Alan Rickman - Őrülten, mélyen

Az idei év egyik legvártabb könyve volt számomra Alan Rickman naplóinak kiadása, ami tavaly jelent meg, halála után 6 évvel. A Kossuth Kiadó pedig néhány hónappal később elhozta magyarul is.

Az angol színészt viszonylag sok szerepben láttam az elmúlt évek alatt, de legjelentősebb számomra Perselus Pitonként ill. az Igazából szerelem Harry-jeként (Főnök) volt. Nagyon kíváncsi voltam milyen volt a magánélete, mit rejthetnek naplói.

A könyvet átlapozva egyből leragadtam a belső borítónál, amelyeken az eredeti naplóból láthatunk oldalakat. A sokszor rajzokkal díszített oldalakon határozott, lendületes kézírással olvashatóak a rövid bekezdések. Extra naplóoldalakat ill. fotókat is találunk a kötetben, néhány ikonikus szerepből, ill. egy-egy magánéletét ábrázoló fotót.

Emma Thompson barát-pályatárs előszavát olvashatjuk, aki bemutatja milyen volt Alan, mint barát, színész, magánember. Alan Taylor szerkesztő bevezetőjéből pedig életrajzi információkat, átfogó pályaképet ismerhetünk meg. A kötet végén korábbi naplókból is olvashatunk szemelvényeket 1974-1984-es időszakból, a színházi pályakezdése éveiből - az első darabokról, utazásokról, gondolatokról hivatásáról.

Maga a kötet maga 1993-2015 között írt naplókat tartalmaz – majdnem 500 oldalon keresztül.

A legtöbb bejegyzés néhány mondatos, az adott naphoz fűződő egy-egy gondolatával, vagy munkákról, találkozásról, utazásról esik szó benne. Ahogy a kötet végi 20 oldalas névmutatóból is érzékelhető Alan rengeteg emberrel kapcsolatba került: írók, politikusok, színészek, rokonok és barátok nevei sorjáznak a lapokon.

Az évek ritmusa szépen kirajzolódik néhány fejezet után: télen legtöbbször elutaztak barátaival, ill. élettársával Rima Hortonnal, sokszor New Yorki lakásukban szálltak meg. Májusban, ill. nyáron olaszországban töltöttek időt, campagnatico-i birtokukon. Londoni lakásuk felújítása is elég időt és gondot okozott nekik, erről is több bejegyzés szól. A többi időszak pedig állandó utazással telt Alan számára - rengeteg országban járt a forgatások, a reklámozás, vagy csak az utazás miatt.

Szabadidejét memoárok, novellák, újságok olvasásával, filmek és színdarabok megtekintésével töltötte, utóbbiakról szinte mindig tett kritikai észrevételt.

A könyv közepe táján jutottam el a számomra legizgibb részekhez: a Harry Potter sorozat forgatásához. Meglepő volt az ő szemszögén keresztül apró részleteket megtudni a forgatásról, ami sokszor volt kényelmetlen, többször felmerül benne, hogy nem fogja folytatni - még úgy is, hogy Rowlinggal beszélt az első rész előtt karaktere mélységeiről. Néhány utalásból úgy tűnik maga a gyártóval, ill. néhány rendezővel voltak problémáival - szépen árnyalja azt a képet, ami mondjuk Tom Felton szemszögéből ismerhettem meg.

Rengeteg szerepről, színdarabokról, filmszerepekről olvashatunk, a készítés minden stádiumából: a lehetséges ötlettől a bemutatókig. Láthatjuk, hogy átlagosan 10-30 napot ölelt fel egy-egy forgatás, pl. a Harry Potter esetében rá nem volt olyan óraszámban szükség, mint mondjuk a trióra.

Kisebb-nagyobb egészségügyi problémáiról is említést tesz: a menetrendszerű megfázásoktól kezdve komolyabb műtétekig. A legrosszabb állapotba 2015-ben került, amikor nyáron hasnyálmirigyrákot állapítottak meg nála, később kapott egy agyvérzést és ahogy naplóbejegyzései rövidülnek, úgy érezzük, hogy fogy az ereje. Rima Horton, felesége írt az utolsó hónapokról 2016 január 14-i halálig. Bevallom ezen a részen elsírtam magam, a naplóinak köszönhetően úgy érzem közel kerültem hozzá: beleláthattam hétköznapjaiba, nehézségeibe, legmélyebb gondolataiba a hivatásáról, a közéletről, saját magáról.

A filmes várólistámra kb minden filmje felkerült, amiről olvashattam: még érdekesebb lesz olyan szemmel nézni, hogy néhány gondolatát, problémáját megismertem, ami ekkor érte/foglalkoztatta.

Alan nagyon gazdag életet élt: úgy éreztem túl is hajszolta magát, a munkában, utazásokban, de talán sikerült megvalósítani az álmait, pihenni és a szeretteivel lenni, amikor tudott.

Azoknak ajánlom ezt a kötetet, akik érdeklődnek Alan Rickman élete után, szeretnének belelátni milyen a színészek világa. Mezei olvasóként nem tudunk majd minden utalást felfejteni, de bőven tartogat ezek nélkül is érdekességeket a kötet. Az olvasása nagyon intenzív élmény volt, tele adattal és filmekkel, darabokkal, helyekkel, amiknek utána kell néznem.

Beleolvasó

5/5

Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2023
Eredeti cím: Madly, Deeply
Fordította: Németh Dorottya
Oldalszám: 544
Ár: 8500 Ft (Vedd meg olcsóbban a kiadótól!)
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Alan ​Rickman naplói Emma Thompson előszavával

A Harry Potter-filmekből, az Értelem és érzelem moziváltozatából és az Igazából szerelemből jól ismert Alan Rickman világszerte elismert színészként, fáradhatatlan politikai aktivistaként és az utazás szerelmeseként lép elénk a huszonöt éven át saját és mások szórakoztatására vezetett naplója lapjairól, amely bepillantást enged a kulisszák mögé és Rickman magánéletébe is.

Alan Rickman máig az egyik legkedveltebb színész a világon, számos műfajban. Népszerűsége első filmes szerepe, a Drágán add az életed aljas Hans Grubere óta töretlen, tart Perselus Piton bonyolult alakjának megformálásán át és még tovább. Méltóságteljes alakja, sztentori hangja és a valamennyi szerepében megmutatkozó szellemessége belopja magát a nézők szinte minden korosztályának a szívébe.

Tehetsége azonban nem csupán a színészetben mutatkozott meg. A film- és színházrajongók, valamint a memoárok szerelmesei nagy élvezetet lelhetnek abban az „anekdotikus, leleplező, szellemes, bennfentes és kifejezetten kendőzetlen” írásmódban, amellyel Rickman a hétköznapi és a különleges dolgokat elénk tárja. Megosztja bölcs gondolatait színházi előadásokról, filmekről, a színjátszás művészetéről, politikáról, barátságokról, szakmai vállalkozásairól és általában az életről.

Az Őrülten, mélyen egy nagy nyilvánosságnak szánt napló, amelyet úgy olvashatunk, mintha Rickman egy közeli barátjával csevegne a jelenlétünkben.