Jón Kalman Stefánsson - Csillagok ​sercegése

Tavaly olvastam először az izlandi Jón Kalman Stefánsson-tól: egy rövidebb regényét, ami teljesen elvarázsolt, utána még jó ideig nem akartam elszakadni Izlandtól. Végül majdnem egy évet várva olvastam újra tőle, a tavaly megjelent Csillagok sercegése kisregényét. Ez megerősített, hogy olvasnom kell még tőle - A halaknak nincs lábuk-at tervezem ill. most az Ásta kezdett érdekelni (lehet, hogy az ő karaktere jelent meg ebben a kisregényben is?)

A Csillagok sercegése a szerző egy korábbi műve, 2003-ban jelent meg először. Egyedi narrációjú családregény, amelyben az elbeszélő kisfiú/férfi családjának néhány tagját ismerjük meg - az időben 150 évet visszafejtve. Az ismertetést némileg nehezíti, hogy nem tudunk meg neveket - a narrátor kezdetben 7 éves kisfiú, aki nemrég veszítette el édesanyját, kőműves apjával ketten maradnak. Egy nap viszont betoppan az életükbe egy nő, a mostoha. 

Az időben ugrálva megismerhetjük a fiú dédapját, aki a század elején élt - volt ingatlanügynök, farmer, kereskedő is. Egy 17 éves lányt vett feleségül, akitől három gyermeke is született - két lány és egy fiú (ő lesz majd a narrátorunk nagyapja). 

Nem foglalkozik az író mindegyik karakterrel mélyen: fontos szereplő természetesen az elbeszélő édesanyja. Bemutatja szülei se veled - se nélküled kapcsolatát, majd az anya elvesztése miatti gyászt. A gyermeki narráció töredékes, néhol furcsa: megelevenednek a tárgyak, a helyek, az utcák - saját belső logikája szerint próbálja megérteni a világ működését. A kisregény egy pontján már mint 40-es férfi utal magára, érezhető is, hogy egy felnőtt tudásával beszél, pl.: dédapja csélcsapsága saját édesanyja viselkedésében tér vissza.

Epizódokat kapunk a bemutatott család életéből: nem csak a narrátor gyászfeldogozását, a játszótéri kalandokat, hanem a dédapa alkohol- és házasságtörő életmódjáról is. A helyszín nagyrészt Reykjavik, de a történet egy pontján egy tengerparti farmélet is megjelenik.

Miből állnak azok a kötelékek, amelyek két embert kapcsolnak össze, és amelyeket az általános tanácstalanságból kifolyólag szeretetnek neveztek el? Ezt fontos kérdés, mivel néha mintha semmi sem tudná elszakítani az embereket egymástól, sem a hétköznapok szakadatlan húzóereje, sem a pillanat robbanóereje. És tanácstalanságról beszélek, mivel úgy sejtem, hogy ez a szó, hogy szeretet mint gyűjtőfogalom annyi mindent magában foglal, hogy egy egész nap sem lenne elég, hogy mindet alaposan elmagyarázzam

Tele van olyan érdekes töredékkel, félmondattal a könyv, ami elsőre talán nem is nyer értelmet, vagy nincs megmagyarázva. Az egyik például ilyen a narrátor és gyerekkori barátja, Pétur kapcsolata... Vajon ez felnőtt korában tovább fejlődött vagy megmaradt kalandnak? Másik ilyen a dédmama meglepő szembesítései férje szeretőivel, és amiket ezután elmesél férjének. Az ő sorsa is érdekes téma: a külső szemlélő nem értheti miért tart ki férje mellett, amikor többször is megcsalja - választhatna egy más életutat is. Mégis marad, így narrátorunk sorsa is biztosított. 

A jelek szerint minden egyén életét annyira aláaknázzák a véletlenek, hogy egyetlen óvatlan kézmozdulat mindent fenekestül felfordíthat.

Minél többet gondolkodom ezen a könyvön annál jobban tetszik - tipikusan az történet, ami nem fog sokaknak tetszeni és nem is adja könnyen magát. A szöveg töredékes, viszont nagyon lírai, tele idézhető sorokkal. Az értelmezésemhez sokat hozzátett Tamara által szervezett kibeszélő is.

Különleges olvasmány volt, egyrészt sokat adott az Izlandi életről alkotott képemhez, másrészt örölök, hogy kicsit dolgozom kellett vele, lelassulni, elgondolkodni - utánaolvasni. Épp emiatt akartam több szépirodalmat olvasni, ez is az egyik 2023-as tervem volt.

5/5

Kiadó: Typotex
Kiadás éve: 2022
Eredeti cím: Snarkið í stjörnunum
Fordító: Patat Bence
Oldalszám: 192
Ár: 3500 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Egy kisfiúnak, aki nemrégiben veszítette el az édesanyját, mostohája lesz, egy fiatalember Csehszlovákiáig is elmenne a szerelemért, a századelő Izlandján egy bohém lelkületű ingatlanügynök beleszeret egy kamaszlányba. Jón Kalman Stefánsson a tőle megszokott fanyar humorral átszőtt, szívmelengető, az emberi lélek legmélyéig hatoló, lírai prózában meséli el egy izlandi család három generációjának az emlékek és álmok elmosódott határvidékén játszódó történetét. Mi végre a szerelem? Az egymással töltött unalmas és viharos hétköznapok ellenére mégis, mi láncolja egymáshoz az embereket? Miféle véletleneken múlik egy ember élete? Érdemes-e tanyára költözni, aztán gyertyát tenni az ablakba? Milyen íze lehet a fókauszonynak és milyen a színe a halálnak? Mit jelent az, hogy fostalicska? És mit szólnak mindehhez az ólomkatonák?