Neil Gaiman - Sandman: Az álmok fejedelme

A könyvtárközi kölcsönzésnek köszönhetően a Neil Gaiman életmű egy kevésbé beszerezhető részét, a magyarul megjelent Sandman képregényeket sikerült elolvasnom. Ha minden jól megy akkor az idei évben kipipálhatom NG-t (már csak 5 könyv van hátra), hogy aztán egy időre hanyagoljam és más írók könyveibe vessem bele magam. :D

A Cartaphilus kiadónál jelent meg az eredetileg 10 kötetből álló sorozat első négy része - gyors egymásutánban ezeket olvastam most el. Mivel nemrég olvastam a Death gyűjteményt, ezért több karakter, sőt fejezet ismerős volt számomra.

Ki kell emelnem, hogy mind a négy kötet igényes kiadás - nem csak előszót, a készítők életrajzi ismertetőjét, de lábjegyzeteket és egyéb extra tartalmakat is kapunk.

1. Prelűdök és noktürnök

A Neil általt írt utószóból kiderül a hozzám hasonló avatatlanok számára, hogyan keletkezett a Sandman sorozat, ami több díjat is bezsebelt, lehetővé tette, hogy egy új kiadó alakuljon a DC Comics szárnyai alatt (ez lett a Vertigo). Karen Berger a DC egyik szerkesztője kérte fel Gaimant 1987-ben, hogy írjon egy havonta megjelenő képregénysorozatot. Neil a DC egyik rég elfeledett karakterét, Sandmant támasztotta fel és formálta újra. A kötetekben több illusztrátorral dolgoztak együtt, ami miatt mindegyik történet egy kicsit más hangulatú - de a legtöbb az zavarbaejtően a bőröd alá mászik, megrémiszt, és nem ereszt - mint egy rémálom.

Sandman a Végtelenek egyike, akik az emberek előtt már léteztek, és néha beleavatkoznak a halandók dolgaiba az istenek, angyalok és démonok mellett. A már emlegetett Death/Halál is egy Végtelen, ahogy a későbbi részekben felbukkanó Delírium, Vágy, Kétségbeesés vagy Végzet is.

Az első kötet 8 fejezete, képregénye arról szól hogy Álmot (Sandman) egy őrült tudós fogságba ejtette a 20. század elején, és a hatalmát jelképző sisakot, tarsolyt és rubint ellopták tőle. Amikor kiszabadul a börtönéből akkor ezeket az eszközöket keresi meg, és áll bosszút vagy bocsát meg azoknak akik az útját keresztezik.

Rémálmok, pokol, erőszak, gyilkosság - nem szívderítőek ezek a kalandok, első olvasásra gyakran zavarosak is az ide-oda ugrálások, ügyes utalások a későbbi vagy korábbi eseményekre. Nem igazán nekem való bevallom, de NG fantáziája, képei erőteljesek és vittek tovább.

A kötet végén a Szárnyainak suhogása volt egy fokkal szívderítőbb, és ismert történet az emlegetett Death kötetből.

2. A babaház

A borzasztóan olvashatatlan betűtípusú előszó után kapunk egy korrekt összefoglalást az első kötet eseményeiről, így akár úgy is élvezhető ez a kötet, ha azt nem sikerült elolvasnunk.

A prológusban szereplő afrikai mese, Nada története a 4. részben lesz igazán fontos. Az ezt követő Babaház történetek Rose Walkert helyezik a főszerepbe, aki Angliába utazik édesanyjával, ahol megtudják, hogy Unity a rokonuk (vele az első részben már találkoztunk - amikor álomkór kapta el). A későbbi részekben Rose az öccsét keresi Jedet, közben egy álomvilágba zárt másik párral is megismerkedünk. A kötet végére úgy néz ki mindenki a helyére kerül, de elég fura kalandokon keresztül - megtudjuk, hogy Rose miért is fontos Álom számára.

A negyedik rész egyfajta intermezzo - Álom egy érdekes kísérletet végez egy angol férfival, aki halhatatlanná tesz és minden száz évben találkozik vele, hogy megtudja hogyan él. A férfi szerepe végül Álmot is meglepi :)

3. Álomország

Ez a kötet lazán összefüggő képregényeket tartalmaz - egyet a modern múzsákról; egy vicces, de persze egyúttal hátborzongató sztorit a macskákról és a hatalomátvételi kísérletükről. A Szentivánéji álom feldolgozása díjat is nyert - amiben a darab alternatív születését és az első előadást ismerhetjük meg. Az Álarc szintén szerepelt a Death kötetben, ezt most nem is olvastam el újra.

Ez a kötet egy érdekes fejezettel zárul: NG megosztja az Álomországban szereplő első képregény, a Kalliopé forgatókönyvét. Érdekes volt belepillantani, hogy születhet meg egy képregényt, amin többen dolgoznak - NG ír egy vázlatot, részletes leírásokkal, párbeszédekkel - ezekhez álmodják meg az illusztrátorok a képi világot, színeket, alakokat, dinamikát.

4. Párák évszaka

Az utoljára magyarul megjelent kötet ismét egy összefüggő darab - Végzet, az egyik Végtelen összehívja testvéreit hosszú idő után. Álom a beszélgetésük hatására magába száll, és rájön, hogy milyen igazságtalanul bánt Nadával, ezért ki akarja hozni a pokolból. Ám a pokolra szállás nem úgy alakul, ahogy várja... Ez a kötet csúszott a legnehezebben, egyszerűen nem kötött le a ez a gondolatkísérlet - (lehet, hogy túl sok volt egyszerre elolvasnom mindegyiket, de szorított a kölcsönzési határidő.)

Összességében

Nehéz helyzetben vagyok: egyrészt örülök, hogy megismertem Neil Gaiman képregény írói oldalát - magyar olvasóként főleg a regényeit, novelláit olvashattam eddig. Másrészt rájöttem, hogy ez a stílus, képregényben sem az én világom. A legtöbb történet nyomasztó volt, néhol nehezen követhető, az illusztrációk közül kevés fogott meg. Utólag rá kellett jönnöm, hogy Halál karaktere sokkal jobban tetszik és az a kötet közelebb áll hozzám, mint ez a sorozat.

3/5

Kiadó: Cartaphilus
Kiadás éve: 2009-2011