Joyce Maynard - Ez az élet

Legutóbb tavaly nyáron írtam egy rövid ajánló bejegyzést Joyce Maynardról. Akkor nem is gondoltam volna, hogy egy évvel később egy újabb kiadó fog hozni tőle magyarul egy regényt. A Vinton Kiadót eddig romantikus könyveiről ismertem, de ezzel egy új irányba mozdultak. 

Az amerikai írónő legfrissebb regénye tavaly nyáron jelent meg és ahogy a többiben, ebben is egy nő életébe nyerünk betekintést, ami nem mentes nehézségektől, tragédiáktól. 

Főszereplőnk, Eleanor már nagyon fiatalon magára marad, önállóan kezd életet egy kisvárosban. Tehetséges illusztrátorként sikerül kiadnia egy mesekönyvsorozatot, amivel meg tudja alapozni új életét. Megvásárol egy farmot, ahol elkezdi kialakítani azt az életet, amire vágyik. Magányos gyerekként nőtt fel, ezért álma egy nagy és vidám család. Amikor egy kézműves vásáron találkozik Cameronnal, egy jóképű fafaragóval, megpecsételődik a sorsa. Hamar egymásba szeretnek, összeházasodnak és családot alapítanak. 

A regény első oldalain már jó néhány évvel később kapcsolódunk be Eleanor életébe: fia esküvőjére tér vissza a családi farmra, de érezhető a távolságtartás és a zavar az egész helyzetben. Visszaemlékezések során keresztül ismerjük meg, hogyan jutott el Eleanor és családja oda ahol most tartanak. 

Főszereplőnk többszörösen terhelt múlttal rendelkezik: szülei elhanyagolták, haláluk tragédia, de ez csak inspirálja őt, hogy minél előbb megteremtse saját életét. Az ismerősök próbálnak segíteni neki, de a helyzetét más kihasználja. A magány évei után Cam, mint egy üstökös robban be életébe - érthető, hogy minél előbb családot alapítanak, menedéket adnak egymásnak. 

A problémák később kerülnek elő - a pénzhez és munkához való különböző viszonyuk, a mindennapi problémák, majd egy tragédia méri a végső csapást addigi életükre.

Történni fognak nehéz dolgok – válaszolta Cam. – Mindig történnek. Ezt hívják életnek.

A regényben nagyon részletesen megismerhetjük Eleanor és Cam mindennapjait, a gyerekekkel kapcsolatos teendőket, de vidám - kedves eseményekbe is belepillanthatunk. Viszont az át nem beszélt problémák, sérelmek, rossz reakciók megakadályozzák, hogy életük boldogan folytatódjon. 

A regény cselekménye az 1970-es évektől 2000-es évekig tart, megjelennek az amerikai élet meghatározói eseményei-jelenségei, mint például a Challanger katasztrófája, az AIDS ill. később a #meetoo jelenség. Fontos szerepe lesz a nemváltásnak, bár ez főleg csak érintőlegesen - szülői oldalról. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

ᴅóʀɪ /ᴛʜᴇᴏᴅᴏʀᴀ (@dora_w89) által megosztott bejegyzés

Nehéz olvasmány volt ez a könyv - lassan haladtam vele, de a második felét egy nap alatt daráltam le. Nagyon frusztráló volt ennyi igazságtalanságról olvasni, ami Eleanort érte. Cam bizonyos szinten kihasználta; elhessegette a problémákat, nem foglalkozott érdemben velük, amikor felesége erre kérte. Eleanor sem volt tökéletes, a kapcsolatukat egyformán rombolták - a nem megfelelő családi minták és kommunikáció hiánya miatt egyaránt. Mégis Eleanor Camet védve hagyta ott gyerekeit, akik nem ismerték a teljes képet és emiatt utálták meg anyjukat, aki szerintük csalódást okozott mindenkinek. Közben neki köszönhetik az az életet, amitől nem tudtak megválni: a farmot, a nagy családot és a nyugalmat. 

Az utolsó oldalakon visszatérünk a jelenhez, az esküvőhöz és csak remélni lehet, hogy Eleanornak sikerül a sok szomorúság után újra kapcsolatot találni gyerekeihez. A könyv fő üzenete a megbocsátás, és a továbblépés, de megviselt hogy ennyi fájdalomról olvastam. Főleg úgy, hogy annyira idilli volt a kisvárosi farmbeli élet, a gyerekkor, a kedves pillanatok - ezt törte derékba egy szörnyű baleset, majd a szülők válása.

A másik dolog, ami nehezítette az olvasmányélményemet - a sok ismétlődés, a könyv felénél el is untam magam, hogy nem jutunk előrébb, a már elmesélt sztorik kerülnek ismét elő. 

Összességében örülök, hogy elolvashattam magyarul a kedvenc szerzőm egy újabb regényét, de megkönnyebbülve tettem le az utolsó oldalak elolvasása után.

Ha ismerkednétek Joyce Maynarddal, akkor nem ezt ajánlom első olvasmánynak - nézzétek meg inkább a fent említett ajánló bejegyzésem. Ha már olvastál a szerzőtől, vagy épp szereted a teljesen őszinte, mély és több tragédiát feldolgozó regényeket, akkor ez a te könyved lesz. 

3/5

Kiadó: Vinton Kiadó
Kiadás éve: 2022
Eredeti cím: Count the Ways
Fordító: Kaul Éva
Oldalszám: 448
Ár: 4890 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Eleanor ​és Cam a hetvenes évek végén szeretett egymásba, és az álmukat követve három gyermeket nevelnek egy New Hampshire-i farmon. Az életük látszólag idilli: softballmeccsek, kandalló mellett töltött havas délutánok, házi sütemények, barkácsolás, a szokásos sírás-nevetés. De amikor a család legkisebb gyermekét tragikus baleset éri, Eleanor a férjét vádolja, és nem képes a megbocsátásra. Ez végül csúf áruláshoz vezet: egy olyan viszonyhoz, amely véget vet a házasságuknak.
A következő években, évtizedekben a széttöredezett család öt tagja – valamint az életük más résztvevői – meglepő felfedezéseket tesznek és felkavaró döntéseket hoznak, amelyek hol összehozzák, hol elszakítják őket egymástól. Miközben követjük a szereplők történetét, mintha időutazáson vennénk részt: illegális abortuszok, vietnámi háború, a számítógépes korszak kezdete, a Challenger katasztrófája, az AIDS felbukkanása, a #MeToo korszak ébredése. Láthatjuk, ahogy egy család kénytelen szembenézni a múlt alapvető és fájdalmas igazságaival, s végül egy váratlan csapás közepette talál rá a megbékélésre.
Joyce Maynard kíméletlen őszinteséggel és megkapó érzékenységgel írta meg ezt a fájdalmasan gyönyörű regényt, melyben elvegyül a fájdalom és az öröm, sőt még a humor is. Mert az életben ez valóban így van.