Rob Thurman - Éjvilág

A könyvet a korábban említett kezdeményezés útján ismertem meg, és már írtam a szerencsés találkozásról is :)

"Üdv New Yorkban! Ahol egy troll lakik a Brooklyn híd alatt, egy kobold a Central Parkban és egy gyönyörű vámpír az Upper Esat Side egyik manzárdjában – és ez csupán a kezdet. Persze a legtöbb halandó ember tökéletesen vak marad a természetfelettiek éjszakai életére, de Cal Leandros csak félig ember. Apja sötét vérvonala rémmesékbe illő – és most ő és az egész másvilági fajtája Cal nyomában lohol. Vajon miért? Cal eddig nem igazán akart annyi ideig egy helyben maradni, hogy megtudja a választ. Féltestvérével együtt idáig sikerült egy lépéssel az üldözőik előtt maradniuk, de most Cal apja ismét rájuk bukkant. Cal számára most végre kiderül, hogy mit akarnak, mit akartak tőle mindig is. Ő a kulcsa ördögi tervüknek, hogy a Földön elszabadítsák a Poklot. Cal életének legkeményebb küzdelmében a tét az egész emberiség sorsa… „A varázslatos világ legmagasabb csúcsaira és legmélyebb bugyraiba visz el ez a hajtűkanyarokkal teli, fordulatos könyv. Csípős, cinikus, csibészes és titokzatos. Az igazság Odaát van, és nem valami szép…""

Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam ebbe a könyv, teljesen más, mint amilyeneket olvasni szoktam. Hamar megbarátkoztam Callal és Nikoval, tetszett Cal szókimondó és vicceskedő stílusa. Viszont a könyv közepén eljött a mélypont, amikor majdnem feladtam az olvasást. Miért? Nem szeretem, ha a könyv megijeszt :) Kicsit hülyén hangzik, de nem akartam tovább olvasni, amikor "Alice" előbújt a tükörből, és máshova akart elbújni ... De aztán erőt vettem magamon és folytattam a történetet, kíváncsi voltam a testvérek további sorsára.
Nem ragadott teljesen magával a könyv, de nem is volt rossz. Tetszett Niko-Cal-Robin vicces triója, viszont a horrorisztikus részek nem annyira.
Maga a sztori izgalmas, jó volt a szereplőkkel együtt izgulni. Ami megfogott, az a testvérek szoros kapcsolata volt, és Cal küzdelme önmaga ellen. A vége is jó volt, hepiend, de nem a rózsaszín egymásratalálós fajta, hanem valóságosabb (már ha lehet ezt mondani egy fantasy esetében): vagyis a szereplők túlélik, de nem sérülések nélkül - ez igaz Calre és Nikora is, mindketten elég nehéz helyzetet álltak ki és éltek túl. A végén érezhető, hogy még nincs vége a történetnek - utánanéztem és tényleg ez egy teljes sorozat első része.
Ez a stílus nem igazán az én világom, nekem a viccesebb, kevésbé ijesztő fantasy jön be :)
Nálam 4/5 (Gondolkodtam rajta, hogy 3-at adok rá, de akkor úgy tűnne, hogy a könyvben van a hiba pedig nem[egy-két elírást leszámítva :) ], hanem más az ízlésem :)) Szóval aki szereti az urban fantasykat, horrorisztikus (?) elemekkel olvassa el! :))))

Érdekesség:
- az író nem férfi, ahogy a neve alapján gondolnánk (Robyn Thurman az igazi neve)
- a könyv egy sorozat első kötete, további infók az írónő honlapján





Megjegyzések