Peter Wohlleben - Erdei kalauz
Az állatok érzelmi élete után szinte egyből elkezdtem a német erdész legutóbb megjelent könyvét, az Erdei kalauzt. Ahogy a cím ígéri, ebben a kötetben Peter Wohlleben megosztja az olvasókkal azokat a hasznos tanácsokat, amik segíthetik hogy igazi erdőjárókká váljunk. Emellett kritikát is megfogalmaz a fakitermelés, a vadászat és az erdőtelepítések témájában. A lelkesedése, a szakmai tudása süt az oldalakról, ami miatt tényleg öröm olvasni a könyvét - a gyakorlatban hasznosítható információkon túl is.
A könyv rövid fejezeteiben olyan témákról beszél, hogy mire kell figyelni, ha letérünk az erdei utakról, mivel tudjuk kivédeni a szúnyogok vagy kullancsok támadását, milyen fajokat figyelhetünk meg általában a - német - erdőkben és ha valamiért eltévednénk, akkor hogyan tudunk túlélni. Olyan gyakorlati dolgokról is beszél, hogy milyen ruhában érdemes bemenni az erdőbe, mit láthatunk az egyes évszakokban, hogyan tudunk eltölteni egy éjszakát itt, egyes évszakokban mire érdemes figyelni.
Az erdőt, mint rendszert ismerteti meg velünk: bemutatja az állatok és növények kölcsönhatását, ill. az emberek befolyását is.
Hosszan ír a fakitermelésről is, káros hatásairól, gazdasági - politikai oldaláról, ez a rész volt számomra a legkevésbé érdekes. Mindenesetre érdekes bepillantást adott a német erdők 'működésébe', kihasználásába. A vadászokról sincs túl jó véleménnyel, megvizsgálja a leggyakoribb állítások helyességét, amit meg szoktak fogalmazni. Például: túl sok a vad, ezért kell kilőni - igen ám, de a téli etetések miatt olyan sok, amit a vadászok a saját érdekükben végeznek. Szóba kerülnek a farkasok, Peter Wohlleben szerint egy kóbor kutyától jobban félhetünk egy erdőben, mint egy farkastól.
Az erdőt alkotó fafajokról is több fejezetben beszél, tulajdonságairól, a természetes élőhelyükről és a betelepített fajokról és azt is megtudjuk esőben melyik fa alatt érdemes elbújni (fenyőfélék ;)).
Ami újdonság volt számomra - bár már érintette a témát Az állatok érzelmi élete c. könyvében is - az erdei temetők. Németország több helyén is már működő szolgáltatás, amikor is egy meghatározott területen a fák alatt temetik el az urnákat. A fán egy kis fémlap jelzi ki nyugszik ott, az urnák pedig idővel lebomlanak és a maradványok bekerülnek a természet körfogásába. Nem kell drága sírkövet állítani, virágokat ültetni vagy vágott virágot vinni, nagyon minimalista és természetbarát? megoldás - nekem végtelenül szimpatikus! Peter Wohlleben is egy ilyen temetőerdő kezelője, és arról számolt be, hogy a látogatók sokkal nyugodtabbak, valami teljesen más élményt élnek meg amikor meglátogatják az ilyen módon nyugalomba helyezett szerettüket.
Többször beszél a saját életéről, szakmájáról, ami miatt is érdekes és élvezetes volt olvasni a könyvet - ha titeket is érdekel az erdész szakma, szeretnétek bepillantani egy kicsit, hogy milyen ez a munkakör, arra is tökéletes választás ez a könyv.
A szerző másik két könyve (A fák titkos élete, A természet rejtett hálózata) pedig már itt vár rám a polcon, mert annyira behúzott, hogy szeretném a következő hetekben ezeket is elolvasni! :)
A könyv rövid fejezeteiben olyan témákról beszél, hogy mire kell figyelni, ha letérünk az erdei utakról, mivel tudjuk kivédeni a szúnyogok vagy kullancsok támadását, milyen fajokat figyelhetünk meg általában a - német - erdőkben és ha valamiért eltévednénk, akkor hogyan tudunk túlélni. Olyan gyakorlati dolgokról is beszél, hogy milyen ruhában érdemes bemenni az erdőbe, mit láthatunk az egyes évszakokban, hogyan tudunk eltölteni egy éjszakát itt, egyes évszakokban mire érdemes figyelni.
Az erdőt, mint rendszert ismerteti meg velünk: bemutatja az állatok és növények kölcsönhatását, ill. az emberek befolyását is.
Hosszan ír a fakitermelésről is, káros hatásairól, gazdasági - politikai oldaláról, ez a rész volt számomra a legkevésbé érdekes. Mindenesetre érdekes bepillantást adott a német erdők 'működésébe', kihasználásába. A vadászokról sincs túl jó véleménnyel, megvizsgálja a leggyakoribb állítások helyességét, amit meg szoktak fogalmazni. Például: túl sok a vad, ezért kell kilőni - igen ám, de a téli etetések miatt olyan sok, amit a vadászok a saját érdekükben végeznek. Szóba kerülnek a farkasok, Peter Wohlleben szerint egy kóbor kutyától jobban félhetünk egy erdőben, mint egy farkastól.
pexels |
Ami újdonság volt számomra - bár már érintette a témát Az állatok érzelmi élete c. könyvében is - az erdei temetők. Németország több helyén is már működő szolgáltatás, amikor is egy meghatározott területen a fák alatt temetik el az urnákat. A fán egy kis fémlap jelzi ki nyugszik ott, az urnák pedig idővel lebomlanak és a maradványok bekerülnek a természet körfogásába. Nem kell drága sírkövet állítani, virágokat ültetni vagy vágott virágot vinni, nagyon minimalista és természetbarát? megoldás - nekem végtelenül szimpatikus! Peter Wohlleben is egy ilyen temetőerdő kezelője, és arról számolt be, hogy a látogatók sokkal nyugodtabbak, valami teljesen más élményt élnek meg amikor meglátogatják az ilyen módon nyugalomba helyezett szerettüket.
A szerző másik két könyve (A fák titkos élete, A természet rejtett hálózata) pedig már itt vár rám a polcon, mert annyira behúzott, hogy szeretném a következő hetekben ezeket is elolvasni! :)
Kiadó: Park Kiadó
Kiadás éve: 2019
Eredeti cím: Gebrauchsanweisung für den Wald
Fordító: Malyáta Eszter
Oldalszám: 214
Ár: 3490 Ft
Borító: 5/5
Fülszöveg:
Az Erdei kalauz izgalmas felfedezőútra hív. Bemutatja a legfontosabb lombos és tűlevelű fafajokat, és elárulja, melyik nyújthat oltalmat a viharban. Mesél rókaodúkról, ahova más „bérlők” is beköltözhetnek, és megismertet a föld alatti, rafinált csőhálózattal, melyet a földigiliszták építenek ki. Elmondja, milyen erdei gyümölcsöket, gombákat, leveleket és hajtásokat szabad és érdemes szedni, s megtudhatjuk, hogy a bükkfa leveleiből finom saláta készíthető. Kiderül, hogy miből lesz az erdei rágógumi, mi az az erdei telefon, és hogy miként tehetnek szert a fák vízhasra. És persze praktikus tanácsokat kapunk arra vonatkozóan is, hogy milyen ruházatban érdemes kirándulni.
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)