Joanne Harris - Szederbor (újraolvasás)

Az idei 100. olvasmányom egy régi kedvenc újraolvasása lett. Joanne Harris az egyik olyan író, akivel több mint tíz éve ismerkedtem meg (köszönhetően a Csokoládé filmnek), az elmúlt évek alatt pedig elolvastam minden magyarul megjelent művét. 

Az Ulpius ház után a Libri adta ki (újra) néhány művét - jó lenne, ha folytatódna ez a munka, mert van még néhány regénye, amit szívesen olvasnék.

A Szederbort először 2011-ben olvastam és azonnal kedvencet avattam benne. Amiatt is tetszett, hogy a Csokoládéban megismert kisváros, Lansquenet mellett játszódik a történet egyik szála. 

Jay Mackintosh író Londonban él barátnőjével, az ambíciózus újságíróval, Kerryvel. A férfi még fiatal korában írt egy bestsellert, ami kamaszkori élményeiből táplálkozott. Azóta viszont semmi komoly nem került ki a keze alól - álnéven néhány regény és az egyre jobban megkopó első regényének fényében él. 

Élete akkor kezd megváltozni, amikor elkezd visszaemlékezni legmeghatározóbb kamaszéveire, ekkor ismerte meg Joe Coxot. Éppen nagyszüleinél töltötte a nyarat, amikor a kisváros elhanyagolt területeit járva találkozott a furcsa öregemberrel. Jay ki volt éhezve a figyelemre, fantáziáját megfogta Joe különc életmódja, amely kertészkedésből és különféle talizmánok készítéséből állt. Joe szívesen osztotta meg a fiúvel élete történetét, kalandos utazásait és a kertészkedés tudnivalóit. 

Jay évről-évre nagyszüleinél tölti a nyarat, de az elsődleges társasága Joe lett. Ám az idilli tanulóévek nem tartanak örökké - veszélybe kerül mentora utcája - le akarják bontani a házsort, felszámolni a kisajátított kerteket.

A jelenben Jay egy hirtelen ötlettől vezéreltetve vesz egy francia birtokot - ezzel Joe álmát teljesíti be. A birtokon és a kisvárosban eleinte nem szívesen látják - berobban a kis közösség életébe, ahol több probléma is forrásponton van. Jay erről már csak utólag szerez tudomást, de igyekszik megfelelő döntéseket hozni és irányítani azt a folyamatot, amit költözése indít el.

Joe rezzenetlen vonta meg a vállát. – Az emberek továbblépnek – mondta higgadtan. – Mennek, hogy megtalálják magukat, vagy elveszítsék, mindegy.

A váltakozó fejezetekben megismerhetjük Jay kamaszkorát, az 1970-es éveket - a jelenben (1999) pedig Lansquenet lakóit, egymásnak ellentmodó terveiket - és egy remeteéletet élő asszonyt, aki épp Jay új birtoka mellett él. 

Jó volt visszatérni Pog Hillre és Lansquenet -be, a történetről néhány benyomásom maradt meg, de több fordulatot elfelejtettem, így emiatt is lekötött és szórakoztatott a regény. A történet nagy része nyáron játszódik (a jelenbeli szál tavasszal indul el, de eljut a forró nyári hónapokig), ezért ideális olvasmány volt júniusra.

Mágikus realista szál tetszett benne - ahogy Joe borai, a Különlegességek csábították a változásra Jayt, ill. később egy szereplő felbukkanása is ezt a munkát folytatja tovább. 

Jay nem lett/maradt a kedvencem - többször kiakasztó dolgai voltak, de értékeltem, hogy a közösség érdekében tett lépéseket. 

Néhány esemény, vagy fordulat nem nyert meg teljes mértékben, vagy kidolgozatlannak éreztem, de ettől függetlenül Joanne Harrisnak továbbra is állandó helye van az örök kedvenc szerzőim között! 

Azoknak ajánlom ezt a regényt, akiket vonzanak a francia tájak, szeretik a visszaemlékezéseket - vagy pótlékot keresnek JH Csokoládé regénye után.

4/5

Kiadó: Ulpius
Kiadás éve: 2010
Eredeti cím: Blackberry Wine 
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Oldalszám: 368
Ár: antikvár
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Jay ​Mackintosh ifjú korában írt egy könyvsikert, azóta írói válságban szenved. Együtt él Londonban barátnőjével, iszogat és álnéven gyenge regényeket ír. A pincéjében viszont ott lapul hat üveg gyümölcsbor, amelyek megváltoztatják az életét. Vesz egy tanyát az isten háta mögötti kis francia faluban, ahol elbűvöli a táj, az emberek, de még inkább titokzatos szomszédnője, a remeteéletet élő Marise Jay. Végre-valahára belekezd új regényébe, rendbe hozza az elhanyagolt tanyát, beilleszkedik a falu életébe, és egyre közelebb kerül a szomszédasszonya titkának megfejtéséhez. Újra átéli gyermekkora végzetes nyarát, amikor megszűnt a hite öreg barátjában, Joe-ban és annak „hétköznapi mágiájában”. De Joe váratlanul visszatér, s vele a csoda is.

Aki ezt a könyvet kézbe veszi, annak különös illat csapja meg az orrát. A cukor és alma és szederzselé és füst rendkívüli, átható illata. Nosztalgiát ébresztő illat, melynek birtokába bátran nézhetünk az ínséges idők elébe…

Joanne Harris ebben a könyvében is csak szépet és jót tartogat az olvasó számára.