Joanne Harris - Ötnegyed narancs (újraolvasás)

Nemrég megnéztük a Nyugaton a helyzet változatlan új filmadaptációját, ekkor villant be, hogy újráznom kellene ezt a regényt, amellyel 2011-ben olvastam először.

Izgalmas, töredezett narrációval ismerhetjük meg a második világháborúban németek által megszállt francia falu, Les Laveuses és egy család életét. Elbeszélőnk Framboise, aki kilenc éves volt amikor kapcsolatba került a németekkel. 

A történet két idősíkon mozog: a múlt mellett, a jelenben már a 60-as éveiben jár, álnéven tér vissza szülőfalujába, megveszi a megrongálódott régi házukat és rendbehozza. Apránként alapozza meg új életét, éttermet nyit, ami évekig nagy sikerrel üzemel, ám unokaöccse és felesége próbál hasznot húzni a csalódi örökségből, ill. Framboise tehetségéből és titkaiból. A regény nagy kérdése, hogy mi történt gyerekkorában, ami miatt szétesett a családja - milyen titkokat rejteget Framboise, ill. hogyan tudja visszanyerni a kontrollt jelenlegi élete felett.

Az elbeszélés apránként bontakozik ki: megismerhetjük Framboise családját, bátyjával és nővérével próbálnak anyjuk támaszai lenni miután apjuk elhunyt a harcokban. Az anya, Mirabelle visszahúzódó, de kemény asszony, aki szigorú elvek szerint neveli gyerekeit, szeretetét nem tudja kimutatni és gyakran szenved migrénes rohamoktól. A gazdaságban a gyerekeknek maximálisan ki kell venniük a részüket, apjuk halála után a felelősség rájuk is hárul a család fenntartása tekintetében. Főleg Cassis, az idősebb fiú szenved ettől a feladattól, ami elől sokszor elszökik a helyi városkában, ahol apróbb üzleteket köt a németekkel. A kis pletykák, beszélgetések egyre jobban behúzzák a fiút és a nagyobb lányt, idővel Framboise-t is be kell vonniuk ebbe a körbe. Az egyik német katonával még szorosabb barátságot kötnek: Tomas Leibniz pedig tudja, hogyan kell bárkit az ujja köré csavarni. 

Framboise-nak idő előtt kell felnőnie, a besúgó szerep eleinte bántja a lelkiismeretét, de Tomas nagyobb hatással van rá: bármit megtenne, hogy a társaságát élvezze. Hiányzik neki a figyelem és szeretet, amit otthonról nem kap meg - sem édesanyjától, sem testvéreitől. 

Igaz a régi közhely: a gyerekek kegyetlenek. Ha odavágnak, csapásuk biztosabban ér csontot, mint egy felnőtté, mi pedig vad teremtések voltunk, és könyörtelenné váltunk, ha gyengeséget szimatoltunk.

Nincs igazából pozitív karakter ebben a történetben: az anya és lánya nagyon hasonló, elzárkóznak mindenkitől, kegyetlenek egymással. Kicsit furcsa, hogy Framboise két lány is szült, bár velük sem a legjobb a kapcsolata - múltjáról nem is tudnak. Elásta magában azt, hogy mi történt és csak apránként osztja meg velünk, olvasókkal a titkait. Anyját, múltját és titkait már idősen, édesanyja naplószerű recepteskönyve segítésével próbálja megérteni.

A gasztroregény vonulat itt is megvan, ahogy mondjuk a Csokoládéban, vagy akár a Szederborban, amit tavaly szintén újraolvastam, de sokkal sötétebb történet. A kiadásból nagyon hiányzott egy függelék a francia ételek - italok neveivel, nem tudom a Libris kiadás bővül-e ezzel? :)

Újraolvasva most az anya-lánya kapcsolatra figyeltem fel, de a világháborús vonulat is érdekelt, bár ebből kevesebb szerepel a cselekményben - a német megszállók jelenlétén kívül más nem utal a háborúra. Nem éreztem jól magam a regényben, egyre inkább taszított minden szereplő, bár a stílus könnyen beszippantott. 

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretnének egy nem mindennapi regényt olvasni családi szerepekről, felnövésről és mélyen eltemetett titkokról.

Ha már Joanne Harris - március elején jön a Librinél (akik ezt a könyvet is újra kiadták) a St. Oswald fiúiskola sorozat 4. része, amit már elő is rendeltem :D

4/5

Kiadó: Ulpius
Kiadás éve: 2010
Eredeti cím: Five Quarters of the Orange
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Oldalszám: 424
Ár: antikvár
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Les ​Laveuses apró falu a Loire mentén. Ide tér vissza Framboise, hogy élete végét szülőfalujában élje le. Nevét, kilétét gondosan titkolja, kemény munkával rendbe hozza a régi házat és a gazdaságot, kis vendéglőt is nyit, amely hamarosan közkedveltté válik. Visszatérése azonban felkavarja benne a faluval kapcsolatos gyermekkori emlékeit.

A múltbéli szál a német megszállás ideje. A lázadó természetű, akkor kilencéves Framboise özvegyen maradt anyja kemény kézzel vezeti a gazdaságot, neveli gyermekeit, akik újságokért, ritka élelmiszerekért, rúzsokért apró kis füleseket, megfigyeléseket szállítanak a németeknek. Sőt, egyikükbe, a fiatal Tomas Leibnizbe Framboise lassan bele is szeret. Háború idején a falu mindezt nem nézi jó szemmel, s a család körül lassan lincshangulat alakul ki… A titkolt múltra a jelen drámai eseményei közepette fény derül, mígnem Framboise kénytelen leleplezni önmagát, és vállalni a múltat.

A Csokoládé és a Szederbor szerzője, Joanne Harris e kötetében is bámulatos drámai erővel juttatja el a történet két szálát a csúcsponthoz. Ételek, italok, az érzékekre ható világ költői leírásában itt sincs hiány, de a hangsúly ebben a regényben nem a csodán van, hanem a szenvedélyen, a szenvedéssel teli út végén váró megbékélésen.