Virginia Woolf - Orlando (újraolvasás)

Már jó ideje szerettem volna újraolvasni Virginia Woolf egyik 'könnyedebb' kisregényét - az Orlandot, főleg miután beszereztem egy Poket zsebkönyv kiadást is belőle. 

Az Orlando több szempontból is érdekes darabja az életműnek: szatirikus kalandregény, egyfajta stílusparódia, amelyben egyrészt végigkövethetünk egy életutat 300 éven át, ill. társadalomkritika - társadalomtörténet dióhéjban.

Főszereplőnk egy angol nemesi család sarja, akit 1586-ban ismerünk meg még kamaszként. Erzsébet királynő egyik látogatával kezdődik a történet, aki szemet vet a szép arcú és lábú ifjúra és az udvarba fogadja. A fiatalember életét kitöltik az udvari kötelességei, a mulatozás és az egyszeri kalandok. Londonban a nagy téli fagy idején megismer egy orosz hercegnőt, Szását, aki iránt fellobban Orlandoban a szerelem, az első szerelem a maga emésztő hullámvölgyeivel. Csalódással ér véget a történetük és a még mindig fiatal férfi visszamenkül vidéki kastélyába, ahol beleveti magát annak felújításba. 

Élete során eljut Konstantinápolyba is, ahol sorsfordító változás éri - 30 éves korában egy reggel nőként ébred fel. Végül visszatér Angliába, immár nőként - bár ezzel több évtizezedes pereskedés is a nyakába szakad, örökösei és birtokai sorsa miatt. Ő ezzel nem különösebben törődik, azzal foglalkozik amivel kamaszkora óta mindig is: a Tölgyfa c. költeményét csiszolgatja évszázadokig. Próbálja megfejteni az élet értelmét, amit egyszer az alkotásban, később a szerelemben, majd a házasságban vél megtalálni. Ezzel párhuzamosan többször gondolkodik a férfi-női szerepkörökől, főleg a nemváltása után. Rádöbben mit tehet meg büntetlenül, hogyan viselkedhet ill. hogyan kell reagálnia bizonyos helyzetekre. 

A kisregény szerkezete VW többi művében is jellemző tudatfolyam technikát követi, vagyis az elbeszélő egyrészt reflektál a mű írására - mint alkotói folyamatra, másrészt közli Orlando néhol csapongó gondolatait. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

ᴅóʀɪ /ᴛʜᴇᴏᴅᴏʀᴀ (@dora_w89) által megosztott bejegyzés

Ne várjatok klasszikus cselekményt - nagyon egyedi hangja van, néhol talán el is veszít, de ha hagyjátok magatokat elmerülni benne, akkor különleges olvasmányélményt kaptok. Egyrészt egy érdekes élettörténetet követhetünk, ahol nem kapunk mindenre választ (mi történt a házasságában, mi lett a gyerekével), másrészt ma is aktuális gondolatokat az élet értelméről, a nemek közti különbségről és azonosságokról. Nekem külön tetszett a történelmi keret, még az időjárás változását is beleszőtte a történetbe. 

Ami miatt újra megfogott, az a humor: egyrészt ahogy bemutatja az aktuális társadalmat, vagy a művészeket, az alkotás folyamatát - a szerző folyton kikacsint ránk, lerángatja a piedesztálról a nagy írókat, ill. több humoros jelenetet is belecsempész a történetbe.

"Mire való a könyv, mondták, egy ilyen derék úriembernek. Hagyja a könyveket, mondták, a tehetetleneknek és a haldoklóknak. De a rosszabbja még hátra volt. Mert ha az olvasás betegsége belevette magát szervezetünkbe, olyannyira legyengíti, hogy aztán könnyű prédája lesz annak a másik átoknak, amely a tintásüvegben tanyázik és a tollban ágaskodik. A szerencsétlen írni kezd."

Jó volt újraolvasni ezt a regényt, főleg mivel csak néhány nagy jelenetére emlékeztem (farsang a jégen, vagy a Konstantinápolyi kitérő, a Tölgyfa). 

A regényhez hozzátartozik az az életrajzi adalék, hogy az írónő Orlandot Vita Sackville-Westről mintázta, ill. családi birtokuk képe jelenik meg a könyvben. Kapcsolatukról nemrég film is készült (2018), amit ideje is lenne megnéznem. Idén lehet, hogy fogok még újrázni VWoolftól - a Flush is hasonlóan rövid és játékos kisregénye. 

5/5

Kiadó: Lazi / Poket*
Kiadás éve: 2012/ 2018
Eredeti cím: Orlando
Fordító: Gyergyai Albert, Szávai Nándor
Oldalszám: 234 / 240
Ár: - Ft
Borító: 4/5

* Mindkét meglévő kiadásomban olvastam - a Poketet a buszon, a Lazisat otthon :D

Fülszöveg:

A modern regény forradalmának Proust mellett Virginia Woolf a legnagyobb alakja. Fő műve, az Orlando immár klasszikus, túlemelkedett vitákon, irányok harcain, s bevonult a remekművek örökkévalóságába. A különleges atmoszférájú regény főhőse Orlando, a költői lelkületű nemesifjú, akinek nem olyan sors jut, mint a többi embernek - Orlando felett megáll az idő, s míg a történelem halad mellette, ő ugyanaz marad. Vagy mégsem? Hagy-e nyomokat az emberi lélekben az, ha valaki majdnem négyszáz évet él le egyhuzamban, először férfiként, aztán nőként, érzékeny líraisággal és jellegzetes angol iróniával figyelve a mellette elrohanó időt? Az írónő csodálatos lélektani kalandra hívja az olvasót, és egyben mesebeli utazásra I. Erzsébet korától, egzotikus keleti kalandokon és barokk románcokon keresztül egészen a 20. század első feléig. Csodálatos könyv, gyönyörű és felejthetetlen, tündöklő, játékos, magával ragadó tiszta költészet.