Mary Westmacott - Az élet súlya
Az angol krimikirálynő Mary Westmacott néven 6 romantikus-lélektani regényt írt, melyek közül Az élet súlya jelent meg legutoljára 1956-ban. Bár a krimikben is sokat foglalkozik emberi sorsokkal, tragédiákkal és szerelmekkel, de ezekben a regényekben csak erre koncentrál - mondhatom ezt már az első elolvasása után.
Az álnevet ő maga választotta - a Mary második keresztneve volt, a vezetéknevet pedig egyik távolabbi rokonától kölcsönözte. Az óriás kenyere volt az első ilyen regény, melyet puszta szórakozásból írt. Mivel nem a saját nevén jelent meg, ezért nyomás nélkül kipróbálhatta magát új témákban. (forrás) Ez ismerős másik kedvenc szerzőm, J. K. Rowling esetében is, aki a Harry Potter könyvek után álnéven vágott bele a krimik írásába.
Visszatérve ehhez a regényhez: főszereplőnk egy 10 év körüli kislány, Laura, akit épp húga keresztelőjén ismerhetünk meg. A történet az első világháború után játszódik, 1929-ben és egészen 1956-ig követhetjük a nővérek sorsát. Már az első oldalaktól érezzük, hogy valami nincs rendben Laura körül - a félszavak bátyja haláláról, a kislány érzelmei és gondolatai, valamilyen tragédiát vetítenek elő. A fordulat végül máshogy következik be, de eléggé nyomasztó volt a történet felütése.
Laura életén keresztül az író kiélezve mutatja meg milyen is lehet a második - a középső gyerek élete, aki ráadásul visszahúzódó, szerényebb, mint testvére.
A regény több időbeli ugrással dolgozik, amelyben már felnőttként is megismerjük a nővéreket - kapcsolatuk alakulását, belopózik a romantika, majd a házasság témája is; de Agatha Christie nem kíméli a szereplőit. Olyan érzelmi hullámvölgyeket mutat be, ami könnyen tragédiába fordulhat... és fordul is?
"Ebben az életben meg kell szokni a boldogtalanságot, mint még sok egyebet. Bátorságra van szükség ahhoz, hogy élj egyik napról a másikra, bátorságra és derűs lélekre."
Nagyon olvasmányos a regény, rengeteg párbeszéddel gördül előre a cselekmény; másrészt nagy kedvencem az az időszak és helyszín ahol játszódik. A 20. század első fele, a kisvárosi-falusi Anglia ill. később London is megjelenik, ami még jobban behúzott az olvasásába.
A Romantikus Readathonra talán ez sem a legjobb választás volt, mert a hangsúly a lelki vívódásokon, a másik ember által ránk ruházott "súlyokon" van - nem épp a romantikus kapcsolatokon. A regény háromnegyedénél bekapcsolódik egy új szereplő, akinek a szálát egy ideig nem értettem ill. ki is hagytam volna belőle - vagy rövidebben foglalkoztam volna vele.
Összességében tetszett ez a könyv, nem megy olyan mélyre, bár érdekes témákat, és meglepő gondolatokat - érzelmeket mutat be. A kedvenc karakterem Mr. Baldock volt, aki néhol kiakasztó dolgokat mond, de az egyedik humorforrás is a könyvben, ami szépen kiegyensúlyozta a nyomasztó témákat.
4/5
Kiadó: PartvonalKiadás éve: 2010
Eredeti cím: The Burden
Fordító: Gálfalvi Ágnes
Oldalszám: 234
Ár: - Ft
Borító: 5/5
Fülszöveg:
Agatha Christie olykor új vizekre evezett és Mary Westmacott álnéven finom rajzolatú, lélektani regényeket is papírra vetett. A titokzatosság homályából kibomló történetek főhősei látszólag hétköznapi emberek, ám mindegyikük életére elhallgatott igazságok terhe vet sötét árnyékot. Az izgalom lassú-lusta, majd egyre erőteljesebb fokozása nem kell, hogy gyilkosságig vigye a történetet; a krimi koronázatlan királynője hullák nélkül is sorsfordító konfliktus elé állít mindenkit.
Laura a másodszülött gyermek. Édesanyjának bátyja a kedvence, aki akár az angyalok, szőke, kékszemű és csupa élet. Laura kiskorától kezdve azt hallja: „Igen, Laura is aranyos, csak olyan színtelen.” Aztán meghal váratlanul a fiúcska és Laura rövid ideig központi szereplő lesz. Majd megszületik a kishúga, Shirley. Aki Laura kétségbeesésére olyan elragadó kisbaba, hogy az egész család kedvence lesz. Laura gyűlöli a testvérét, de aztán történik valami szerencsétlenség, aminek hatására megváltoznak az érzelmei. Gyerekfővel megesküszik magának, hogy minden erejével szeretni és védelmezni fogja.
Shirley az igazi „legkisebb gyermek”. Önálló és dacosan szabadságpárti. Szerelme megválasztásakor is az. Laura önként mond le a világról, hogy állandóan csak azt figyelje, mi jó a testvérének. Miért lesz mégis mindenki boldogtalan? Hol a határ önzés és szeretet között?
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)