Meseország mindenkié
Mindenképpen el akartam olvasni ezt a mesegyűjteményt, ha már ekkora botrány kerekedett körülötte. A cikkeket, a 'szakértők' véleményét csak hellyel-közzel követtem, mert nem akartam felidegesíteni magam, ha nem muszáj.
A mesék fontosak - a felnőtteknek is - ezt az elmúlt néhány évben tanultam meg, egy szakértő kollégám munkássága miatt. Az angolszász környezetben már évek óta jelen vannak a "másokról" szóló mesék, képregények, ifjúsági regények amik az elfogadást segítik. Az üzenetük közös: más a bőrszíned, valami más rajtad, mint az átlagon, más embert szeretsz mint amit elvárnak tőled? Nem baj, a lényeg, hogy találd meg a boldogságod és ne bánts másokat.
Annyi értelmetlen gyűlölet van a világban és sajnos a társadalom megint bizonyított, hogy képesek voltak annyian felszólalni, hogy ez a mesekönyv káros, rossz, nem szabad olvasni - mondták ezt sokan úgy, hogy el se olvasták, talán egy könyvet se olvastak el ebben az évben... Viszont megnyugodtam, amikor számomra fontos emberek mellé álltak.
És most a lényegről - a könyvről:
Nagy Boldizsár, a szerkesztő előszavából kiderül, hogy olyan meséket válogattak a kötetbe, amik írójuk számára fontosak, de egy kis csavarral megjelennek benne azok a témák, amikkel be tudják mutatni a világ sokféleségét - legyen az egy szereplő bőrszíne, nemi identitása, testi jellemzője. Az utóbbi évek trendje, hogy elkezdték kiszélesíteni a mesék - legyen az animációs, vagy könyv-formátumú történet - világát. Hogy ne csak a fehér bőrű - kék szemű fiúkról és lánykákról szóljon és véget érjen a boldog házassággal.
Ebben a kötetben olvashatunk egy mesét arról, hogy a házasság után nem biztos hogy minden szép és jó, a szereplő rádöbben, hogy látszatéletet él. Olvashatunk örökbefogadásról, mostohaszülőkről, kalandokról és a boldogság kereséséről.
És igen, olvashatunk meleg kapcsolatokról is, de a 17 mese közül 3-ban jelenik meg, és ebből az elsőben igazából csak annyi történik, hogy együtt lakik két lány - történetüket barátságként is értelmezhetjük. A kötet végén két mese/vers szól konkrétan két-két fiú szerelméről és ennyi.
Több történetben inkább a tipikus (nemi) szerepekből való kilépés jelenik meg: bátor lányokról, vagy épp visszahúzódó fiúkról olvashatunk, akik saját boldogságukat keresik, és jönnek rá hogy a rájuk parancsolt elvárások kötik gúzsba őket. Zárójelbe tettem a nemi szót, mert gonosz boszorkáról is olvashatunk, aki egyáltalán nem indult gonosznak, vagy épp egy sárkányról akiről kiderül, hogy nem is eszik embereket.
Ezek a mesék a saját magunk elfogadásáról szólnak, legyen szó a testi különbségeinkről vagy élethelyzetünkről. Háromfülű nyuszi és közössége jön rá, hogy hasznos tagja a csoportnak; vagy épp egy őzike döbben rá hogy ő inkább fiú lenne és barátai ebben támogatják.
"– Úgy vagyok jó, ahogy vagyok! Éppen így, három füllel! Én vagyok a legboldogabb nyúl a világon!"
A mesék nagy része tetszett, bár volt egy-kettő aminél kicsit megakadtam, mert annyira nem éreztem koherens egésznek. Tetszettek a klasszikus történetek átírásai, kapásból a legelső mese egy ókori (nemváltoztató) történetet mesél el, de előkerül a Hamupipőke, vagy Hüvelyk Matyi, Pöttöm Panna története is. Ami miatt egy pontot levontam a már említett színvonalbeli ingadozáson kívül, hogy több történet volt hasonló - gondolok a Hüvelyk Matyi - Pöttöm Panna sztorikra, ezek helyett beválasztottam volna valami mást.
A gyerekeket nem kell hülyének nézni, hogy jaj mit fog fel ezekből a mesékből vagy jaj mit nem szabad látnia. Látja a világban az alkoholista szülőket, a telefonnyomkodó - rá nem figyelő felnőtteket, az utcán sétáló meleg párokat, és a példák közül szerintem az első kettő van a lelkére igazán fontos hatással...
De ha látja, hogy nem tragédia ha felvállalja önmagát, hogy ő milyen igazán - akkor fog igazán boldog lenni. Gondoljunk bele, hány fiatal szorong, vagy épp jut el öngyilkosságig, mert nem tud kitörni az elvárásokból, mert mit szól a környezete ha megtudja, hogy a saját neméhez vonzódik, vagy úgy érzi hogy rossz testbe született?
A kötet célja, hogy érzékeny és figyelmes olvasót 'neveljen'*, aki nyitott szemmel jár a világban és nem kötik meg a gondolkodását az évtizedes, berögzült előítéletek. Gondolok arra, hogy a lányoknak-nőknek otthon a helye, hogy a háztartást vezesse, ne is vágyjon többre. Vagy, hogy aki különbözik tőlünk, akkor az más = az rossz...
* nem neadjisten meleg fiút/lányt/transzneműt/koboldot/mittoménmit
Szerintem jó, hogy megszületett ez a könyv, de leginkább úgy fog célt érni, ha pedagógusok is bevállalják, hogy mesélnek belőle - vagy hasonló történeteket, mert akiknél igazán szükség van az érzékenyítésre, na azok a szülők nem fogják megvenni ezeket a könyveket.
A kiadásnál meg kell említenem Bölecz Lilla rajzait, amik csodaszépek és ahogy nézem már sok munkájával találkozhattam volna korábban.
4/5
Kiadó: Labrisz Leszbikus Egyesület
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 180
Ár: 3000 Ft
Borító: 5/5
Fülszöveg:
A tizenhét kortárs szerző friss meseátiratai a különféle marginalizált csoportokhoz tartozó szereplőikkel azokat is megszólítják, akik nehezebben találják a helyüket a világban. Megerősítenek abban, hogy bár nem vagyunk egyformák és különböző utakat járunk be, de ha megérkezünk, a kapu mindannyiunk előtt nyitva áll.
„Az ember varázslatos isteni kreatúra, a szivárvány színeinek sokféleségével és a szabadság felelősségével megajándékozva. A legfőbb feladatunk, hogy megtanuljuk elfogadni egymást. Nem lehet elég korán kezdeni a gyakorlását. Erre valók a mesék, gyerekeknek és felnőtteknek.”(Bódis Kriszta, író, pszichológus, dokumentumfilmes)
„Ennek a mesekönyvnek minden gyerekszobában ott van a helye, ahol fontos a világ sokszínűségének megértése, ahol a gyerekek körül nincsenek tabuk, s ahova a szülők úgy lépnek be, hogy tudják, a gyerekükön keresztül nemcsak a jövőt formálhatják, hanem a jelent is.”(Gyurkó Szilvia, gyermekjogi szakértő)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Új megjegyzések írására nincs lehetőség.