Dolly Alderton - Jó ​alapanyag

Dolly Alderton brit szerzőtől épp két éve olvastam először, a Minden, amit tudok a szerelemről c. memoárját. A Szellemek c. regénye azóta a radaromon van - a Jó alapanyag után már biztosan sorra fogom keríteni! 

Újra rá kellett döbbenem, hogy mennyire szeretem azokat a regényeket, amik az én korosztályomról szólnak, ahol ismerős szituációkról olvashatok - még ha a szereplői, írói más országban is élnek, nőttek fel, mint én. Másik fontos pont számomra a stílusa - már az előző kötetében megfogott az őszinte, humoros hangvétel - ezt a Jó alapanyagban is megkaptam.

A regényben egy szakítás történetét olvashatjuk a férfi szemszögén keresztül. Andy és Jen négy évig voltak együtt, együtt béreltek lakást Londonban, közös baráti körük volt, a munkájuk teljesen különbözött, de szépen kiegészítették egymást. Jen apja nyomdokába lépve biztosításokkal foglalkozik, vagyis egy állandó, biztos jövedelme van - Andy viszont alkalmi munkákból él, stand upozik, különféle rendezvényeken lép fel. 

Egy párizsi kiruccanásuk után Jen bejelenti, hogy szakítani akar. Andy-t teljesen a padlóra küldi ez a döntés, egyáltalán nem számított rá, hogy kapcsolatuk ilyen irányt vesz.

Végigkövehetjük Andy narrálásában az ezt követő eseményeket: egy időre visszaköltözik anyukájához, felkeresi barátait, alkoholba és sírásba fojtja bánatát. 

Egyrészt fel kell dolgoznia, hogy a nő, akit szeret, akibe még mindig szerelmes, már nem akar vele lenni. Itt van 35 évesen, amikor a barátai már rég megállapodtak, gyerekeik vannak, saját házuk - lakásuk - ő pedig ismét a startmezőn áll - a kapcsolatokat ill. a lakhatást tekintve egyaránt. Mivel a baj általában csőstül jön - ezért életének másik alappillére, a munkája is meginog. 

Teljesen újra kell kalibrálnia az életét, kapcsolatait, önmagáról alkotott képet. 

Annyira életszerű és találó volt több gondolat - a barátságokról, a párkapcsolatról, ami miatt teljesen bevonódtam a történetbe, felidézte saját élményeimet. Nagyon tetszett például az a rész, ahol a közös szubkultúráról ír a szerző: mindkét fél hozza saját világát, a kedvenc filmeket, ízeket, gondolatokat, a kapcsolat elején lelkesen megmutatja a másiknak - és egy idő után önálló világot teremtenek.
Szintén tűpontosan mutatta be több karakteren keresztül a felnőttkori barátságok átalakulását: ahogy többen gyereket vállalnak a kapcsolatok úgy lazulnak fel, alakulnak át. Andy és Jen története több olvasóval rezonálhat, akik kimaradtak / kiléptek ebből a hagyományos életútból.

A nők azt hiszik, azért nem akarunk beszélni velük az érzelmeinkről, mert szégyelljük, hogy sebezhetőek vagyunk. Pedig inkább az a baj, hogy szégyellünk hülyének látszani. Minden alkalommal, amikor Jane-t és Jent vagy anyát és valamelyik barátnőjét hallom érzelmekről beszélni, olyan, mintha egy zenekart hallgatnék. Gyakran bemelegítés nélkül, könnyedén belevágnak az aznapi érzések szimfóniájába. Amikor azonban én mondom el a gondolataimat, tudom, hogy elrontom – dallamtalanul dudorászom, mint egy első osztályos zeneiskolás.

Andy-t valószínűleg nem fogja mindenki szeretni - szenved, nem foglalkozik több problémával, máshol keresi a megoldást, de viselkedésére kapunk magyarázatot. A regény végén bekapcsolódik egy másik szemszög, ami meglepett és még közelebb hozta hozzám az eseményeket, a karaktereket. Érthető módon inkább vele tudtam rezonálni, egyúttal szépen érzékeltette a szerző, hogy egy kapcsolat tényleg két emberen múlik, és milyen mély rejtett világ élhet a másikban. A látszólag indokolatlan döntések, reakciók értelmet nyernek. Ez az utolsó fejezet több eseményhez érdekes háttérsztorit szolgáltat, mindkét szereplő tetteihez - nagyon tetszett ez a megoldás!

Nagyon tetszett, hogy a befejezés életszerű: a szerző bemutatta Andy és Jen életének sorsfordító eseményét, a feldolgozás folyamatát, ám ez nem ér véget a lezárással.

Nem egyszer engeded el. Ez az első tévedésed. Az ember egy életen át búcsúzik. Lehet, hogy tíz évig nem gondolsz rá, aztán meghallasz egy dalt, vagy arra sétálsz, ahol egyszer együtt jártatok, és valami felszínre tör, amiről teljesen megfeledkeztél. És újra elbúcsúzol tőle. Fel kell készülnöd, hogy újra meg újra elengeded. Ezerszer is.

Viszonylag ritkán olvasok olyan regényeket, ahol férfi szemszögéből követhetek lélektani történéseket, érdekes bepillantást kaptam (igaz női szerzőtől) egy velem egyidős karakter életébe, kicsit a londoni hétköznapokba és minimálisan a stand up világába. 

Jó szívvel ajánlom ezt a könyvet, ha szeretitek a modern, realisztikus (pár)kapcsolatokról szóló regényeket!

5/5

Kiadó: 21. Század Kiadó

Kiadás éve: 2024

Eredeti cím: Good Material

Fordító: Ács Eleonóra

Oldalszám: 352

Ár: 5990 Ft Vedd meg akciósan a kiadótól! ;)

Borító: 5/5

Fülszöveg:

Minden párkapcsolat elkezdődik valahol.

És ez például kétszer is véget ér.

Andy szerelmes Jenbe. Jen is szerelmes volt Andybe.

És Andy nem érti, ez miért maradt abba.

Ennek következtében Andynek most:

1. Nincs hol laknia

2. Várja, hogy befusson stand-uposként

3. Azon töpreng, miért van az, hogy csak egy pillanatra nem figyelt oda, és körülötte mindenki felnőtt

Andy saját összetört szívének tengerén sodródik.

Minden, amit a nőkről, az együtt lakásról és a barátságokról gondolt, olyan szinten alakult át, hogy rá sem ismer.

Andy a felbomlott párkapcsolat rejtvényét próbálja megfejteni. Ha megvan a megoldás, talán sikerül visszacsábítania magához Jent.

Andynek még sok mindenre rá kell jönnie, nem utolsósorban azt kellene tudnia, hogy a volt párja hogyan látta a szakítást.

Pompás megfigyelésekkel teli, metsző humorú regény az összetört szívről és a barátságról, és arról, hogy ezt az egészet hogyan lehet túlélni.