Julie Orringer - Légzőgyakorlat ​fuldoklóknak

Ezt a novelláskötetet évek óta el szerettem volna olvasni - egészen pontosan 2016 óta amikor Amadeánál, pár hét múlva pedig Nikkincsnél is olvastam róla. Emlékszem a könyvtárból épp nem tudtam kivenni, mert valaki kivitte - végül tavaly a Könyvudvarban vettem meg olcsón és majdnem egy évvel később kerítettem rá sort. Juli Orringert a Láthatatlan híd nagyregénye miatt ismerhetjük már - amiben saját nagyszülei sorsát, emigrációját dolgozta fel. Ebben úgy érzem, hogy saját gyerek- és kamaszkorát építette bele a 9 történetbe. 

Ne tévesszen meg a vidám borító - az ábrázolt jelenet a címadó novellának egy elcsípett felszabadult momentumát ábrázolja, de a történetek nagy része fájdalmas, nyomasztó és pont ettől annyira igazi. A történetek az USA déli részén játszódnak nagyrészt: New Orleansban, Floridában, Dél-Louisianában; és a 2000-es évek előtt. 

Már az első novella olyan jelenettel ér véget, hogy egyértelművé teszi nem sok vidámság fog helyet kapni ebben a kötetben. A főszereplők gyerekek vagy kamaszok, több novellában megjelenik az anya betegsége - a legjobban az Amit megőrzünk címűben ütött szíven. Ebben a kiskamasz Helen szemszögéből látjuk édesanyját, akit elemészt a rák, de mégis elviszi gyerekeit a Disneyworldbe, ill. itt találkozik középiskolai szerelmével és családjával. 

A vallás kérdésével két novella is foglalkozik - mindkettőben a főszereplő lány kirekesztettnek érzi magát a saját neveltetése miatt. A legsimább út is csupa kőben egy zsidó családban, ahol azt látjuk, hogy a sok szabály sem tud utat állni a kamaszvágyaknak - A kálvária stációiban ugyanezt látjuk de keresztény környezetben, a szemléletet megvetve alázza és kínozza meg az egyik szereplő a másikat, csupán a bőrszíne miatt.

Az egymással való rivalizálásra is két novellát találunk a kötetben - persze ez valamilyen szinten mindegyik történetben benne van - de a másodikban (Mikor ő már kiöregedett, én meg híres vagyok) és a Motown tündöklő csillagaiban jelenik meg erőteljesen. Mindkettőben a megoldás az, hogy szeretettel és belátással forduljanak a lányok egymás felé. A Motown...-ban ez nagyon tetszett, hogy belátják, hogy kijátszották őket, és a végén összefognak.

Szégyen, féltékenység, veszteség, felnőtté válás - ezekkel a kulcsszavakkal tudom a legjobban megfogni ezt a kötetet. Julie Orringer jól ír - már az első néhány sor után otthon éreztem magam az egyes novellákban, a történetei realisztikusak és mindegyik elég nehezen emészthető. Annak ellenére, hogy nem bírok erre 5 pontot adni tetszett a kötet, és nem bánom, hogy ennyit vártam vele - megfelelő lelki állapot kell hozzá. 

4/5

Kiadó: Libri

Kiadás éve: 2015

Eredeti cím: How to Breathe Underwater

Oldalszám: 336

Ár: 3490 Ft

Borító: 5/5

Fülszöveg:

A kötet kamasz hősnői nincsenek könnyű helyzetben: alá kell merülniük a világ kezdete óta korosztályukat sújtó, megúszhatatlan problémák mélyére. Csak magukra hagyatkozhatnak. Vagy mert nincsenek szüleik, vagy mert súlyosan beteg az édesanyjuk, vagy mert az imádott-gyűlölt testvérük nehezíti az életüket. Esetleg az iskolai közösség veszedelmes viszonyai közt kell helytállniuk. Nem csoda, ha úgy érzik: fuldokolnak. Julie Orringer számos díjjal kitüntettet könyvének lebilincselő történetei kamasz tragédiákon és komédiákon, győzelmeken és megaláztatásokon vezetik keresztül olvasójukat. Julie Orringer 1973-ban született Miamiban. Magyar nagyszülei élményeit feldolgozó első regénye Láthatatlan híd címmel jelent meg a Libri Kiadónál. „Ma este életemben először megtapasztalom, amit a halaim egész életükben tudtak: hogyan kell lélegezni víz alatt."