Néhány könyvről röviden | 2021 június

Két krimi, két képregény és három verseskötet maradt ebben a hónapban bejegyzés nélkül :)

Agatha Christie – Charles Osborne: Feketekávé
Egy megszokott Poirot-történet Hastingsszel és Japp felügyelővel. A csavar a könyvben, hogy eredetileg színdarabnak íródott – ez több helyen érződik is a helyszínek zártsága, a szereplők néhol erőteljesebb kifejezésmódja (színpadiassága) miatt. Ám ezek nem vonnak le a könyv értékéből – jót szórakoztam rajta. A gyilkos kilétére ismét nem jöttem rá – a végét éreztem egy kicsit gyorsnak – bár az egész regény rövid, gyorsan olvasható. Tökéletes buszos olvasmány volt!
4/5

Mariah Marsden: Anne of Green Gables
Anne Shirley története minden formában lélekmelengető. A képregény az első könyv cselekményét követi – a fontosabb részeket kiemelve. Nagyon tetszett a rajzolása, ami sok helyen nem volt részletes, de jól játszik a színekkel (pl. a kontúrok színei változnak az évszakok során is). Jó kezdet lehet, ha valaki szeretne megismerkedni rövidített formában Anne történetével – de akkor is, ha szeretne visszatérni ebbe a világba!
5/5

Tom King: A Vízió
Vízió karakterét csak a Marvel-filmekből ismerem, az új sorozat is kimaradt – de gondoltam jobb is, ha a képregénnyel kezdek. Már az első oldalakon rá kellett jönnöm, hogy itt más sztori fog következni, mint amit vártam – nem a Skarlát Boszorkánnyal alapít Vízió családot. Vízió egy kertvárosi családi házba költözik családjával – feleségével és ikergyerekeikkel, akiket ő maga hozott létre. A képregény nem csupán azzal foglalkozik, hogy hogyan tud beilleszkedni a Vízió család az emberek közé, hanem belső feszültségeikkel is. A kötet végére rá kell jönnie a főszereplőnek, hogy hiába képzelte el a tökéletes családot – több külső tényező is befolyásolhatja életét. Kemény történet, fájdalmas titkokkal és összeomlásokkal. Később kapunk magyarázot arra is, hogy hová tűnt Skarlát Boszorkány, de a hozzám hasonló avatatlanok csak kapkodják majd a fejüket, hogy mi is történik.
4/5

Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Elolvastam, egyszer. De ez még csak út kezdete. Miután befejeztem a kötetet, több cikket, tanulmányt is elolvastam, hogy segítsen érteni – megfogni, hogy mi is Pilinszky költészetének a lényege.Néhány önéletrajzi hatás, de inkább egyetemes létélmények – olyan gondolattársítások melyek sokféle gondolatmenetet elindíthatnak. Voltak versek amikhez visszatértem, örültem hogy a korábban olvasott mese- verses mese (Kalandozás a tükörben) is helyet kapott ebben a szép gyűjteményes kiadásban. Idén nézem a #Pilinszky100 keretében Juhász Anna videóit is, és fogok még vele foglalkozni – olvasni tőle, róla.
4/5

Agatha Christie: Mert többen nincsenek
2015-ben olvastam először ezt a regényt – akkor még a klasszikus címmel LINK. Akkor 3 pontot adtam a könyvnek, mert nagyon nyomasztó volt – nem igazán tudtam mire számítsak, akkor még épp csak ismerkedtem Agatha Christie munkásságával. Érett az újraolvasás és amikor a kezembe került ez az új kiadás, akkor az megadta a végső lökést. Ugyanúgy gyorsan haladtam vele, mint 6 éve (:O), nagyjából rémlett a történet váza, de a megoldás csak a könyv vége felé derengett fel – szóval szinte a végéig ismét izgalomban tartott. Cseles, nagyon cseles – még mindig nyomasztó, de most a logikai játéka fogott meg, adtam is egy plusz pontot neki. Még mindig nem 5 pont, de lehet egy későbbi újraolvasás még ezt is orvosolni fogja!
4/5

Nagy Márta Júlia: Elígért lány
Ez volt az első verseskötet, amit a szerzőtől olvastam – így elvárások nélkül vágtam bele. (Először engem is a borító fogott meg ;))
Nehéz olvasmány volt, vagy csak rossz időszakban olvastam el először – át kellett most újra pörgetnem az értékelés megírása előtt. Később szerintem újra fogom olvasni, mert másodszorra jobban tetszett. Érdekes képek, mitológiai és bibliai alakok bukkannak fel a versekben, természeti képek – pillanatok jelennek meg. Több versnél újra kellett olvasnom sorokat, mert meglepő szókapcsolatokkal, képekkel találkoztam, amik megdolgoztatták az agyamat.
4/5

Závada Péter: Gondoskodás
ZP korábbi versesköteteit korábban olvastam, tetszettek – volt amelyikkel elsőre nem tudtam mit kezdeni (Roncs szélárnyékban – újra kellene olvasni). Ez a kötet sem adta könnyen magát, szeretnék egy saját példányt, hogy újraolvassam – de úgy tettem le, hogy le voltam nyűgözve. Annyira sokszínű ez a kötet, de megvan benne az a stílus, amit megszoktam tőle. Nemrég hallgattam újra a Magashegyivel közös számukat és az azok a sorokat véltem felfedezni néhány versben. Egyedi hangulata van, el kell mélyedni benne – nekem ez most betalált.
4/5