Eddie Jaku - A ​világ legboldogabb embere

Eddie Jaku memoárja megjelenése óta érdekelt - Edith Eva Eger és Viktor E. Frankl holokauszttúlélő inspiráló memoárjaihoz tudom hasonlítani. 

Eddie Jaku, Abraham Solomon Jakubowitz néven született a németországi Lipcsében, 1920-ban. Gépészmérmökként tanult egy bentlakásos iskolában, a családjától távol. Amikor 1938-ban meglepetésszerűen hazalátogatott, a családját már nem találta, viszont éjjel a nácik elkapták és megkezdődött Eddie kálváriája. 

Először Buchenwaldba vitték, ezután édesapjával Belgiumba szöktek, ahol a családjuk egy évig újra együtt lehetett. Később elszakadtak egymástól - Eddie többször megszökött, de végül több hónap gyaloglás, szenvedés után Auschwitzban kötött ki. 

A megpróbáltatásairól tárgyilagosan ír, visszatekintve különösen azt emeli ki, hogy az adott helyzetben mi segítette. Legyen szó egy kedves idegenről, saját vagy édesapja praktikus ötletéről például arról, hogyan osszák be a vizet, vagy tegyék egy fokkal elviselhetőbbé azt a földi poklot, amit át kellett élniük. Többször életmentő volt a gépészmérnöki tudása, ennek alapján kapott külön munkát a táborokban. 

A könyvben hosszabban ír az Auschwitzban töltött időről, ahol nagy segítsége volt régi barátja, Kurt, akivel kölcsönösen segítették egymást és a másik jelenléte biztosította, hogy ne érezzék magukat senkinek és semminek, ami a haláltábor és a nácik célja volt. 

1945-ben Eddie megjárta a halálmenetet, amikor a nácik kivezényelték a foglyokat a táborokból, később sikerült megszöknie. 

A memoárban foglalkozik a felszabadulás - megmenekülés utáni időszakkal is, ami szintén nem volt könnyű. Az egykori foglyok szörnyen leromlott egészségügyi és mentális állapotban kerültek ki az elmúlt évek borzalmaiból. Eddie maga is ír arról, hogy nem szeretett emberek közé menni, mindig a menekülőútvonalakat tervezte, és forrt benne a kérdés - miért történt mindez?

"Még most sem tudom felfogni, miként történhetett meg, hogy azok az emberek, akikkel együtt dolgoztam, együtt tanultam, együtt sportoltam, ilyen állatokká váltak. Hogyan változtathatta Hitler ellenséggé a barátainkat, hogyan csinálhatott zombikat a civilizált németekből? Hogyan lehet ilyen gyűlöletet gerjeszteni?"

Brüsszelben házasodott meg, kapott munkát, de nem érezte jól magát olyan emberek között, akik egykor elárulták - a családja végül Ausztráliában telepedett le és virágzott ki. A kötet végén több fotót is kapunk, jó volt látni - ahogy Edith Eva Egernél is - hogy milyen nagyra nőtt a családja - a nácik céljaival ellentétben nem sikerült megsemmisíteni őket...

"Semmi haszna sincs ragaszkodni a dühünkhöz. A düh félelmet szül, ami gyűlölethez vezet, az pedig halálhoz."

A rövid fejezetek végén Eddie átadja az életről szóló bölcsességeit és tanácsait - a gyűlöletről, szeretetről, kedvességről és annak hatásáról. Nagyon egyszerű alapelvek ezek, de ha többen gyakorolnánk, jobb hely lenne ez a világ.

"A mai erőfeszítéseink olyanok életére vannak hatással, akiket nem ismerünk. Mi döntjük el, hogy ez a hatásunk pozitív vagy negatív. Az ember mindennap, sőt minden percben dönthet, hogyan fog cselekedni: lehet, hogy felvillanyoz vele egy ismeretlent, lehet, hogy megbántja. A választás könnyű. És ott áll mindenki előtt."

Hasonló gondolatokat lehet felfedezni Edith Eva Eger történetével - Eddie sem beszélt sokáig gyerekeinek, hogy mit élt át. Később a zsinagógában és a Zsidó Múzeumban osztotta meg a történetét és egyre többen mentek el meghallgatni, 2019-ben TED előadásban beszélt életéről. Végül 100 évesen (!!) írta meg ezt a könyvet, hogy még több emberhez eljusson.

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akiknek tetszett a fent említett két memoár - vagy éppen még sosem olvastak hasonlót. Eddie története rövid, de fontos olvasmány a témában!

Elképesztő élettörténet, ami elgondolkodásra késztet - rádöbbent, hogy milyen alapvető értékek fontosak az életben és mire érdemes és nem érdemes gondolatokat szánni.

5/5

Kiadó: Libri Kiadó
Kiadás éve: 2021
Eredeti cím: The ​Happiest Man on Earth
Fordító: Nagy Gergely
Oldalszám: 244
Ár: 3499 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Eddie ​Jaku mindig és elsősorban németnek tartotta magát, és csak azután zsidónak. Büszke volt a hazájára. De ez egy csapásra megváltozott 1938 novemberében a kristályéjszakán, amikor megverték, letartóztatták, és koncentrációs táborba hurcolták.

Az ezt követő hét évben Eddie-nek nap mint nap elképzelhetetlen szörnyűségekkel kellett szembesülnie előbb Buchenwaldban, azután Auschwitzban, majd pedig a nácik halálos erőltetett menetében. Elveszítette a családját, a barátait, a hazáját.

De mivel túlélte, Eddie megesküdött, hogy ezentúl mindennap mosolyogni fog. Azzal tiszteleg az elveszítettek előtt, hogy elmondja történetét, közkinccsé teszi bölcsességét, és a lehető legjobb életet éli. És most már meggyőződése, hogy ő „a világ legboldogabb embere”.

Ebben a megrázó, szívbemarkoló, de végső soron reményteli visszaemlékezésben a százéves Eddie – Edith Eva Egerhez és Viktor E. Franklhoz hasonlóan – arról ír, hogyan találhatunk rá a szabadságra és a boldogságra a legeslegsötétebb időkben is.

Eddie Jaku 1920-ban Németországban született Abraham Jakubowicz néven. A második világháborúban több koncentrációs táborban raboskodott, mígnem 1945-ben sikerült megszöknie a halálmenetből. 1950-ben a családjával Ausztráliába költözött. A Sydney-i Zsidó Múzeum 1992-es megalakulása óta önkéntes munkát végez az intézményben.

Hetvenhárom éve boldog házasságban él feleségével, Flore-ral. Két fiuk született, számos unokája és dédunokája van. A legmagasabb ausztrál állami elismerés, a Medal of the Order of Australia kitüntetettje.