Joanne Harris - Ötnegyed narancs

Ez már a hetedik könyv, amit az írónőtől olvastam, így elmondhatom, hogy már elég jól ismerem a stílusát.
Ez a kötet az úgynevezett "étel-trilógiájának" befejező része (a Csokoládé, és a Szederbor mellett). Ezért itt is nagy hangsúlyt kapnak az ételek, a növények, a sütés-főzés - de ez a regény sötétebb, tragikusabb.


"Les Laveuses apró falu a Loire mentén. Ide tér vissza Framboise, hogy élete végét szülőfalujában élje le. Nevét, kilétét gondosan titkolja, kemény munkával rendbe hozza a régi házat és a gazdaságot, kis vendéglőt is nyit, amely hamarosan közkedveltté válik. Visszatérése azonban felkavarja benne a faluval kapcsolatos gyermekkori emlékeit.
A múltbéli szál a német megszállás ideje. A lázadó természetű, akkor kilencéves Framboise özvegyen maradt anyja kemény kézzel vezeti a gazdaságot, neveli gyermekeit, akik újságokért, ritka élelmiszerekért, rúzsokért apró kis füleseket, megfigyeléseket szállítanak a németeknek. Sőt, egyikükbe, a fiatal Tomas Leibnizbe Framboise lassan bele is szeret. Háború idején a falu mindezt nem nézi jó szemmel, s a család körül lassan lincshangulat alakul ki… A titkolt múltra a jelen drámai eseményei közepette fény derül, mígnem Framboise kénytelen leleplezni önmagát, és vállalni a múltat."


Engem kicsit megtévesztett a fülszövegben, az hogy Framboise beleszeret Tomas Leibnizbe, azt hittem egy idősebb lányról van szó, gondoltam lesz itt jó kis szerelmi történet, de csalódnom kellett. A múltbéli szálban Framboise végig 9 éves, és meglepően okos és ijesztően kegyetlen(?) 9 éves.
Framboise mindent elmesél a gyerekkorukról, a játékaikról, a vágyaikról. Az anyjuk furcsa betegségéről, a cím ezzel kapcsolatos...
Engem nem varázsolt el ez a könyv, mint mondjuk a Csokoládé, de ez a téma miatt is érthető - sokkal sötétebb a történet, kegyetlenséggel, és tragikus halálesetekkel.
Zavart a sok francia étel neve, ehhez igazán mellékelhettek volna lábjegyzeteket!
Sok mindent nem is írok a történetről, mert épp az benne a jó, ahogy Framboise szép lassan mindent elmond a múltról :)
F. egyre jobban megérti az anyját, és felismeri magában a hasonlóságokat.
A vége kicsit felemás szerintem, F. végül mindent kitálal, pedig kerülni akarja a feltűnést és a múltat - de rákényszerül unokaöccse felesége miatt, aki mindenáron keresztbe akar tenni neki. F. viszont erős nő, nem hátrál meg, inkább mindent elmond, és vállalja a következményeket. Pozitívum, hogy megbocsát Paulnak, belátja, hogy rövid ahhoz az élet, hogy a múlton keseregjen. ?
4/5

Érdekességek:
- ez a könyv Joanne Harris anyai nagyapjának emlékére született, és az ő arcképe látható a hátsó borítón
- a nagyapja rengeteg történetet mesélt neki a háborúról, és ez a könyv is ezért mutatja be ilyen szubjektíven az eseményeket
- az ételek ebben a regényben új jelentéssel ruházódnak fel: fegyver válik belőlük (narancs), fizetőeszköz (csoki)
további okosságok az írónő honlapján  :)

Megjegyzések