Leïla Slimani - Altatódal

Az utóbbi hetekben sorra olvasom a megdöbbentő sorsokról szóló könyveket, az Altatódal is egy ilyen. A marokkói írónő Goncourt-díjas regénye egy  olyan tragédiáról szól, amikor az az ember fordul egy család ellen, akiben addig maximálisan megbíztak.

Már az első oldalon megtörténik a legmegdöbbentőbb esemény: az addig tökéletesnek tűnő dada brutálisan meggyilkolja a rábízott két gyereket. Ez talán nem spoiler, mivel a legelső oldalon kiderül. A regény ezután a múlttól halad a jelen felé: megismerjük a házaspárt, Myriamot a francia-marokkói ügyvédnőt, aki karrierje elindításán fáradozik - ezért lesz szükségük egy dadára, aki vigyáz a két kicsi gyerekükre. Paul sem tud otthon maradni, épp jól megy a munkája a stúdióban, ahol zenekiadással foglalkozik. 

Több nőt is meghallgatnak, megfogadják a tapasztalt barátok tanácsait - amikor betoppan Louise. A 40-50-es nő már az első pillanattól elbűvöli a gyerekeket és a házaspárt is. Ráadásul özvegy, saját lánya már felnőtt - ezért maximálisan a rendelkezésükre tud állni.

Hamar kiderül, hogy főnyeremény a dadák között, nem csak a gyerekkel bánik nagyszerűen, hanem szép lassan a lakásukat is rendbe teszi. Eközben a szülők foglalkozhatnak a karrierjükkel. Annyira beválik a dada, hogy még a görögországi nyaralásra is magukkal viszik.

A tökéletesség álcája azonban néha megreped - egy hangosabb szó, egy erőszakos mozdulat vetíti előre a történet végét. Myriam és Paul is kezdi kényelmetlenül érezni magát Louise jelenlétében, túlságosan ráhagyatkoztak, túlságosan beépült az életükbe. Nem akarják megbántani, óvatosan viselkednek vele, de mégis előfordulnak olyan alkalmak, amikor kizárják. 

Nagyon gyorsan lehet haladni a regénnyel, nem csak azért, mert hajt a kíváncsiság, hogy hogyan fajultak így el a dolgok, de Slimani stílusa laza, visz magával. Viszont nem kapunk olyan sok információt Louiseról, van egy-két odavetett mondat, ami utalhat a nagyobb pszichés problémára, sőt egy korábbi gyilkosságra is, de nem derül ki teljesen. Hiányoltam a nagy megoldást, végig a sötétben tapogatózunk, sőt még a regény végén is függőben marad a szereplők sorsa. 

Több fontos témát is érint a könyv, amin érdemes elgondolkodni - a nők/karrier, a modern család működése, és a bevándorlók helyzete.

Összességében tetszett ez a regény, de néhol jó lett volna, ha mélyebben merül el a fenti témákban.

4/5

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2017

Eredeti cím: Chanson douce

Fordító: Lőrinszky Ildikó

Oldalszám: 240

Ár: 3290 Ft

Borító: 5/5

Fülszöveg:

Myriam, ​a francia-marokkói ügyvédnő úgy érzi, munka nélkül nem lehet boldog – így hát bébiszittert kell keresni a gyerekek mellé. Arról nem is álmodtak a férjével, hogy megtalálják a tökéletes dadát, Louise-t, aki udvarias, szolgálatkész, játszik a gyerekekkel, varázslatos esti meséket talál ki és énekel nekik, zsúrokat szervez, remekül főz, tisztán tartja a lakást, és zokszó nélkül marad akár estére is. Ez az eszményi dada a mi Édes Annánk mai párizsi mása. Saját elrontott, magányos, végleg kisikló külvárosi élete helyett egy jómódú család életébe éli bele magát, a tébolyig… A legelső mondatból – „A baba meghalt” – már tudjuk, mi fog történni, mégis hallatlanul izgalmas (és egyben rejtélyes) a folyamat, amely a gyilkossághoz elvezet.A marokkói születésű Leïla Slimani tizenhét éves kora óta él Franciaországban. Nagy sikert aratott már első regényével is (Dans le jardin de l'ogre), amely egy nimfomániás nő történetét meséli el, az Altatódallal pedig elnyerte a Goncourt-díjat, amelyet 1903 óta ítélnek oda az év legjobb francia nyelvű regényének.