Frida Kahlo - Napló
A kötet elején Szabó T. Anna előszavát fordíthatjuk aki nem csak a fordítás folyamatába, hanem a Fridához fűződő kapcsolatáról is ír. Ezután Karen Cordero Reiman művészettörténész esszéje segít értelmezni a naplót. Ha belelapoztok, vagy láttatok fotókat róla akkor feltűnhet, hogy ez nem egy hagyományos napló. Rengeteg illusztrációt tartalmaz, ill. néhol összefüggéstelennek tűnő sorokat - amelyek néhol verssé formálódnak. Van néhány hagyományosabb oldal, ahol Frida például a lába amputálásáról ír vagy családja történetét elveníti fel.
Érdekes olvasmányélményt nyújtott: követhetjük az eredeti oldalakat, ahol kezdetben még szép gyöngybetűkkel ír - élete vége felé egyre jobban szétesik az írásképe. Ezen kívül játszik a tinta színeivel, egyszer tollal ír - egyszer tintával - festékkel.
A naplói témái egyrészt az aktuális érzelmei, gondolatai - életéről, családjáról, a politikáról és múlhatatlan szerelméről Diego Rivera iránt. Megrázó oldalakba lapozhatunk bele, amelyeken megörökíti az egész életében jelenlévő fájdalmat, szenvedést és ezek ellenére a hatalmas életszeretetet, ami benne él.
"Csak ez a… rémes
fáradtság, és persze,
nem ritkán, kétségbeesés.Mélységes mély,
leírhatatlan.
Még mindig akarok élni."
Örülök, hogy a polcomon lehet ez a kötet, újra fogom még olvasni!
5/5
Kiadó: PoketKiadás éve: 2022
Eredeti cím: El diario de Frida Kahlo
Fordító: Szabó T. Anna
Oldalszám: 186
Ár: 1500 Ft
Borító: 5/5
Fülszöveg:
Frida Kahlo alakját, festményei jellegzetes világát mindenki ismeri és felismeri. Erős, meghatározó karakter, művész és ikon, akinek életéről filmek, számos tanulmány és könyv is megjelent. Ezek között kivételes helyen áll az utolsó tíz évében vezetett naplója, amely egy különlegesen személyes dokumentum és egyben művészi alkotás. Frida Kahlo kéziratos műve most először jelenik meg magyarul Szabó T. Anna fordításában, akinek művészi inspirációs forrásai közt szintén fontos szerepet tölt be Frida Kahlo alakja. Szabó T Anna előszavában így érzékelteti a napló jelentőségét: „A naplót végignézve-olvasva, Frida rémséges testi fájdalmakkal és lelki gyötrődésekkel átszőtt, mégis ámulattal és gyönyörűséggel, fel-fellobbanó büszkeséggel és odaadó szakmai-szerelmi alázattal teli napjait követve, és a Diego iránti feltétlen szeretetét rajta keresztül átélve egyre inkább felmerül a kérdés, hogy vajon elválasztható-e a megélt élet személyessége az életműtől, hogy a testiségről és a kapcsolatokról való beszéd elvonja-e a figyelmet a politikai és művészi elkötelezettségéről? A választ maga a napló adja meg: határozottan nem, hiszen Kahlo maga kínál kulcsot a művészetéhez, amikor magán- és családtörténeti emlékei és lételméleti eszmefuttatásai mellett politikai érdeklődésével is folyamatosan szembesít.”
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)