Mary Westmacott - Távol telt tőled tavaszom

Az élet súlya után már neki is álltam a következő Mary Westmacott regénynek, ami ráadásul a várólista csökkentős könyvem - egy kicsit legalább haladok ezzel is :D

Joan Scudamor tisztes feleség és anya, akinek ez a két életfeladat a mindene. Épp Bagdadból tart hazafelé, miután meglátogatta kisebbik lányát, aki gyengélkedett. Útja elég kalandos, az esőzések miatt az autója késve érkezik az arab-török határ vasútállomására ezért több napra egy fogadóban ragad. 

Még az útja első szakaszán találkozik egy volt osztálytársával, akihez képest ég és föld a kettejük sorsa. Blanche igazi vadóc volt a leányiskolában, ahol osztálytársak voltak - felnőttként is kalandos életút áll mögötte. Nem volt rest a vágyait és a szerelmet keresni, még gyermekei hátrahagyásával is. Joan ezen mélységesen meg van botránkozva, de udvariasan elbeszélget vele.  A találkozás elülteti benne a kételyt magjait - a több napos magányában pedig ezek kicsíráznak. Felelevenít félmondatokat, pillantásokat, találkozásokat, amelyekről el akart feledkezni. Mégis visszatérnek és valamilyen rossz érzés keríti hatalmába. Kénytelen lesz szembenézni az évek óta figyelmen kívül hagyott érzelmekkel és vágyakkal, amelyek szerettei életében megjelentek.

Eljut a teljes összeomlásig, amikor már mindent megkérdőjelez ami vele történt. A regény kérdése, hogy egy ilyen felismerés utána hogyan folytatja életét.

"– És most egy utolsó, személyes megjegyzés! Ne légy lusta gondolkodni, Joan drágám! Ne a külső, felszínes látszat szerint ítéld meg a dolgokat, csak azért, mert nincs ennél könnyebb, és mert ezzel fáradságot takaríthatsz meg! Az életet élni kell, nem magyarázni. És ne légy túlságosan elégedett önmagaddal!"

Ismét egy női sorsot ismerhetünk meg a gyorsan olvasható regényben, a főszereplő kénytelen lesz szembenézni saját magával, élethazugságaival. Ahogy egyre többet megtudtam róla, úgy lett kevésbé szimpatikus. A könyv végét kicsit csalódva tettem le, bár teljesen érthető hogy így folytatódik tovább az élete. 

Egy kicsit kevésbé tetszett, mint Az élet súlya, de érdekes bepillantást kaptam egy 20. század eleji-közepi jó módú család életébe. 

4/5

Kiadó: Partvonal
Kiadás éve: 2005
Eredeti cím: Absent in the Spring
Fordító: Görög Lívia
Oldalszám: 196
Ár: - Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Agatha ​Christie olykor új vizekre evezett és Mary Westmacott álnéven finom rajzolatú, lélektani regényeket is papírra vetett. A titokzatosság homályából kibomló történetek főhősei látszólag hétköznapi emberek, ám mindegyikük életére elhallgatott igazságok terhe vet sötét árnyékot. Az izgalom lassú-lusta, majd egyre erőteljesebb fokozása nem kell, hogy gyilkosságig vigye a történetet; a krimi koronázatlan királynője hullák nélkül is sorsfordító konfliktus elé állít mindenkit. Joan Scudamor Bagdadban élő lányától utazik haza Angliába. Ő az igazi angol hölgy, finom és előkelő, ugyanakkor minden megpróbáltatást rezzenetlenül tűr. De amikor már több napja kénytelen a vonatra várakozni egy sivatagi állomáson, egyetlen indiai panziótulajdonos társaságában, azon kapja magát, hogy gondolkozni kezd. A meditáció, a meleg, a világvége, a sivatag – vagy ez mind együtt különös látomásokra készteti. Kényszerű magányában leperegnek előtte élete képei, de nem olyan kivágatban, ahogy eddig. Hangsúlyok és árnyalatok villannak föl, és az élet gyilkos módon átrendeződik. A boldog feleség, nagyszerű anya, népszerű társasági asszony, a lányiskola egykori büszkesége álarca mögül kikandikálnak a valódi vonások.