Elizabeth Strout - A ​nevem Lucy Barton (újraolvasás)

Az amerikai Elizabeth Strout az elmúlt évek alatt az egyik kedvenc szerzőmmé nőtte ki magát: 2017-2019 között minden magyarul megjelent könyvét (csupán 5 db) elolvastam. 

Már lemondtam arról, hogy érkezik tőle ismét valami magyarul, több várólistámra feltettem A nevem Lucy Barton folytatásait - majd idén meglepetésemre a Geopen Kiadó elhozta az Anything is possible (Bármi lehetséges) fordítását*. Április elején meg is vettem ezt a kötetet és nagy lelkesen belekezdtem a héten, de 50 oldal után rájöttem, hogy teljesebb lenne az olvasmányélmény, ha újráznám ezt a regényt előtte. Nem volt nehéz dolgom, mert egy nagyon szellősen szedett 150 oldalas kisregényről van szó, ami a szerzőtől nem megszokott formában meséli el egy család történetét.

Lucy Barton egy New Yorki kórházban lábadozik egy rutinműtétből, amikor meglátogatja édesanyja és öt éjszakát tölt vele. Felidézik a gyerekkori élményeket, a kisváros lakóit, elmélkednek a sztárságról, házasságokról és az életről. Amikor elkezdtem olvasni a Bármi lehetséges novelláit meglepett, a Barton családról festett negatív kép - ezért is olvastam újra, hogy Lucy szemszögét felidézzem. Nekem az ő narrációjában nem volt olyan megrázó olvasni a gyerekkoráról, mint ahogy azt a kisváros lakói, a külső szemlélők bemutatták. Mégis a sorok között most több mindenre felfigyeltem, a szegénység, a bántalmazás vetületeire, a traumákra, elhallgatott eseményekre. A Barton család tökéletlen, ahogy minden család az - a múltban sok rossz érte őket, a családtagok eltávolodtak egymástól, a kötet végén nincs megoldás, csak a megbocsátás. 

A kisregény másik fontos témája az írói lét - a témák feldolgozása, bemutatása, a kritika fogadása, erre több ponton reflektál a szerző.
Megjelenik az 1980-as évek New Yorkja, ahol Lucy él férjével, Williammel és két kislányukkal. Kis ízelítőt kapunk ebből a világból, ahol az AIDS arat. 

A szöveg több ponton utal a jövőre is - házasságának szétesésére, amit a fülszöveg alapján majd a 3. kötet (Oh William!) dolgoz fel. 

Lucy Barton egy érdekes karakter, aki nélkülözve nő fel - az olvasásban és a tanulásban lel menedékre, majd ezek segítségével épít fel egy új életet.

Újraolvasva még jobban tetszett, mint első találkozásra, amikor kevésnek éreztem - főleg a többi regényéhez képest - a történetet. Most lenyűgözött a kisregény szerkezete: a narráció esetlensége, a lelki terhek érzékeltetése az elhallgatásban, a sztorizgatások életszerűsége, ill. az is, hogy ezeket a morzsákat a Bármi lehetségesben novellafüzérként bontja ki a szerző.

* Sőt a Bármi lehetséges fülszövege szerint az Ó William megjelenése is várható!

5/5

Kiadó: Geopen
Kiadás éve: 2017
Eredeti cím: My name is Lucy Barton

Fordító: Todero Anna

Sorozat: Amgash 1.
Oldalszám: 152
Ár: 3490 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

New ​Yorkban járunk, a nyolcvanas években. Lucy Barton, a fiatal anya és feleség több hónapra kórházba kerül. Váratlanul meglátogatja rég látott édesanyja, és öt napot tölt a betegágya mellett. Anya és lánya azt teszi, amit talán még soha: beszélgetni kezdenek egymással. Ismerősök, rokonok történetein keresztül próbálják elmondani az elmondhatatlant, feltenni az évek óta válaszra váró kérdéseket. Akadozó párbeszédükből egy múltbeli titkokkal terhelt család képe bontakozik ki. De a regényt alkotó rövid villanásokból, emlékképekből felsejlik Lucy életútja is: menekülése a szülővárosából, barátságai, sikerei, magánéleti nehézségei, vívódása az anyaszereppel. „Mindannyian tökéletlenül szeretünk”, idézi fel egykori mentora szavait az íróvá lett Lucy Barton, és könyörtelen tisztánlátással, mégis bölcs derűvel vall emberi kapcsolatokról, fájdalomról, szépségről, bűnökről és megbocsátásról.

Elizabeth Strout (61) Pulitzer-díjas amerikai író, novellista nem ismeretlen a magyar olvasók körében. A nevem Lucy Barton a negyedik, magyarul megjelent regénye, amelyet 2016-ban jelöltek a rangos Man Booker Prize-ra. Az anya-lány kapcsolat mélységeit kutató történet kitűnik a szerző érzékeny visszafogottságával, önsajnálattól és érzelgősségtől mentes stílusával, az elbeszélés sokatmondó csöndjeivel.