Pilinszky100

2021-ben a 20. századi magyar irodalom egy különleges költőjére emlékezhettünk: Pilinszky János születésének 100., ill. halálának 40. évfordulója volt novemberben és májusban. Ennek apropóján több előadás, cikk foglalkozott vele idén; nyáron jelent meg Önéletrajzaim c. műve először, november elején pedig a róla szóló írásokat összegyűjtő Poket kötet.

A kettős évforduló miatt elhatároztam, hogy én is foglalkozni fogok vele idén. Ahogy több beszélgetésben elhangzott, én is azzal kezdem, hogy milyen a kapcsolatom Pilinszkyvel.
Először biztosan a középiskolában találkozhattam vele, de nem hagyott akkor mély nyomot bennem - sőt még az egyetemen sem. 2014-ben olvastam el a Szálkák c. kötetét, ez is csak tapogatózás volt felé, majd az Azt hiszem c. verse talált meg éppen 5 éve. Azóta került a látóterembe, azóta várta hogy többet olvassak tőle. 

Februárban megleptem magam az összes versei kötetével, áprilisban elolvastam külön kötetben megjelent meséjét (Kalandozás a tükörben), május végén pedig elkezdtem végre az 'összes verseket'. Közben néztem online előadások - beszélgetéseket róla, Juhász Anna szervezésében. Ezeknek az előadásoknak az írott formáit olvashatjuk többek között a fent említett Poket kötetben.

Szemközt ​a pusztulással egy ember lépked hangtalan: Pilinszky János emlékezete

A kötetben egyrészt kortársai - írók és költők sorait olvashatjuk róla; a második felében pedig Pilinszky100 beszélgetéssorozatban részvevők előadásainak kivonatait. Ezekből a beszélgetésekből többet is megnéztem korábban, de jó volt írott - kézzelfogható formában is befogadni ezeket a gondolatokat. 

Az írások egyrészt életrajzi tényeket, sztorikat közölnek, néhol egymást ismételve, de a kötet végén kialakulhat - kiegészülhet a képünk Pilinszky Jánosról. Lassan olvastam, többször elő-elővettem ezt a szép kis kötetet, jó volt elmerülni benne. 

Az írásokat Pilinszky versei tagolják, a korábbi kötetekben is megjelent technika szerint - pauszpapírra nyomtatva, ami különösen tetszett. Ill. eddig nem látott fotók is 'színesítik' a kötetet.

A Poket kötetet befejezve megnéztem a Lírai beszélgetés (riport) Pilinszky Jánossal c. portréfilmet, ami tökéletesen kiegészítette a 'Pilinszky-élményt'. Eddig még csak az Apokrif-felolvasását láttam, de ebben a riportfilmben sokkal többet megtudhattam róla. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

ᴅóʀɪ /ᴛʜᴇᴏᴅᴏʀᴀ (@dora_w89) által megosztott bejegyzés

Különleges költő lett számomra is Pilinkszy, attól függetlenül hogy nem érzem magaménak minden gondolatát vagy versét, de találtam sok olyat, ami megfogott. Szeretném majd időről-időre újraolvasni, akár kisebb adagokban. 

Ezzel a bejegyzéssel zárom az én Pilinszky100-projekemet. :)