Néhány könyvről röviden #10

Több mint egy hete olvasom Agatha Christie életrajzát, ezért ameddig azzal nem végzek 'sajnos' csak egy újabb töltelékbejegyzéssel tudok szolgálni. Augusztus óta ismét összegyűlt néhány olyan könyv, amiről nem írtam külön, de néhány sorral azért szeretnék beszámolni róluk:

Mia Couto: Az oroszlán vallomása

Mindenképp el szerettem volna olvasni ezt a könyvet az egzotikussága miatt: kelet-afrikában játszódik és mozambiki író műve. 

Egy kis faluban már több ember megtámadtak az oroszlánok, ezért az elöljárók felfogadnak egy vadászt, hogy véget vessen a támadásoknak. A könyv két szemszögből mutatja be az eseményeket – egy falubeli lány Mariamar és a vadász naplójából. 

A regény amellett, hogy megismertet a mozambiki falu valóságával, több mágikus realista elemet is tartalmaz, ami a befejezésig megzavart, bizonytalanná tett. 

Annak ellenére, hogy nagyon fontos témákról szól ez a könyv (családon belüli erőszak, a nők helyzete) nem szerettem olvasni – igaz egy délután-este alatt végeztem vele. Fájdalmas és szomorú volt a történet, aminek a vége tartogat talán egy kis feloldozást. 

Nem bánom, hogy elolvastam, de nem szeretném újra.

3/5

Szerb Antal: Utas és holdvilág

Hat éve olvastam először ezt a könyvet, pontosabban hallgattam hangoskönyvként. Akkor nagy várakozásokkal kezdtem neki, de untam a sztorit, a karaktereket nem értettem meg – csalódásként könyveltem el az egészet. 

Idén a Poket zsebkönyv kiadásban megvettem, és gondoltam jó lenne újraolvasni, hisz annyian szeretik, másrészt 6 év alatt biztos mást mond majd. Tényleg így lett: az első felét a több órás vonatúton faltam, élveztem a kétféle utazást. Most megláttam a könyvben a humort is, igaz hogy továbbra is idegesített inkább Mihály és Erzsi csetlése-botlása, viszont a köztük szövődött kapcsolat tetszett. Igazából a halállal való szembenézés, a nosztalgia, és a felnőtté válás regénye lett számomra ez a könyv – nem bánom, hogy adtam neki egy újabb esélyt. Biztosan újra fogom még olvasni valamikor, akkor megint mást fog mondani.

4/5

Neil Gaiman: Törékeny holmik

Szeretem Gaiman regényeit, de valahogy a novelláival nem vagyok kibékülve – ebben a kötetben találkoztam eddig a legtöbb olyannal ami kimondottan nem tetszett, jegyzeteltem olvasás közben – így jött ki átlagra a 3 csillag. 

Tetszett: Smaragzöld tanulmány (főként azért mert olvastam az eredetit és érdekes volt a kifordítása), Október a székben, Záróra, Keserű zacc, A völgy császára. 

Idegesített – zavaros volt: Arcasincs pórok…, a legtöbb vers, A napmadár. A többi elment, vagy még annyira se fogott meg, hogy utáljam... Sajnos ez most nem talált be nálam – még jó, hogy 'csak' könyvtárból olvastam. Amire kitért már más is – borzasztóan sok elgépelés van a könyvben, ez is levont az olvasmányélményből :( 

3/5

Audrey Niffenegger: Hollókisasszony

Hetek óta nézegettem ezt a könyvet a könyvtár polcán – tegnap végül hazahoztam, és egy bizarr esti mesének bizonyult. Nem tetszett sem a történet, sem az illusztrációk – a fiú karakterek kilógott a történetből, fura volt az egész – mivel színpadi produkció ott biztos többet ad.

2/5

Agatha Christie: A vád tanúja
AC életművét igyekszem minél jobban megismerni, ezért örültem, hogy a Helikon kiadta ezt a novellagyűjteményt is. A Fülemüle-villát már olvastam egy másik kötetben (Géher: Ellenfelek), az másodszorra is nagyon tetszett.
A 12 novella közül nagyon tetszett még: A negyedik, A kék váza rejtélye, A második kondítás.
Van itt klasszikus nyomozás (Poirot is megjelenik két történetben), volt néhány misztikusabb, ami számomra újszerű élmény volt AC-től, és több nagyon csavaros történet. A kiadáshoz még annyit fűznék hozzá, hogy jó lett volna, ha a fejrészben nem a kötet címe, hanem az egyes novellák címei olvashatóak – így nem sok értelme volt, hogy minden második oldalon A vád tanúja cím vonult végig.
4/5

Slavenka Drakulić: Frida, avagy a fájdalomról
Ez volt a második könyv, amit Frida életéről olvastam – nem annyira részletes, inkább az életében megjelenő fájdalmakra, nehézségekre koncentrál. Elég rövid – a kiállításra tartó vonatút- és a hazaút alatt be is fejeztem. Jó volt felidézni az infókat, amiket olvastam már róla, néhány képről is szó volt a könyvben, amit láttam is a kiállításon, így külön jó élmény volt.
4/5