Agatha Christie - Életem

Agatha Christie 1950 tavaszán, 60 évesen kezdte el írni az emlékiratait, amikor Irakban volt egy ásatáson, és nem volt kedve a legújabb krimijén dolgozni. A könyvet végül 75 évesen fejezte be, halála és több sikere előtt még jó tíz évvel.

A memoárjában részletesen felidézi a gyerekkorát - a családjuk hétköznapjait, a körülöttük élőket, saját kis játékait, otthoni taníttatását. Már kisgyerekként jól eljátszott egyedül, képzeletbeli barátaihoz beszélve egész világokat alakított ki magának családi házuk, Ashfield kertjében. Nagyon tetszett az is, hogy mennyire pozitív személyiség volt.

"Ha felébredtem, mindig elfogott egy különös érzés: az öröm, hogy élek. Nem hiszem, hogy ez tudatos lett volna – nem is lehet ilyesmit folyton végiggondolni –, de hát ott voltam én, ott volt a világ, kezdődött egy új nap, és várt egy újabb kaland az életnek nevezett izgalmas utazásban."

A könyv nagy része a gyerekkorától az Archibald Christievel való első házassága végééig tartó időszakot teszi ki, amelyben beszámol életük minden nehézségéről, szépségéről - rengeteg utazásról és kalandról. Megismerkedésük előtt Agatha élete izgalmas volt, édesanyjával elutaztak pl. Egyiptomba is, ahol aktív társasági életet élhetett, több házassági ajánlatot is kapott - míg - szintén több meggondolás, újrapróbálkozás után elkötelezte magát Archie mellett. Tőle született első és egyetlen gyermeke, Rosalind, aki szintén egy megkapóan eredeti személyiség lehetett az anekdotái szerint. 

Agatha gyerekként, a jobb oldali képen édesapjával. forrás

Az I. világháború alatt a torquayi kórházban ápolónőként dolgozott, majd egy gyógyszerlaboratóriumban. Itt ismerkedett meg a különféle mérgekkel is, ezt a tudást több könyvében is kamatoztatta - és szintén ebben az időszakban formálódott meg a fejében az első krimi gondolata.

A memoár nem teljes, hiányzik belőle Archieval való szakítás utáni idegösszeomlása és 11 napos eltűnése. A válásról beszámol, majd arról mesél, hogy egyedül akar utazni az Orient Expresszen, egyenesen Bagdadig. Életének ez a része ismerős volt, a tavasszal olvasott Rejtély az Orient Expresszen regényből is - ezt is jó szívvel ajánlom, ha szeretitek a regények életrajzokat! Az idegösszeomlásra annyiban utal, amikor arról az időszakról mesél, mikor édesanyja halála után egyedül kellett összepakolnia az ashfieldi házat.

"Azt hiszem, az ember már csak úgy van megalkotva, hogy vagy eleve boldog, amíg valami miatt meg nem szűnik ez az érzés, vagy eleve búskomor, amíg valami ki nem zökkenti ebből a hangulatból. A boldogok ugyanakkor nagyon boldogtalanok is tudnak lenni, a melankolikus alkatúak pedig nagyon jól tudják érezni magukat a bőrükben."

A könyv negyedébe zsúfolja bele életének későbbi eseményeit - a közel-keleti utazásokat, az ásatásokon való részvételt, megismerkedését második férjével Max Mallowannel, és több könyvének ill. színdarabjának keletkezését. A saját regényeiből írt színdarabok egyfajta könnyed kikapcsolódást nyújtottak neki, és mindig meglepődött a sikerükön. 

forrás

Talán többen ismerik a történetet, hogy Agatha fogadott a nővérével, hogy meg tud-e írni egy krimit - innen indul az író karrierje. Előtte is alkotott - szerzett zenét (utólag bevallotta, hogy nem sikerült olyan jól), de írt verseket is. A könyvben mesél arról, hogy milyen volt először beadni a kéziratát egy-egy kiadóhoz, hogyan utasították el, majd próbálták kihasználni. Az első kiadójával, amint lehetett, szerződést bontott és felfogadott egy irodalmi ügynököt, hogy segítségére legyen a jogi dolgokban. Persze csak sok év munka és könyv után tudta elfogadni, hogy igenis sikeres, és már ez a szakmája.

Egy helyen, más Maxszel való házassága idején beszél arról is, hogy hogyan dolgozik, hogyan szenved hogy ismét megtalálja-e az ihlet, és csupán egy asztalra és egy kis nyugalomra van szüksége. 

A krimik mellett írt 'hagyományos' regényt, ahogy említi - ezeket Mary Westmacott álnéven jelentette meg, és ezek közül többet ő is örömmel olvasott újra. (Én még nem olvastam tőle ezek közül, de a Távol telt tőled tavaszom lesz az első, aminek a megírásáról szót ejt a könyvben.)

Nagyon tetszett ez a könyv: nem csak azért, mert megismerhettem az embert a 'márkanév' mögött, hanem mert szórakoztató, és több életbölcsességet tartalmazó memoárról van szó, amiben a történelem egy általam kedvelt időszakát is megismerhettem. (Egy kis hiányossága a kiadásnak: képek! Úgy láttam az eredetiben szerepeltek fotók is, a magyar kiadásban nem.)

Hosszú - nagyon hosszú, de tartalmas olvasmány volt - ajánlom, ha szeretnétek megismerni Agatha életét, a saját szemszögéből!

5/5

Kiadó: Partvonal
Kiadás éve: 2008
Eredeti cím: An Autobiography
Oldalszám: 652
Ár: - Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Agatha Christie-t (1890-1976) az egész világ ismeri. Több mint száz regényt, elbeszélést, színdarabot és rádiójátékot írt. Könyveit milliárdos példányszámban olvassák a világ összes nyelvén – ő a világirodalom legolvasottabb szerzője.Az Életem (An Autobiography) 1977-ben, az írónő halála után egy évvel jelent meg, s bepillantást nyújt elképesztően színes és fordulatokban gazdag magánéletébe a kisgyermekkortól a házasságokon és a háborúkon keresztül az alkotói mindennapokig, valamint a második férjjel, Max Mallowannel közösen folytatott extrém kalandtúrákig, azaz a régészeti expedíciókig. Szinte személyes ismeretségbe kerülhetünk e zsenivel – egy olyan mű révén, amely játszódjék akár az „unalmas” viktoriánus Angliában vagy a titokzatos, ismeretlen Keleten, legalább annyira lebilincselő, mint a szerző legizgalmasabb regényei.