Mohsin Hamid - Nyugati kijárat
Már a magyar kiadás megjelenésekor felfigyeltem erre a könyvre, de aztán parkolópályára került a néhány semleges, vagy negatív molyos értékelés hatására. Most hétvégén viszont újra megakadt rajta a szemem a könyvtárban, és hazahoztam. Rövid olvasmánynak tűnt, alig 200 oldal, szellős szedéssel, gondoltam nem veszítek vele olyat sokat, ha mégis elolvasom.Egyáltalán nem bántam meg, hogy esélyt adtam neki, mert egy érdekes szerelmi történet bontakozott ki előttem, aminek csak egy szelete volt az hogy a főszereplők menekültek.
Mohsin Hamid, pakisztáni írónak már megjelent magyarul korábban egy könyve, a Kétkedő fundamentalista (borzalmas borítóval :D). Ez a könyv felkerült az 1001 könyv listára is, lehet hogy majd sorra kerítem valamikor.
A Nyugati kijárat egy rövidebb lélegzetvételű történet, kisregény igazából, ami két pakisztáni (?) fiatal találkozásával kezdődik.
Nadja és Szaid huszonévesek, mindketten dolgoznak és egy tanfolyamon találkoznak egymással. Szaid meghívja kávézni Nadját, a kölcsönös vonzalom hamar szerelemmé formálódik. Nehéz helyzetbe kerülnek, mert ekkor kerül a városuk katonai befolyás alá, az utcák veszélyessé válnak - főleg Nadjának, aki családjától elköltözve, egyedül él egy kis lakásban.
Az emberek menekülni vágynak a polgárháború elől, elkezdenek olyan pletykák terjedni, hogy bizonyos épületekben, kiszámíthatatlan módon az ajtók átváltoznak portálokká, amik nyugati országokba vezetnek. Nadja és Szaid is menekülni szeretne, ezért megbíznak egy ügynököt, hogy juttassa el őket egy ilyen átjáróhoz. Sikerrel járnak - Görögországon keresztül Londonba jutnak, ahol úgy tűnik véget ér a menekülés.
A regényben a mágikus realista szál, az átjárok, jó eszközei a történet lerövidítésének - így nem kell foglalkoznia az írónak azzal az úttal, amit a valóságban bejárnak a menekültek. Szaid és Nadja kapcsolata van előtérbe helyezve - az hogyan alkalmazkodnak egymáshoz, hogyan osztják meg egymással az álmaikat, majd kerülnek egyre távolabb azoktól.
A történetüket megszakítják rövidebb részek, amiben különböző országokban élő - "bennszülött" embereket ismerhetünk meg, akik magányosak, de képesek megnyitni a szívüket, segíteni.
"Ha térben nem is, az időben valamennyien migránsok vagyunk."
Keserédes és megrázó történet ez, amiben ott van a remény, egy kis utópia és társadalomkritika korunk egyik legmeghatározóbb jelenségéről. Jó lenne ha minél többen olvasnák, vagy legalábbis belátnák, hogy egyénekről van szó - akik lehetnek szerelmesek, lehetnek jók, és segítségre szorulnak.
4/5
Kiadó: Geopen
Kiadás éve: 2018
Eredeti cím: Exit west
Fordító: Pordán Ferenc
Oldalszám: 220
Ár: 2990 Ft
Borító: 5/5
Fülszöveg:
A polgárháború felé sodródó, de még élhető városban felfigyel egymásra két fiatal. Megisznak egy kávét, egymásra mosolyognak, együtt vacsoráznak. Nadja és Szaid között szerelem szövődik, és ők megpróbálnak megfeledkezni a bombák éjszakáról éjszakára egyre közelebbről hallatszó hangjáról, a rádióból harsogó új törvényekről, a nyilvános kivégzések zajáról. Eközben hozzájuk is eljut a város titkos pontjain feltűnő fekete ajtók híre, amelyek Londonba, San Franciscóba, Görögországba vagy éppen Dubajba nyílnak. Hamarosan elérkezik az idő, amikor a fiatal pár megkeresi az egyik ajtót, hogy a menekülők tömegéhez csatlakozva elhagyják az összeomló várost, és a kilátástalan helyzet ellenére is reménykedve megkeressék helyüket a világban.Az előző könyvéért Man Booker-díjra jelölt amerikai Mohsin Hamid új könyve határokon és földrészeken átívelő utazás egy lehetséges jövőbe, szerelmi történet a vihar magjában, hitvallás remény és együttérzés, bátorság és hűség mellett. A Nyugati kijárat alapvetően emberi minőséget érint meg bennünk, valami továbbra is élő és lélegző dolgot, amit a romok sem temethetnek el.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)