Elena Ferrante - Aki megszökik, és aki marad

Pontosan egy éve olvastam Elena Ferrante nápolyi regényciklusának 2. részét, akkor úgy zártam a bejegyzésem, hogy remélem több öröm várja a szereplőket a 3. részben...

A folytatásban két főszereplőnk, Elena és Lila 25 évesek. Előbbi túl van első regénye kiadásán, amiről több kritika is megjelenik - hol jobbak-hol rosszabbak. Elena bizonytalan önmaga és könyve megítélése kapcsán: közvetlen környezete véleménye is megoszlik a regényről. Ám a könyv jól fogy, bemutatókra, beszélgetésekre hívják meg és vőlegénye, Pietro Aiorta családja is mellette áll.

Az esküvő és az első közös lakáskeresés előtt Elena hazatér a telepre, ahol szintén sokaknak megvan a véleményük róla és regényéről. Váratlanul visszatér Lenu életébe Lila is, aki jelenlegi élet/lakótársát, Enzót szalasztja el érte.

Amint Lila megjelenik a regényben, már róla szól minden: megismerjük milyen nehézségekkel néz szemben a szalámigyárban, hogyan vonódik bele egyre jobban a politikába, milyen forrongó volt 1969-ben a hangulat és ő maga hogyan próbálja megőrizni önmagát, jól nevelni kisfiát.

Naiv elképzelés volt tőlem azt hinni, hogy ahogy haladunk a szereplők életében majd jobb lesz a soruk, vagy legalább az egyiküknek az lesz. Látszólag Lenu jól házasodik, ám már az elején látható, hogy nem szerelmes. Bizonytalan, egy dologban határozott, de végül abban is behódol. Lila küzd a nehéz munkakörülményekkel, munkatársaival, ismerőseivel és anyaságával.

"Válni valamivé. Akkor tudatosult bennem, hogy mindig is gyötört e a kifejezés. Én válni akartam valamivé, bár sosem tudtam, mivé. És valamivé váltam is, ez biztos, de valódi cél, szenvedély, ambíció nélkül. Csakis azért akartam valamivé válni – ez az igazság –, mert féltem, hogy Lila többé válik, és én elmaradok mögötte. Lila nyomvizében váltam valamivé. Most újra kell kezdenem, de magamért, felnőttként, nélküle."

Még komorabb ez a rész, mint az előzőek - kilátástalanság, állandó feszültségek - amikhez már egyre jobban társulnak az ideológiai ellentétek is - ezek szövik át a szereplők mindennapjait.

Elena még nyíltabb és tapasztaltabb: beszámol érzéseiről, vágyairól, állandó kételyéről hogy hol a helye - tényleg ki tudott-e törni a telepi életből a tanulás segítségével. Szerelemről már szó sincs a szereplők életében: ösztönös vágyak vannak, izgalom az újdonság miatt - és a szexualitás megélése vagy meg nem élése. A feminizmus is megjelenik a könyvben, a radikális - "ellengondolkodó" formája, ami egyre jobban behálózza Lenut gondolatait is.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Végre nekiálltam folytatni az egyik kedvenc sorozatomat 😊 Olvastatok már a szerzőtől? #mostolvasom #parkkiado #elenaferrantebooks #briliánsbarátnőm #mik #instahun #konyvesblogger #olvassmindennap

Dóri / theodora (@dora_w89) által megosztott bejegyzés, Márc 27., 2019, időpont: 12:32 (PDT időzóna szerint)

Sokrétű lett ez a rész is, nem is vártam mást: megjelenik a 70-es évek Olaszországa, belelátunk egy kicsit a telepi viszonyok átrendeződésébe illetve inkább Elena élete kerül a középpontba a könyv negyedétől.

Beszippantott ez a regény, bár az elején bevallom untam az ideológiai eszmefuttatásokat, de érdekes volt látni Lenut, hogyan formálódik a gondolkodásmódja, miből merít az írói oldala ihletet.

A befejező rész (elvileg) idén november 20-án jelenik meg magyarul Az elveszett gyermek története címmel - szeretném még az idén lezárni ezt a sorozatot. (És persze majd újraolvasni az egészet!).

5/5

Kiadó: Park Kiadó
Kiadás éve: 2018
Eredeti cím: Storia di chi fugge e di chi resta
Fordító: Matolcsi Balázs
Oldalszám: 420
Ár: 3990 Ft
Borító: 4/5

Fülszöveg:

Elena ​és Lila, akiket az előző részekből (Briliáns barátnőm és Az új név története) már jól ismerünk, nővé érett, méghozzá nagyon korán. Lila tizenhat évesen férjhez ment, kisfia született, aztán elhagyta a férjét és a jólétet, és egy gyárban dolgozik, embertelen körülmények között. Elena elkerült a telepről, a Pisai Egyetemen tanult, írt egy regényt, melynek sikere kitárta előtte egy jómódú, művelt világ kapuit. Más-más módon, de mindketten megpróbálták ledönteni a falakat, hogy végre kitörhessenek a nyomorból, a tudatlanságból és a kilátástalanságból.A két lányt ezúttal a hetvenes évek Olaszországában látjuk viszont a tőlük megszokott fékezhetetlen lendülettel, korábban elképzelhetetlen remények, kétségek, feszültségek, kihívások között. Továbbra is összeköti őket az elszakíthatatlan, ambivalens, néha lappangó, majd heves kitörésekben vagy találkozásokban újra felszínre kerülő, váratlan nézőpontokat rejtő örök kötelék.A nemzetközi sikert a Nápolyi regények című négykötetes mű hozta meg a szerző számára. A tetralógiát számos nyelvre lefordították, Londonban színpadra állították, valamint az HBO és a RAI (olasz állami televízió) közösen 8 részes sorozatot forgatott az első kötetből (Briliáns barátnőm), amelynek premierje 2018. november 19-én lesz az HBO-n és az HBO GO-n. A forgalmazók az előzetes kritikák alapján sikerre számítanak, így a hosszú távú terv az, hogy a további köteteket is filmre viszik.Elena Ferrante a kortárs világirodalom nagy rejtélye. Annyi tudható róla, hogy Nápolyban született, és ő a Tékozló szeretet, az Amikor elhagytak és a Nő a sötétben szerzője. Első két regényét Mario Martone, valamint Roberto Faenza filmesítette meg. La Frantumaglia (Szilánkok) című műhelynaplójában levelezését, jegyzeteit, valamint kiadatlan írásait gyűjtötte össze. 2007-ben La spiaggia di notte (Éjjeli strand) címen egy gyerekkönyve is megjelent. Az Aki megszökik és aki marad a Nápolyi regények (2011-14) tetralógia harmadik kötete.