Műfajvédnökség

Az augusztusi Témázunk bejegyzés különösen kedves nekem, mert a téma vázlatát én dobtam fel, ebből kerekedett ki a többiek ötleteivel a Műfajvédnökség. Mit takar ez a kifejezés?

Általában mindenkinek megvan a kedvenc műfaja, zsánere, témája amiből sokat olvas, a szakértőjévé válik. Van aki tudatosan műveli magát az egyes területeken, van akinél spontán módon alakul.

Nálam az utóbbi években két olyan műfaj - formátum volt, amit tudatosan népszerűsítettem a blogon ill. más platformokon. 

Versek

2013-ban indítottam el a blogon a Szép versek rovatot, amiben az első bejegyzésen kívül nem verseket ajánlok, hanem verseskötetek. Kevesebb kötetről írtam recenziót, az utóbbi időben inkább csak a tavasszal megjelenő, számomra érdekesnek tűnő újdonságokat szemléztem. Vissza kellene térnem a kötetajánlókhoz is, de mindig attól tartok, hogy túl kevés vagyok ahhoz, hogy épkézláb recenziót írjak róluk. Ettől függetlenül töretlen lelkesedéssel olvasom őket, vadászom az új szerzőket, megmutogatom Instagramon is, hogy épp mit olvasok.

A kortárs magyar költők iránti érdeklődésem két szerzőhöz köthető, akiktől máig nagyon szívesen olvasok(újra) - Simon Márton és Fodor Ákos. Igen, pont ebben a sorrendben, mert a tumblrön megismert Simon Márton sorok annyira megfogtak, hogy hasonlót kerestem - ekkor találtam Fodor Ákosra.

Tavaly nyáron a blogom Facebook oldalára is kiterjesztettem a versek népszerűsítését - a #versvasárnapra rovatban egy-egy verses osztok meg, az utóbbi időben már hangulatos képet is keresek hozzá, és igyekszem az évszakhoz is igazítani az adott verset. Ez a rovat amúgy úgy készül, hogy az aktuálisan olvasott kötetekből másolom ki és időzítem be előre, a megfelelő alkalomra/vasárnapra a verset.

Idén pedig molyon készítettem egy kihívást, aminek a célja, hogy 2020. áprilisától - 2021. márciusáig havonta egy verseskötetet kell elolvasni. Jövő ennek (és a havi egy újraolvasósnak) könnyített verzióját is tervezem elkészíteni, hogy még többen tudjanak majd csatlakozni ;)

Most jön a propagandaszöveg - avagy miért jó verset olvasni?

- beindítja a fantáziád

- önreflexióra késztet

- gyönyörködhetsz a nyelvi leleményekben

- segít megfogalmazni egy-egy érzést, hangulatot, állapotot

- a kortárs költészet nem olyan, mint amivel az iskolában találkozhattál

- a versolvasás segíthet a lelki fájdalmak feldolgozásában

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Részlet az új könyvespolcomról. A versek kiemelt helyet kaptak, utánuk pedig a #poketzsebkonyvek sorakoznak. #könyvmoly #konyvmoly #konyvespolc #könyvespolc #mutiakönyvespolcod #otthon #vers #versek #verseskötet #levendula #könyvek #konyvek #könyv #mutimitgyűjtesz

ᴅóʀɪ /ᴛʜᴇᴏᴅᴏʀᴀ (@dora_w89) által megosztott bejegyzés, Aug 24., 2020, időpont: 7:17 (PDT időzóna szerint)

Ezeket ajánlom kezdésnek:

Gyűjteményes kötetek
Péczely Dóra (szerk.) - Szívlapát
Színes válogatás, a fiatalokat céloztak meg a magyar kortárs költők változatos verseivel. Ebből láthatják, hogy annyiféle vers – költészet – írói nyelv van: játékos, slam-szerű, szabadvers, vagy a klasszikus formákat követő esetleg arra rá is játszó.

