fordítva kezdtem az ismerkedést. A 2009-es Ragadunk tetszett a legjobban, ezt követte az Eperföldek - most pedig sorra kerítettem az első regényét is, amiben önéletrajzi elemeket is felfedezhetünk. Ezzel a végére értem a magyarul megjelent könyveinek - ez egy ilyen év, több szerző életművét kipipálhatom idén :D

A furcsa cím és ronda borító egy kissé abszurd történetet takar. Nagyezsda és Vera anyjuk halála után összevesznek, két évig nem is beszélnek egymással. Amikor apjuk beszámol Nagyedzsának egy Valentina nevű ukrán szépségről, akkor veszik fel egymással a kapcsolatot. Hamar kiderül hogy az ukrán szőkeség apjuk felesége akar lenni, valószínűleg az angol állampolgárság és a pénz motiválja elsősorban, nem pedig a 80 éves férfi szerelme.

A papa teljesen elveszíti az eszét, mindent megtesz, hogy Valentina vele éljen, mindent megad neki amit szeretne. Lányai természetesen egyre nagyobb elképedéssel figyelik az eseményeket, és próbálják megakadályozni, hogy apjukat vénségére kiforgassák a vagyonából.
Ám  hiába minden, apjuk feleségül veszi az ő Valentináját és látjuk ahogy egyre jobban kifordul minden szereplő magából.

A lányok természetesen már idejében jogi útra akarják terelni az ügyet, a bevándorlási hivatallal, ügyvédekkel veszik fel a kapcsolatot.

Nagyezsda, a fiatalabb testvér szemszögéből követhetjük az eseményeket, aki nem csak Verával szeretne kibékülni, hanem szeretne többet megtudni családja múltjáról. Szépen lassan feltárul nővére és apja rövid történeteiből az az út, amit a család bejárt Ukrajnától egy angol menekülttáborig - ahol már ő született. A két nővér közti feszültségek, szemléletmódbeli különbségek is felszínre kerülnek. 
"Egyszer majd megkérem Verát, meséljen a javítóblokkról, de nem ez a megfelelő alkalom. Bár az is lehet, igaza van a nővéremnek, és vannak dolgok, amelyekről jobb nem tudni, mert amit megtudunk, azt soha többé nem lehet nem tudni. Anyám és apám soha nem beszéltek nekem a javítóblokkról, és úgy nőttem föl, hogy nem tudtam, milyen sötétség rejtőzik az emberi lélek mélyén.Hogyan élhették ők az életüket ezzel a szörnyű titokkal a szívükbe zártan? Hogyan voltak képesek zöldséget termeszteni, motorbicikliket javítani, bennünket iskolába járatni és a vizsgaeredményeink miatt izgulni?Pedig ezt tették."
Ez a regény leépüléstörténet, néhány humoros jelenettel. Nagyezsda kapcsolódni vágyik, szeretné megismerni ezt a nőt, aki kiforgatja apja életét, de igyekszik megoldani is a helyzetet, több-kevesebb sikerrel.

Nem igazán tetszett ez a könyv, nem tudom ennek az az oka, hogy nehezen tudtam elkezdeni, mert kevesebb időm volt olvasni a hét közepén vagy az amit több molyos értékelésben is olvastam: unalmas. A történet teljesen leszűkül Kolja, az apa - Nagyezsda és egy kicsit Vera szemszögére, akik lelkesedve vagy megbotránkozva számolnak be Valentina viselt dolgairól.

Összességében egyedi, néhol humoros regény a Rövid traktortörténet ukránul. Akkor ajánlom, ha kíváncsiak vagytok egy kicsit Ukrajnára, az onnan emigráló emberek élettörténeteire. Az szerző iránti érdeklődésem és az 1001 listás címke miatt nem hagytam félbe, de nekem ez most inkább csalódás volt:

3/5

A történetnek megjelent a folytatása is - ennek még nincs magyar fordítása.

Kiadó: Geopen
Kiadás éve: 2009
Eredeti cím: A Short History of Tractors in Ukrainian
Fordító: Szabó B. Réka
Oldalszám: 358
Ár: - Ft
Borító: 1/5

Fülszöveg:
Vera és Nagyezsda apja, két évvel anyjuk halála után, beleszeret Valentinába, a ragyogó szőkeségű, elvált ukrán nőbe. A papa nyolcvannégy éves, a nő harminchat. Bögyös, rózsaszínű bombaként robban be az életükbe, felszínre hozza a rég eltemetett emlékeket, és egy jól irányzott rúgással alaposan fenéken billenti a család mumusait. A már Nyugaton nevelkedett nővérek megpróbálják visszapaterolni Valentinát, ahonnan jött, de eközben egyre mélyebbre ásnak ukrán gyökereikhez. Önironikus, szórakoztató történet az élet kicsinyes és komoly dolgairól, a múltról és a rendszerváltó Európáról.Az ukrán származású Marina Lewycka a második világháború után született a németországi Kiel melletti menekülttáborban. London közelében, a sheffieldi egyetemen tanít. Ez az első regénye, amellyel berobbant az irodalmi köztudatba.

1 megjegyzés:

  1. Sajnálom, hogy nem tetszett annyira! Tényleg brutál, hogy milyen csúnyák meg furák a borítói a szerző könyveinek! :D Valamikor én is olvasni fogom - az elkövetkező évtizedben :D

    VálaszTörlés

Te mit gondolsz? :)

Üzemeltető: Blogger.