Kiss Judit Ágnes - Bűbájoskönyv

Az október a boszorkányos olvasmányoké! Kiss Judit Ágnes könyvét azért vettem fel az októberi terveim közé, mert már a tavalyi megjelenésekor felfigyeltem rá. A Meseország mindenkié kötetben is olvashattam tőle egy mesét - és ebben a kötetben is szerepel néhány, boszorkányos történet - pont jókor kezdtem bele.

Nehéz behatárolni ennek a csodás borítójú könyvnek a műfaját: memoár? Boszorkánytankönyv? Gondolatok a nőiségről? Igazából mindegyik. A névtelen narrátor mesél nekünk, új tanítványának - fejezetről fejezetre mutatva be, hogy mivel foglalkozott és foglalkozik egy magyar boszorkány, egy bűbájos. 

Mesél arról honnan származnak a boszorkányok, mi különbözteti meg őket a hétköznapi nőktől, milyen lehetőségeik és feladataik vannak. Olvashatunk a beavató szertartásokról, tisztázza azokat a téveszméket, amik a boszorkányságról terjedtek el. Recepteket és praktikákat is közöl, legyen szó a szerelembe esésről, rontásokról, bábáskodásról és vetélésről. 

A tudás átadása mellett néhány információt elárul magáról is, mesél arról hogy ő hogyan élte meg a bűbájos voltát, hogyan tanult őseitől - anyjától, nagyanyjától, dédanyjától. Milyen nehézségek érték őt az életében, a nőiségében - vetélés, szerelmi bánat, vagy éppen hogyan élte meg a gyászát.

A felszín alatt pedig ott van az üzenet, amivel igazán megfogott a kötet: női erőről, az évszázadok óta uralkodó elnyomó hatalmakkal való szembeszállásról. Szívszorító olvasni a 20. századi eseményekről - a szovjet katonák által megrontott nőkről - lányokról, akiken ki más segítene mint a bűbájosok? A férfiak megvetették őket azért, ami nem is az ő hibájuk volt. Ma, amikor jönnek a hírek, hogy egyes országokban újra szigorítani akarják az abortusz lehetőségét, még jobban szíven ütött ennek a könyvnek az üzenete. A női test, a női élet évszázadok óta elnyomás alatt volt, a 21. században már azt hitetnéd, hogy tanult az emberiség - elkeserítő látni, hogy nem...

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

ᴅóʀɪ /ᴛʜᴇᴏᴅᴏʀᴀ (@dora_w89) által megosztott bejegyzés, Okt 24., 2020, időpont: 1:09 (PDT időzóna szerint)

Feminista szöveg, de - sajnos még sokaknak ez sem egyértelmű - nem gyűlöli a férfiakat. Többször is említi, hogy a megfelelő társ milyen fontos, milyen szeretetben éltek például nagyszülei. Az egyenlőséget, a női erő megtalálását üzeni - a visszatérést a hagyományokhoz, a természethez, a lélek és a test együttes gyógyítását.

"Egy boszorkány nagyon tud szeretni. Bátran, önmagát nem féltve. De csak akkor, ha önmaga marad. Ha nem engedi, hogy mások írják a történeteit. Mert történetekből állunk. Az emlékeink is történetek. Történetek, amelyeket az emlékeinkből írunk. Történetekből áll a családunk, a közösségünk, minden hagyományunk. Az embert nemcsak a génjei határozzák meg, hanem sokkal inkább a történetei. Aki a történeteket írja, az uralkodik. Legalább arra figyelj, hogy a saját történeteidből minél többet te magad írj."

Érdekes olvasmány volt, olyan életbölcsességekkel amiket érdemes megfontolni. Ha egy egyedi, igazán női könyvre vágytok, akkor ajánlom nektek!

4/5

Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 288
Ár: 3999 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Évezredeken ​át a boszorkányok őrizték mindazt, amilyen egy nő valójában. Amilyennek lennie kéne. Amilyen volt valaha, amikor a nagy istennők lányai voltunk. A boszorkányok őrizték a tudást, ami megmaradt abból az időből, amikor még senki nem hitte, hogy a nőt a férfi oldalcsontjából teremtették. Amikor még a péniszt nem gondolták magasabb rendűnek a vulvánál. Amikor még nem hitte senki, hogy a nő helye a konyhában van. Évezredek során a nők elfelejtették istennő ősüket, a Nagy Ősanyát, és vele együtt a szabadságot. Csak mi maradtunk, akik anyáról lányra adtuk tovább az emlékét. Mi, akiket boszorkányoknak neveznek. „Ha boszorkány vagy, tudnod kell, hogy mindennek, amit a látható világban teszel, valami lenyomata, árnyéka, visszfénye megjelenik a láthatatlan világban. És mindennek, ami a láthatatlan világban történik, megvan az eredménye, a következménye a láthatóban. Minden hétköznapi tettünk része a szellemi világnak is. Minden mágia. És nincs külön fekete vagy fehér. A kettő elválaszthatatlan.” Kiss Judit Ágnes költői erejű prózája az elveszett, de nyomokban még megmutatkozó évezredes tudásról, a bűbájosságról: oldásról, kötésről, angyalcsinálásról és repülésről – avagy hogyan érdemes boszorkánykodni a 21. században. A receptek kipróbálása erősen ellenjavallt.