Joyce Maynard - Otthon a világban

Joyce Maynard memoárját rég el szerettem volna olvasni - egyrészt azért, mert az eddig olvasott két könyvét nagyon szerettem (Nyárutó, Lány a hegyen), másrészt J. D. Salinger az egyik kedvenc íróm - akire már egész korán, kamaszként rátaláltam. Ebben a könyvben pedig a hozzá fűződő kapcsolatáról is ír - ami miatt nem is igen akarták Amerikában megjelentetni ezt a könyvet, és sok támadásnak volt kitéve JM az őszinte megnyilatkozásai miatt. Ezzel a könyvvel az volt a célja, hogy feldolgozza a kapcsolatukat, hogy tovább tudjon lépni; persze kibővítette a gyerekkorával, az írói karrierje indulásával és a sorsával 1999-ig.

Joyce nem mindennapi családban nő fel: szülei mindketten tehetséges emberek, művészi ambíciókkal. Az irodalom, a nyelv és a művészet szeretetére nevelik két lányukat is. A családban az idősebb nővér, Rona volt elkönyvelve írónak, ahogy édesanyjuk, Fredelle; Joyce-t több minden érdekelte, a babaházépítésen keresztül a színészkedésig. 

Joyce nővére sikerein felbuzdulva már iskolásként több irodalmi pályázaton részt vett – nem titkoltan a pénznyeremény miatt. Szülei támogatták ebben, együtt csiszolgatták a lány mondatait, fogalmazásait. Joyce rengeteget tanult édesanyja irodalmi ’szeánszaiból’ is – melyeken középiskolás diákokat korrepetált. Már kamaszként próbálkozott újságírással - több újságnak írt, hogy vannak kész cikktémái, és sok meg is jelent. 

A középiskolás éveit az Exeter középiskolában fejezi be, amely egy egyetemi előkészítő - ráadásul abban az évben vettek fel először lányokat. A hely szellemi kihívásai miatt Joyce végre otthon érzi magát, ám az oktatók és a fiúk nem igen tudnak mit kezdeni a lányokkal - emiatt, ahogy írja a légkör kényszeredett és feszült.

"– A mi feminista haditettünk az volt, hogy bekerültünk a Yale-re – mondja évek múltán Jessica barátnőm és évfolyamtársnőm a Yale-en. Én magam úgy éreztem, célt értem a Yale-re való bejutással, pedig igazából az csak kiindulópont volt életem további részéhez. – Akkor még nem voltak szavaink arra, ami történt – emlékezik Jessica. Nemcsak az anorexiának nem volt még neve. – Akkor zajlott a szexuális forradalom – mondja Jessica. – Azt már tudtuk, hogy jogunk van igent mondani. Csak azt nem értettük, hogy nemet is lehet."

A Yale-en sem találja meg igazán a helyét - magányos, étkezési problémái előtérbe kerülnek. Viszont itt írja meg azt a sorsfordító cikket 1972-ben, ami miatt nagyobb hírnévre tesz szert, ill. felhívta a már elvonultan élő J. D. Salinger figyelmét.

Salingerrel levelezni kezdenek, ami a 18 éves lány életének legfontosabb élménye lesz. Az 53 éves író ellátja tanácsokkal, óva inti a hírnévtől, a haszonlesőktől, és bátorítja, hogy írjon. A levélváltásból, hosszú telefonbeszélgetés lesznek, majd személyes találkozó. 

"Annak az érzésnek, amit két „földit” összeköt, nincs köze a szexuális szenvedélyhez, még csak a szeretethez sem. Még annál is elemibb érzés. Az, hogy ismered azt az embert. Hogy hasonló módon regisztrálod mindazt, ami a világban történik. Hogy megértitek egymást."

Hamar kiderül, hogy egy hullámhosszon vannak, Joyce szerelmes lesz és amint lehet odaköltözik Salinger cornishi 'remetetanyájára'. Furcsa volt megismerni a nagy írót ilyen szemszögből - eddig nem olvastam az életrajzát, de ebben a könyvben több dolgot is megtudhattam róla. (És nem pozitív irányban változott a képem róla...) Ellentmondásos, hiú és akaratos ember képe rajzolódik ki. Később Joyce számára kiderül, hogy nem igazán az ő személye volt fontos a kettőjük kapcsolatában, hanem az, amit a férfi belelátott: saját maga vonásaival ruházta fel, ill. próbálta átformálni. Évek múlva kiderült, hogy több lány végigélte ezt a sorsot - akik még külsőleg is hasonlítottak Joyce-ra.

A Salingerrel való csúnya szakítás után Joyce teljesen magába zuhan, vesz egy házat vidéken, és próbál túlélni. Később New Yorkba költözik, állást vállal és találkozik leendő férjével is. Steve-vel visszaköltöznek a hillsborói házba és családot alapítanak - ez volt az amire Joyce már 18 évesen, a cikke megírásakor is vágyott, mielőtt még megismerte Salingert. Sajnos a folytatás nem idilli, de a sok nehézségen keresztül is ír, neveli a gyerekeit, próbálja helyrehozni és ápolni kapcsolatát a családjával. 

Hosszú, fájdalmas de nagyon érdekes olvasmány volt ez a könyv - nem csak azért mert az írónő kendőzetlenül bemutatta az élete problémáit, a nagy íróval való viszonyát, a családalapítás és a magára találás nehézségeit - hanem a '60-'90-es évek Amerikáját, a popkultúrát. Bepillanthattunk az íróvá válásába, az újságírás néhány aspektusába. Igazából JM pont olyan lett, amitől Salinger elzárkózott - örömmel osztja meg a magánéletét, a Családi ügyek magazinrovatban igazából a blogolás művészetét űzte nyomtatott formában, kész interjúkat adni, eladni a könyvei filmjogait - sőt ő is szerepelt a To die for regénye filmadaptációjában. 

A könyv végén olvasható a 72-es cikk is, ami külön előnye ennek a kiadásnak.

JM határozottan bekerült a kedvenc íróim közé - ezt a könyvet pedig szeretném a polcomon tudni, hogy majd újraolvashassam!

5/5

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2003
Eredeti cím: At home in the world
Oldalszám: 532
Ár: - Ft
Borító: 2/5

Fülszöveg:

Az ​amerikai írónő, a Baby Love, és más, nagy sikerű regények szerzője, ebben a kíméletlenül leleplező memoárban nemcsak a maga életének tényeit, vívódásait, kudarcait és sikereit tárja fel kendőzetlenül, „félelem és gátlás nélkül” – de első ízben osztja meg az olvasókkal élete meghatározó szakaszának, a J. D. Salingerrel töltött esztendőnek igaz történetét.A Zabhegyező világhírű írója ötvenhárom esztendősen figyelt fel a tizennyolc éves egyetemista lány egyéni hangú, fanyar írására a New York Times Magazine hasábjain, írt neki, Joyce töprengve, húzódozva, hosszas fontolgatás után válaszolt – ebből szenvedélyes levelezés alakult ki, majd az író meginvitálta a fiatal lányt otthonába, ahol a hegyek között valóságos remeteéletet élt. Ezt az életet osztotta meg – nagy csalódásba torkolló nagy szerelemben – Joyce, és amikor Salinger – Jerry – egy csúf napon kurtán-furcsán elküldte, élete további szakaszában sem tudott az író bűvköréből szabadulni. Íróvá, önálló emberré válásának, családi és szakmai élményeinek, válságainak és a bálványától történő végleges elszakadásnak megrázóan őszinte dokumentuma ez a regényíró tollára méltó önéletírás.