Péczely Dóra (szerk.) - Lehetnék ​bárki
A Szívlapát c. kötettel még egy könyvtári munka során ismerkedtem meg, többször olvastam, tavaly meg is vettem, hogy legyen egy saját példányom is. Ezek után nem volt kérdés, hogy megveszem a 'folytatást'. A Lehetnék bárki koncepciója, hogy kortárs ill. klasszikus költők verseit tartalmazza, melyeket 30 éves koruk előtt írtak. Így kerül egymás mellé Ady Endre és mondjuk Veszprémi Szilveszter (az ő versének egyik sora adja a címet). A kötetet szintén egy fiatal művész, Locsmándi Mátyás illusztrálta. Tetszett a koncepció, a ciklusok, a versek – néhány alkotónál megerősített, hogy olvassam majd az önálló köteteiket is.

Na és a két Poket sem maradhat ki: Vecsei H. Miklós – Horváth Panna (szerk.): A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából és Írott ​kövem dobom a mélybe.
A Poket tavaly megjelent válogatásához hasonló lett a 2. kötet – klasszikus és kortárs költők szövegeit olvashatjuk benne. Széles a merítés – a szerzőket, témákat tekintve. Ajánlom mindkettőt, ha szeretnétek ismerkedni a magyar költőkkel – legyenek azok a klasszikusok, vagy a kortárs szerzők  és még a Poket zsebkönyveket is gyűjtitek ;)

Nyelvi humor, aktuális - magyar tartalmak
Erdős Virág - Ezt is el
Verseskötetekről mindig nehéz írnom, de Virág kötete megfogott, az a lecsupaszított forma amivel dolgozik, a dallam, a ritmusa, az elődök parafrazálása (Berzsenyi, József Attila). Slam poetry-szerű, vagy az is – a dallamosság, a témái, akár a skandálhatósága miatt. Nagyon tetszett, és még mindig aktuális problémák, világkép, nagy magyar valóság bontakozik ki a sorokban. Kedvenc verseim a kötetből: van egy ország, „Ezt is elviszem magammal”, Közelítő, én vétkem, mikor

Ha tényleg nincs sok időd
Fodor Ákos kötetei, amik nagyrészt haikukból állnak - amik néhány soros versek, frappáns mondatok - sokszor újraolvasós ;)

Indiai - kanadai bestseller, aminek már sok utánzata született
Rupi Kaur - Tej és méz
Ez volt az egyik verseskötet, amit először angolul ismertem meg. Újraolvasva is megdöbbentett, kifacsart és felemelt. Nem is annyira versként, hanem az utóbbi évek jelenségeinek összegzéseként működik ez a kötet. Ha egy nem mindennapi, aktuális és nagyon női írást szeretnétek olvasni, akkor ezt ajánlom.
Az egyszerű szövegek olyan jelenségekre világítanak rá, amik aktuális problémák: a női gondolkodás változása, a saját erőnk megtalálása és leszámolás az előítéletekkel, elvárásokkal. Az egyszerű nyelvezet, a rövidség – az intagram/tumblr kompatibilitás lehetővé teszi, hogy ezek a szövegek és gondolatok még könnyebben terjedjenek.
Rupi megmutatja, hogy ő milyen előítéletekkel küzdött a szerelemben, a nőisége megítélésében, megmutatja hol hibázott – hol nem tudta elengedni a dolgokat, hol nem állt ki magáért – és ezzel azt próbálja meg megmutatni, hogy ne kövessük a példáját.

Az idei évem egyik kedvence:
Szlukovényi Katalin - Álomkonyha
Végre egy verseskötet, amiben az első soroktól valahogy otthon éreztem magam. Még akkor ha a szerző idősebb nálam, kicsit más élethelyzetekről ír, de annyira jól éreztem magam a sorai között, amire már rég volt példa. Mindig keresem a számomra új hangokat, új köteteket, de sokszor csak egy-egy vers fog meg egy egész kötetből. Most mosolyogva, helyeselve, felnevetve olvastam végig ezt a napsugaras borítójú válogatást. A stílusa letisztult, könnyed, nem használ kitekert képeket – valahogy épp olyan mint amire be van huzalozva az agyam. Újra fogom még olvasni, örülök hogy ezt választottam az idei friss verseskötetek közül – a polcom dísze lesz.

