Keith Roberts - Gőzkorszak
A nyáron olvasott Winie Langtonok után ismét megjött a kedvem a steampunk történetekhez. Jelentem Keith Robert könyve ízig-vérig ilyen: a technika, a különféle szerkezetek működésének hangsúlyos szerepe van, néha úgy éreztem a cselekménynél is fontosabb. 1968-ban jelent meg, azóta bekerült a különféle klasszikus scifi listákba - magyarul most jelent meg először. Az eredeti címe, a pavane egy középkori táncformát jelöl - ami a könyv megszerkesztettségére (tételek - nem fejezetek) utal, és a vége felé nyer értelmet az egyik szereplő monológjában.
A Gőzkorszak igazából egymáshoz lazán kapcsolódó fejezetekből áll, melyek kb mind ugyanakkor, a 20. században és a dél-angliai Dorsetben játszódnak.
A prológus szerint I. Erzsébetet meggyilkolták 1588-ban, aminek következményeképp az országban a hatalmat a katolikus egyház vette át. Ennek eredményeképp több technikai fejlődést nem történt meg - ezért még gőzgépek, mechanikus távíró készülékek működnek az országban. A különféle fejlesztéseket az egyház tartja ellenőrzése alatt - ahogy az emberek életét is.
Az első fejezetben egy gőzhajtású lokomobil (úton közlekedő vonat) vezetőjével, a Strange szállítmányozási cég örökösével, Jesse-el ismerkedünk meg. Ez a világ veszélyesebb mint a miénk - útonállókkal kell megküzdeniük a szállítóknak, a fejezet közben belebegtetett fenyegetés a végére valósággá válik.
A következő 'tételekben' megismerhetünk egy híradóst, egy szerzetest, egy fiatal lányt és a Strange család ifjabb tagjait. A könyv végére a kezdetben különálló részek összeérnek, van ahol csak utalás szinten, de van amiben egyfajta mini családregényként ismerhetjük meg a szereplők sorsát. A regény végére a társadalmi - technikai és egyházi ellentétek a csúcspontjukra érnek és az epilógusban már egy más világ fogad minket.
Furcsa volt ez a könyv, az elején teljesen elmerültem a lokomobil felépítésébe, a szállítmányozási munka folyamataiba, utána éles váltást jelentettek a következő fejezetek. John barát történetét kimondottan utáltam; ifjabb Margareté és a végén Eleanoré jobban lekötött... A szereplők különböző körökben mozognak - munkások, nemesek, szerzetesek, egyházi személyek és vállalkozók. Közös mindegyikükben, hogy a saját 'jelenetükben' valamilyen tragédia, vagy sorsfordító esemény történik velük.
"Olybá tűnt, mintha én magam, ön is, és a katonák mi mindannyian, csak apró bábuk lennénk a fűben. Vagy egy színpadon. És felhúzható bábuként játsszuk a szerepünket, amelyet nem is értünk… (…) Olyan volt, mint egy… tánc. Mint egy menüett, vagy egy pavane. Fenséges, de értelmetlen."
A technikai kezdetlegesség miatt többször olyan érzésem volt, mintha a középkorban játszódna a könyv és úgy kellett rádöbbennem, hogy a 20. század éveiben járunk, amikor kaptam erre egy halvány utalást.
Érdekes, és kissé erőltetett volt a tündérek - a korábbi 'dimenzió' bevonása a történetbe, bár ezzel jól érzékeltette a paradigmaváltásokat. Először a tündérek, és természetfeletti uralta, befolyásolta az emberek életét - utána ezt a szerepet a kereszténység vette át, majd az epilógusból az derül ki, hogy a technikai fejlődés lett hangsúlyos.
Egyedi ez a történet, sőt szépirodalminak is mondanám a stílusa, a szerkezete miatt. Látom, hogy mások miért imádják, mit tartottak különlegesnek benne - de mezei olvasóként, akinek nem pont ez a műfaj a kedvence, nem tetszett annyira. Voltak részek amiket untam, voltak amik kimondottan taszítottak, voltak amiket nem értettem. Tipikusan megosztó könyv - van aki imádni fogja, valaki - sajnos én is - egyfajta unalommal vegyes érdeklődéssel olvassa el. Az a baj, hogy nem szeretem azokat a könyveket, amikben ennyi - értelmetlennek tűnő - fájdalom éri a szereplőket, az egyházzal meg a vallással úgy ahogy van, bajom van és nem szívesen olvasok róla, ez a könyv pedig hangsúlyozottan foglalkozik a fentiekkel.
Kifinomult scifi, steampunk olvasóknak ajánlom; ill. azoknak akik szeretnek elmélyedni egy történetben - vagy valami teljesen újra vágynak.
Kiadó: Metropolis Media
Kiadás éve: 2018
Eredeti cím: Pavane
Oldalszám: 264
Ár: 3290 Ft
Borító: 4/5
Fülszöveg:
1588-ban kisiklott a történelem. I. Erzsébetet meggyilkolták, az armada sikerrel járt, és Angliát II. Fülöp spanyol király birodalmához csatolták. A megerősödött katolikus egyház egyesített csapatai egész Európát a római pápák uralma alá hajtották. A birodalom technikai fejlődése lelassult, a nyelvi és társadalmi gátak sokkal tovább fönnmaradtak, egészen a 20. századig. Az elektromosság nem terjedt el, a legtöbb munkát még mindig gőzgépek végzik. A rendet továbbra is középkori várak vigyázzák dörgő ágyúikkal.Az inkvizíció brutális bosszúhadjáratai ellenére azonban a népek körében ott él a régi istenek eretnek imádata, és az évszázad közepére ismét fújni kezdenek a közelgő forradalom szelei…Keith Roberts többszörös Brit SF-díjas szerző alternatív történelmi regényét megjelenése óta a szépirodalom legnagyobb klasszikusainak közé emelkedett. Anthony Burgess az 1939 óta megjelent angol könyvek 99 legjobbja közé sorolta.„Ritka gyönyörű regény.”– Brian W. Aldiss„Mestermű… Az egyik legjobb alternatív történelmi regény, amit valaha olvastam.”– George R. R. Martin
Bejegyzések
Én még csak a 2. történetnél tartok, a híradósnál, de nagyjából hasonló gondolataim vannak. Nem tudom, eljutok-e a végéig, nem igazán köt le. :/ Azért még próbálkozom egy darabig, hátha. :D
VálaszTörlésHáát, ha az eleje tetszik, akkor a helyedben nem folytatnám.
TörlésVanak részei, amik tetszenek, pl. az útonállós rész az elég jó kis csattanó volt, vagy a híradós vége is megdöbbentő volt, de aztán a hosszú, több oldalas leírásoknál meg majd elalszom. :D Még nem adtam fel. :)
TörlésDe jó, hogy adtál infókat is az elején, meglepett, hogy ez egy régebbi könyv, és nem a frissebb steampunk hullámok meglovaglása. :O A pavane-t sem ismertem hogy micsoda. :)
VálaszTörlésÉrdekes és egyben fura könyv lehet, engem inkább a nem felé billentett most, hogy olvassam-e. Szerintem nem lennék vele teljesen kibékülve én sem.
Igen, ez egy régi klasszikus az angolszász scifi kultúrkörből, ezért is jó hogy megjelent magyarul. A pavane táncról én sem hallottam korábban, és először nem is értettem miért maradt meg ez a szó az alcímben.
Törlés