Mary Westmacott - Befejezetlen portré

Annyira megtetszettek a nemrég olvasott Mary Westmacott regények, hogy molyon vettem két másikat, ill. a könyvtárból is kikölcsönöztem a maradék kettőt.

A Befejezetlen portré története nem lesz ismeretlen azoknak, akik olvasták Agatha Christie Életem c. memoárját. Az elején még csak gyanús volt, hogy hol olvastam én már ezt? Ahogy kibomlott a cselekmény rájöttem, hogy saját fiatalkorát, első házasságát dolgozta fel ebben a regényben. A molyos értékelések alapján emiatt többeknek nem is tetszett - engem viszont épp ez fogott meg. Ez a regény 1934-ben jelent meg, ekkor már második férjével élt együtt, egy nyugalmas és termékeny írói időszakában. 

Keretes szerkezetű ez a regény: egy Larraby nevű portréfestő ajánlja ismerőse, Mary (Westmacott) figyelmébe a kéziratot, amelyben egy öngyilkosságtól megmentett nő élettörténetét adja közre. Ez a körítés engem nem fogott meg, bár súlyt ad az egész élettörténetnek.

Főszereplőnk, Celia egy jómódú családban nő fel, életét gyerekkorától ismerhetjük meg. Csendes, félénk, de nagy képzelőerővel megáldott kislány világa viszonylag védett. Édesapja halála után nehezebb életük lesz, de még mindig jó körülmények között él. Életét néhány utazás, karakteres nagyanyjánál töltött időszakok és a vidéki élet eseményei teszik változatossá. Később szerelmes lesz, udvarlókat fogad és utasít el - majd a házassági ajánlatok között őrlődik. Házasságát is megismerhetjük, a férje és közti különbségek évről évre egyre markánsabbá válnak. Ha ismeritek Agatha Christie első házasságának történetét, akkor nem fog meglepetést adni a könyv - egy az egyben azt az eltávolodást, a szakítás fájdalmát írja meg. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

ᴅóʀɪ /ᴛʜᴇᴏᴅᴏʀᴀ (@dora_w89) által megosztott bejegyzés

Az eddig olvasott MW regények közül ez tetszett nekem a legjobban, egyrészt a bemutatott élettörténet miatt, másrészt ez is a kedvenc időszakomban és helyszíneimen játszódik. Az meg külön vonzott, hogy ebben a regényben a szerző, még ha először álnéven is, a saját válásának nehézségeit írta meg. Az Életem c. memoár ennél jóval későbbi (1977-ben jelent meg), vagyis ez lehetett az első próbálkozása, hogy megírja életének ezt a fordulópontját. 

Ajánlom ezt a regényt, ha szeretnétek az írónő életéről (is) olvasni, kicsit átírt formában. Illetve, ha szeretnétek egy 20. század első felében, viszonylag jómódban nevelkedett lány sorsáról olvasni. 

5/5

Kiadó: Partvonal
Kiadás éve: 2010
Eredeti cím: Unfinished Portrait
Fordító: Szabó Mária
Oldalszám: 264
Ár: - Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Celia történetét egy fiatal és sikeres portréfestő tolmácsolásában ismerjük meg. Aki bevallja, ő legszívesebben lefestette volna az asszonyt, de mert ez szóba sem jöhetett, más módon próbálta megörökíteni. Egy távoli szigeten véletlenül találkozott vele, a nő a tengerparton ült, magányosan. Váltott vele pár mondatot, majd odébb ment. Ám egyszer csak világosan megérezte, hogy az ismeretlen asszony öngyilkosságra készül. Visszarohan, próbálja lebeszélni a szándékáról, és egy egész éjszakán át hallgatja a múltjával leszámolni akaró nő vallomását. Celia elvesztette az általa legjobban szeretett három személyt: anyját, férjét és lányát. Meg akar halni. Valami furcsa érzelmi összhang alakul ki mesélő és hallgató közt. Fölkínálhat-e a sors még egy esélyt? Mihez kell nagyobb bátorság, az élethez vagy a halálhoz?