Durian Sukegawa - Édes palacsinta

(Ennek a könyvnek a megjelenésre legalább 2020 óta vártunk :D Folyton csúszott a dátum, már el se akartam hinni, amikor megláttam a könyvtári megrendelőjegyzéken - már majdnem elolvastam angolul, de győzött a kényelem...)

A kisregény főszereplője Szentaró, aki egy Doraharu nevű üzletben árul dorajakit*. Gyönyörű tavaszi nap van, a bolt előtti cseresznyefák szirmai időnként besodródnak az üzletbe, sőt a készülő tésztába is beleragadnak. Egyszer csak belép egy furcsa idős nő, aki nem kelt vonzó benyomást, de elkezd beszélgetni Szentaróval - munkát kér tőle. A férfi sokáig húzódozik, mivel az üzlet nem az övé - adósságának ledolgozása fejében működteti. Végül persze munkába áll az idős hölgy - Tokue, aki elkezdi megtanítani a "Főnök urat", hogyan lehet házilag babpasztát készíteni. Az üzlet virágozni kezd, ám néhány múltbeli esemény mindezt veszélybe sodorja...

Szentaró és Tokue lassan nyílik meg egymásnak, több súlyos trauma, titok nehezíti életüket. Kis társaságuk idővel egy diáklánnyal egészül ki, így együtt egy furcsa kis talált családot alkotnak, akik bár nincsenek szoros kapcsolatban, mégis megérintették egymást lelkét. 

A szerző egy szörnyű betegségen keresztül mutatja be, hogy mi az élet értelme, milyen a kirekesztettek élete és hogyan lehet feloldani súlyos traumákat. 

Van a - magyarul is megjelenő - japán regényeknek egy sémája, amit láthattam már több könyvben (Ha a macskák eltűnnének a világból, Az utazó macska krónikája, Mielőtt a kávé kihűl): tragédiák, kis közösség, rövid formátum, életbölcsességek - ebbe a sorba illik az Édes palacsinta is, amely a cuki borítóval egy komolyabb, meglepőbb történetet rejt. 

"Rájöttem, hogy mindegy, mennyi mindent elveszítettünk, mennyire rosszul bántak velünk, emberek maradtunk. Élnünk kell, még ha elveszítettük is a végtagjainkat. Élnünk, amíg csak tehetjük. Ehhez az egy dologhoz, emberségünk tényéhez ragaszkodtam a sötétség és a reménytelen küzdelem közepette, és büszke maradtam rá."

Összességében tetszett ez a kisregény: vitt magával a sztori, megismerhettem a történelem egy új szeletét, amiről nem tudtam - érdekes volt a főszereplők háttértörténete. Rövid olvasmány, ami viszont néhány új gondolatot, inspirációt nyújt az olvasójának. 

* japán palacsinta (szeretném mindenképp egyszer megkóstolni :D)

4/5

Kiadó: Művelt Nép
Kiadás éve: 2023
Eredeti cím: Sweet Bean Paste
Fordító: Kiss Marcell
Oldalszám: 190
Ár: 3780 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Sentaro élete kudarc minden téren: priusza van, sokat iszik és puszta emlék, hogy valaha író akart lenni. Az idő múlását már csak a cseresznyefa virágzás jelzi. Egy kis cukrászdában dolgozik, ahol dorajakit árul, egy édes vörösbab krémmel töltött palacsintát.

De aztán minden megváltozik.

Megjelenik az életében Tokue, egy idős asszony, akinek az ízületi gyulladástól eltorzultak az ujjai, és akinek zavaros a múltja. Tokue csinálja a legjobb édes vörösbab krémet, amit Sentaro életében kóstolt, és az asszony kezdi megtanítani a mesterségére, ám miközben elmélyül a barátságuk, elkerülhetetlenül nehezedik rájuk a társadalmi elvárások nyomása, és Tokue sötét titka is napvilágra kerül.

Az Édes palacsinta megindító regény a múlt terhéről és a barátság feloldozó erejéről. Durian Sukegawa gyönyörű regénye világszerte rabul ejti az olvasók szívét.