Joyce Maynard - Függőség
Joyce Maynard az egyik kedvenc íróm, ezzel a könyvvel pedig kiolvastam a magyarul megjelent munkásságát. Még a Nyárutóval lopta be magát a kedvenc szerzőim sorába, de nagyon tetszett a memoárja, vagy épp a '70-es években játszódó krimi szállal tarkított felnövésregénye - a Lány a hegyen.
A Függőség egy egyedülálló anya története, akinek egy rossz időszak és egy rossz éjszaka miatt elveszíti kisfia felügyeleti jogát. Az öt éves Ollie apjához kerül, Helen csak szombatonként néhány órára láthatja. A munka mellett egyedül az anonim alkoholista gyűlések színesítik a 30-as nő életét, ill. egyetlen barátja - munkatársa Alice. Ebben a kilátástalan helyzetben találkozik Ava és Swift Havillanddel, a dúsgazdag házaspárral. Ava egy partin figyel fel Helenre, beszélgetni kezdenek majd ezt több látogatás, közös vacsora követi, addig amíg Helennek ők lesznek a barátai, támaszai, egyfajta családja. Természetesen vonzza őt ez az extravagáns pár, akik gazdagok - boldogok - határozottak és végtelenül nyitottak, kedvesek vele. Ava célul tűzi ki, hogy rendbe teszi Helen életét. Munkát ad neki, a bizalmasa lesz, ellátja kisebb-nagyobb ajándékokkal, elég hamar egymás életének nélkülözhetetlen részei lesznek.
Eleinte álomszerűnek tűnik a kapcsolatuk, de érezzük, hogy nem lesz ennek jó vége. Vártam, hogy mikor derül ki valami durva dolog, mikor bukkan rá Helen, hogy ennek a nagy jótékonykodásnak ára van...
Fokozatosan csepegteti a baljós jeleket a történet - néhány furcsa megjegyzés, a házaspárt ismerő emberek megjegyzései róluk. A történet legvégén pedig Helen testközelből érezheti, hogy mire képes a pénz és a befolyásos ismerősök.
Eleinte azt hittem, hogy a címbeli függőség Helen alkoholhoz való viszonyáról fog szólni, de hamar rá kellett jönnöm, hogy nem. Arról az egészségtelen kötődésről, függésről szól ez a könyv, ami ki tud alakulni emberek között. Amikor a kívülről jövőt kitaszítják maguk közül, ha nem felel meg az általuk megálmodott normáknak. A könyv végére Helen rádöbben, hogy mit veszített, milyen titkok bújtak meg a háttérben, milyen élethazugságokkal éltek barátai.
"A szerelem nem csak ilyen látványos módon mutatkozhat meg – jegyezte meg Elliot. – Mindenféle felhajtás nélkül is létezhet. Nem mindenki érzi szükségét, hogy telekürtölje a világot az érzéseivel. Vannak, akik a tetteikkel bizonyítják a másiknak, hogy szeretik."
Ami miatt levontam egy pontot, hogy szerintem sok ismétlés volt a szövegben - egyes kijelentések feleslegesen tértek vissza néhány fejezet után, feszesebb történetvezetésre vágytam volna. Ettől függetlenül tetszett ez a regény is JM-től, bemutatott egy érdekes kapcsolatrendszert, erősen rávilágított bizonyos társadalmi réteg viselkedéseinek visszásságaira. A pénz és a kapcsolatok nagy úr - amik életeket emelnek fel, vagy éppen tesznek tönkre, ha az ő érdekeiket sértik...
4/5
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2016
Eredeti cím: Under the Influence
Fordító: Getto Katalin
Oldalszám: 352
Ár: 3699 Ft
Borító: 5/5
Fülszöveg:
„Néha csak egy erős ember hiányzik valakinek az életéből, aki bátorítja és utat mutat neki… Ezért vagyok én itt – mondta Ava.”A függőség veszélyes – akár az alkoholtól, akár mástól függ az életünk.Jól tudja ezt Helen is, aki ittas vezetés miatt elveszíti a jogosítványát és nyolcéves fiának, Olivernek a felügyeleti jogát is. A magába roskadt Helen azonban életének mélypontján megismerkedik Ava és Swift Havillanddel, akik gazdagok, nagyvilági életet élnek és szívesen segítenek másokon. Helent is felkarolják: nem pusztán munkát adnak neki, de a barátjukká fogadják, sőt megígérik, hogy segítenek, hogy Helen visszakaphassa Ollie-t. Mindezért az álomvilágért Helen szívesen lemond a régi barátokról.Alkoholfüggősége már a múlté, ám észrevétlenül egy másik függőség rabjává válik, és ahogy az alkohol nyújtotta bódulatból, úgy ebből is keserű az ébredés.„Történet a felemésztő barátság erejéről, arról, hogy a saját életünk elől mások életébe menekülünk; a birtoklási vágyról és a látszat hatalmáról. Egészen magával ragadó.” (Megan Abbott)"Ahányszor csak felkerestem a Folger Lane-en, Ava mindig megetetett, én pedig mindig az utolsó morzsáig felfaltam, amit elém tett. Korábban, a hosszú évek alatt, anélkül, hogy tudatosult volna bennem, valahogy elvesztettem az ízek iránti érzékemet. Ízetlen lett maga az élet is. Ezt kaptam vissza Havillandéktól: az élet ízét. Minden alkalommal, mikor végigmentem a kaputól a házig vezető feljárón, a nyitott ajtón át mindig valami finom illat úszott felém. A tűzhelyen gyöngyöző levesé. A sütőben piruló csirkéé. A minden szobában megtalálható, üvegtálban úszó gardéniák illata. Odakintről Swift kubai szivarjának a füstje kanyargott felém.Aztán az a nevetés. Swift harsogó kacagása, mint az arapapagáj kiáltása a dzsungelben, amikor párzani készül. „Lefogadtam volna, hogy Helen az!” – kiáltotta.Már attól fontosnak éreztem magam, hogy egy olyan férfi, mint Swift, a nevemen szólít. Olyan fontosnak, mint még soha életemben."
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)