Képregények

A másik műfaj, amit minden területen - blog, Instagram, könyvtári munkám - igyekszem népszerűsíteni, a mélységeit bemutatni, bár nekem is bőven van mit tanulnom róla.

Gyerekként természetesen szerettem a Garfield képsorait, vagy a Donald Kacsa magazin történeteit. Később aztán feledésbe merült ez a műfaj, egészen 2015-ig, amikor is elolvastam Paul Auster New York trilógiájából készült adaptációját, a Tükörvárost. Innentől kezdett el újra érdekelni a műfaj, főleg miután elolvastam Craig Thompson Blankets c. memoárját, ami bebizonyította számomra, hogy ez a formátum is tökéletes történetmesélésre és valami plusz réteget is hozzáad az olvasmányélményhez! Ebben az évben olvastam Sarah Andersen vicces képregénykötetét is, akina következő évek olvasmánylistáinak állandó eleme lett (vagy az új köteteivel, vagy újraolvasás miatt :D).

A képregények közül nagyon szeretem a memoár-típusú darabokat: ilyen a már említett Blankets, aminek van már magyar kiadása is; vagy a Persepolis, amit én még két kötetben olvastam, de épp hétfőn rendeltem meg az új kiadást, a Libritől - ami egy szép vastag kiadásként jelent meg.

2017-től a könyvtárunkban is összegyűjtöttem az a korábban vásárolt ill. adományként kapott darabokat, és a felnőtt kölcsönző térben egy külön polcot szenteltem a témának. Ehhez készítettem több ajánlót, Instagram bejegyzést és szép lassan kezdjük kinőni a két polcot :D A magyar könyvkiadás is nagyrészt hozzájárul ehhez: több kiadó felismerte a lehetőséget a témában, és olyan fontos képregényklasszikusok is megjelentek vagy újra elérhetővé váltak, mint Alan Moore-tól a V  mint vérbosszú, Watchmen vagy Gaiman Sandman sorozata.

Egyre több témában és alkotótól érhetőek el magyarul is képregények, amik meghazudtolják azokat a megállapításokat, hogy a képregények...:

• mind szuperhősökkel foglalkoznak
• gyerekeknek valók
• erőszakosak
• nem fejlesztik az olvasókat
• valami más rövidített - egyszerűsített elmondására szolgálnak

Az utóbbi években sokféle darabot olvastam, jobbakat - rosszabbakat, az alábbiakat nagyon szerettem:
- Persepolis - egy iráni lány memoárja
- Blankets - egy keresztény, amerikai fiú felnövéstörténete
- Maus - holokauszttörténet egy csavarral
- V mint vérbosszú - erős társadalomkritika, disztópia? és a klasszikus hősfigura kifigurázása
- Egérőrség - gyerekkortól ajánlom, epikus kalandtörténet - egerekkel :)
- Nimona - egy fricska a fantasy-hős sztoriknak, lenyűgöző és már magyarul is elérhető
- Monstress - gyönyrörű fantasy sorozat, néhol tényleg erőszakos tartalommal
- Locke&Key - horror - fantasy - szintén néhol 18+-os jelenetekkel

Miért jó képregényeket olvasni?
- egyrészt a már említett adaptációs képregények tömören bemutatják az eredeti regény / dráma / mitológiai történetet. Ez hasznos lehet a gyerekek - vagy keveset olvasók esetében.
- a képregényolvasás agytorna is, hiszen meg kell érteni a történetmesélés egyedi módját, szükséges a környezet, a rajzolás, az egyes mozdulatok értelmezése, ami sok esetben kihívás lehet az olvasó számára.
- több cikbben olvastam, hogy jól használható egy képregény az autizmus és a diszlexia esetében is, előbbinél az érzelmek értelmezésében van szerepe egy jól megrajzolt képregénynek, utóbbiak esetében pedig a kevesebb szöveg a kulcs az olvasás.
- gyorsan/gyorsabban olvasható, mint egy regény - meseregény, ezáltal könnyebben él át sikerélményt az is, aki ritkábban olvas.

A többiek témái:
Pupilla, FFG, Sister, Zenka, Anett, Abstractelf