Marina Lewycka - Eperföldek
Az ukrán származású, de Angliában élő írótól 2017-ben olvastam először, a Ragadunk c. regényét, ami a Geopen20 sorozatban jelent meg. Annyira megfogott, hogy vettem belőle egy saját példányt és várólistára tettem ezt a könyvét - amit akkori igazgatónőnk is ajánlott nekem.
Vasárnap délután kezdtem el és alig tudtam letenni, szerintem ez jól mutatja hogy tökéletes választás volt, sajnálom hogy ennyit halogattam.
Az Eperföldek csúnyácska borítója (igen, az egy kutya ami lepisil egy óriási epret) mögött egy lebilincselő történet bújik meg - kelet-európai, orosz, kínai vendégmunkások sorsáról, akik nagy álmokkal érkeznek Angliába.
 |
| pixabay |
A regény egy eperföldön szüretelő csapatról szól, akikhez a 19 éves, ukrán Irina csatlakozik. A brigádvezető egy középkorú lengyel asszony, Jola, aki már évek óta kijár ide hogy pénzt keressen. Mellette dolgozik unokahúga, a szentéletű Marta; két kínai lány; a férfiak csapatában a szintén ukrán Andrij, a lengyel Tomasz, Emanule Malawiból és a titokzatos Vitalij.
Irina szemszögén túl a többiek életébe is beleláthatunk a váltakozó nézőpontoknak köszönhetően és feltárul előttünk a vendégmunkás lét minden nehézsége, hátránya és kihasználtságuk. Megismerhetjük az életüket, hogyan érkeztek Angliába és mit remélnek a külföldi munkától. Ahogy belendül a történt egyre izgalmasabb kalandokba keverednek hőseink, az egymás mellett dolgozó és élő különféle nemzetek fiaiból-lányaiból egy összeszokott csapat, barátok és egyfajta család alakul ki.
Az eperföld után megismerhetjük a csirkefeldolgozó üzem borzalmait, a lánykereskedelem egy szeletét is felvillantja az író, illetve azt hogy az előbb érkezett és szemfüles honfitársaik mennyire ki tudnak fordulni magukból - kihasználnak mindenkit csak hogy ők pénzhez jussanak. Kegyetlen világot fest le Lewycka a regényben, aminek sajnos erős a valóságalapja, a könyv végén említi a forrásait is.
A realista és durva események olyan humorral és izgalmasan vannak megírva, hogy hiába fáj a szívünk, tudunk drukkolni a szereplőknek, hogy révbe érjenek; megcsillan a remény minden nehézség és kegyetlenség közepette.
Sokrétű lett Marina Lewycka második regénye (most már tényleg sorra kerítem a legelsőt is - Rövid traktortörténet ukránul - van egy gyanúm, hogy az egyik szereplője feltűnt ebben a történetben is). Nem csak a vendégmunkások életéről mesél, hanem az ukrán nemzetben jelen lévő ellentétekről, a kapitalizmusról, arról hogyan használják ki egymást az emberek - akár kis szinten - akár nemzeteket tekintve. Szépen megtartotta az egyensúlyt a fenti témák komorsága, kegyetlensége és a remény, a szeretet és a humor között.
"És arra gondoltam, még ha nem is tart örökké ez a férfi-nő-romantika dolog, akkor is érdemes hinni benne. Nem igaz? Mert, ha nem hiszünk a szerelemben, mi másban hihetnénk?"Külön tetszett a csapathoz szegődő kóbor kutya szála, akinek gondolatait szintén olvashatjuk és ügyesen kiegészítette a többi szereplő történetmesélését.
A kiadás negatívuma Emanuel leveleinek olvashatatlan betűtípusa, jó lenne ha megjelenne újra ez a regény, akkor menne a polcomra :)
Ajánlom ezt a könyvet, ha szeretitek a különleges történeteket, a realista ám izgalmasan kanyarított sztorikat, humorral és egy kis szerelemmel.
5/5
Kiadó: Geopen
Kiadás éve: 2010
Eredeti cím: Two caravans
Fordító: Szabó Réka Eszter
Oldalszám: 406
Ár: 3490 Ft
Borító: 3/5
Fülszöveg:
A festői szépségű angliai mezőn két lakókocsi álldogál, egy a férfiak, egy a nők számára. Lakóik bevándorlók, akik a világ legkülönfélébb tájáról érkeztek nagy reményekkel és vágyakkal. Andrij, az ukrán bányászfiú a régi rendszer gyermeke, míg a csinos, fiatal Irina már az új Ukrajnát képviseli -gyanakodva kerülgetik egymást. Aztán ott vannak még a lengyelek, a Bob Dylan-rajongó Tomasz, az apró, de terebélyes Jola, és ájtatos unokahúga, Marta; két kínai lány, akik közül az egyik nem is kínai; a bájos Emanuel Malawiból; valamint a mindig titokzatos Vitalij. Mind epret szedni jöttek az idillien szép, zöld Angliába.De manapság az angol vidék korántsem idilli a bevándorlók számára. Erről gondoskodnak az olyan meghatározhatatlan nemzetiségű, önjelölt gengszterek, mint Vulk, aki szemet vet Irinára, és úgy gondolja, az emberrablás a legcélravezetőbb udvarlási mód. Így aztán Andrij, aki amúgy igazán nem kedveli Irinát, de tényleg nem, kénytelen felkerekedni, hogy megkeresse a lányt, akibe egyáltalán nem is szerelmes…
Bejegyzések
Nahát Dóri... köszi a felhomályosítást! Ezerszer láttam már ezt a borítót, de mindig valami nonfiguratív maszatnak gondoltam. :O Mármint az eper oké, de a pisilő kutyát eddig nem láttam. xD
VálaszTörlésNekem a Rövid traktortörténet van meg, majd szeretném valamikor olvasni. Érdekesnek tűnik ez is! :)
A történet egy pontján esett le nekem is :D
TörlésAzt is szeretném olvasni, várok a könyvtári példányra, van egy érzésem hogy azt is szeretni fogom :D