Julie Otsuka - Amikor ​isten volt a császár

A tavalyi évem egyik felfedezettje volt Julie Otsuka. Többszólamú kisregényével (Buddha a padláson) egy számomra kevésbé ismert történelmi jelenségre hívta fel a figyelmet. Már akkor felkerült a várólistámra első regénye, amit szerencsére a Magvető tavaly ősszel elhozott magyarul. 

Szintén kisregény formában mutatja be a japán bevándorlók életét az Amerikai Egyesült Államokban, egészen pontosan 1942 tavaszától. 

A második világháború hatásai érződnek, életbe lép a jegyrendszer, amerikai állampolgárok harcba indulnak, ahonnan a legtöbbször megtörve érkeznek vissza. 

Egy japán családot követhetünk - először az anya nézőpontján keresztül. Az apát egy ideje már bebörtönözték, attól tartva, hogy japán kém. A gyerekek ettől függetlenül próbálják élni a hétköznapi életüket, ám 1942 tavaszán megjelenik a hír: össze kell pakolniuk és táborokba fogják szállítani őket.

Aprólékosan követhetjük, hogy az anya hogyan készül fel erre - gondosan összepakolja az értékeiket, van amit elrejt, van amitől - akitől megszabadul - de nem kérdőjelezi meg a kormány intézkedéseit. Mintha álmodnának, teszik meg az egyik lépést a másik után. A 7 éves fiú és a 10 éves lány hasonlóan szófogadóan tesz, sokat beszélgetnek egymással, a világról, vagy épp arról, amit látnak - amire vágynak.

A kötet következő fejezeteiben 'szót' kap a fiú és a lány szemszöge, miközben az időben egyre haladunk. A legvégén pedig az apa és többszólamú formában a sorstársai világába pillanthatunk bele. 

Rengeteg japán családot a Nagy-sóstó-sivatagban kialakított barakkokba vittek, ahol nyáron a hőség - télen a komoly mínuszok tombolnak. Fa, növényzet szinte sehol - mindent belep a por. Az ingerszegény környezet már magában büntetés volt, ehhez hozzájárult a megaláztatás, a várakozás és a kellemetlen körülmények. (Kíváncsi lennék egy regényre, ami az ebből való 'felépülést' dolgozza fel  - talán a szerző 3. regénye megfelelne erre, örülnék ha ez is megjelenne magyarul!)

Ez a kisregény tökéletes példája az ismeretlentől való félelemnek, a kirekesztés formáinak, annak hogyan lehet egy rendelettel rengeteg életet tönkretenni. Julie Otsuka többek közt saját családja történetét dolgozta fel, lírai - távolságtartó nyelvezettel, ami pártatlanná - tárgyilagossá teszi elbeszélését. 

Hiába nem mutat be a szerző konkrét erőszakot, de azért beszivárog az ellenségeskedés, az agresszió a sorok közé. Bár a konkrétan megjelenő amerikaiak kedvesek: az egykori barátok, szomszédok, boltosok nem akarnak rosszat ennek a japán családnak, ill. lehet, hogy ők is meg lettek félemlítve a háborús propaganda által - mégsem tesznek igazán ellene. 

A lírai fejezetek hamar behúztak, de valamiért nem tudtam igazán közel kerülni ehhez a családhoz - történethez. Ettől függetlenül tetszett és örülök, hogy elolvashattam!

4/5

Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2023
Eredeti cím: When the Emperor Was Divine
Fordító: Morcsányi Júlia
Oldalszám: 144
Ár: 3699 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

A nagy sikerű Buddha a padláson szerzője ezúttal a japán fogolytáborok világát mutatja be. 1942-ben, a Pearl Harbor elleni támadás után Roosevelt elnök elrendelte az amerikai japánok internálását. A könyv annak története, hogyan reagált a japán közösség a kitelepítési parancs megjelenésére, hogyan élte meg a táborba vezető vonatutat, az ott töltött időt és a hazatérést.

Lírai regényében Otsuka a saját családja múltját dolgozza fel: nagyapját kémkedés vádjával letartóztatta az FBI, édesanyja, nagynénje és nagyanyja pedig három évet töltött egy utah-i fogolytáborban.