Brunonia Barry - A csipkeolvasó
Towner Whitney egy harmincas nő, aki Kaliforniából tér vissza szülővárosába, Salembe. Nagynénje, aki lényegében a pótanyja volt - egyik nap eltűnt. Towner küzd a múlt démonaival, és épp egy nagy műtétből lábadozik - nem túl jó kombináció. Természetesen visszatér nagynénje házába, próbálja kideríteni, hogy mi történt vele és közben lassan adagolja nekünk a múltjáról szóló információtöredékeket.
Hamar egy nagyon nyomasztó családi légkör bontakozik ki a szemünk előtt - örökbe adott lányokkal, elhanyagolt testvérekkel és egy agresszív, bántalmazó apával...
Towner narrációja mellé bekapcsolódik Rafferty nyomozó története, aki az Eva eltűnése ügyében nyomoz, közben próbálja kordában tartani a városban feszülő indulatokat.
tumblr |
A városkában persze a bigott vallásosság is helyet kap, bár ez inkább egy szekta, amit Towner 'nagybátjya' vezet, magáról (Cal) calvinistáknak nevezte el őket. Agresszívan próbál téríteni, befolyásolni - ezzel nem kevés gondot okoz a helyi boszorkányoknak és a rendfenntartó erőknek.
Ebben a feszült helyzetben Towner folyamatosan küzd a múltjával: elveszített ikertestvére emlékével, a depresszióval, megtagadott családjával és mágikus képességeivel.
Nagyon-nagyon furcsa ez a regény... Imádtam a helyszínt, Salemet, a kis szigeteket, Eva házát és a boszorkányos üzleteket. De Towner megbízhatatlan elbeszélő, mondjuk ezt ki is jelentő az első sorban, szóval erre számítottam... Lelkileg is megterhelő olvasni, mert tele van bántalmazással, agresszióval, látomásokkal - rémálmokkal. A csavart egy idő után sejtettem, de persze megdöbbentő volt átértékelni az egész cselekményt ennek a kijelentésnek a fényében. Brunonia Barry egy tabu témához nyúlt, a családon belüli bántalmazáshoz. Bemutatta meddig képes elmenni az agresszor, a család meg mennyire tehetetlen, ha az áldozatok nem engedik, hogy segítsenek nekik.
A csipkeverés, maga a 'csipkeolvasó könyvéből' származó idézetek a fejezetek elején néha önmagukat ismételték, de kétségkívül érdekes adalék volt, ahogy a csipkéből való jósolás is.
Az olvasásélményen rúg egy jó nagyot a döcögő fordítás, összecsapott, tele értelmetlen mondatokkal... Szerintem sokkal jobban tetszett volna ez a könyv, ha eredetiben állok neki - ezért még nem is adtam fel a reményt, hogy olvassak Brunonia Barrytől, mert a szerző Salemben született és ahogy néztem más regénye is játszódik a városban!
3/5
Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2009
Eredeti cím: The lace reader
Fordító: Sóvágó Katalin
Oldalszám: 448
Ár: 3490 Ft
Borító: 3/5
Fülszöveg:
Minden talentumnak ára van…
Minden csipkének titka van…
A nevem Towner Whitney. Nem, ez nem egészen igaz. Az igazi keresztnevem Sophya. Egy szavamat se higgyék, mert én mindig hazudok.
Így üdvözöl bennünket Towner Whitney, A csipkeolvasó bevallottan megbízhatatlan narrátora egy salemi családból, ahol az asszonyok meg tudják jósolni a jövőt a csipkéből, és nemzedékek óta őriznek titkokat. Ám amikor két nő eltűnése visszahozza Townert Salembe, kiderül, mi is az igazság Towner ikerhúgának halála körül.
A csipkeolvasó meséje titkokat, identitászavarokat, hazugságokat és féligazságokat forgat bűvös örvényében. Az olvasó hamarosan rájön, hogy úgyszólván lehetetlen elválasztani a valóságot a fantáziától; de hiszen Towner Whitney már a regény elején kijelentette: „Nincsenek véletlenek!”
Szerintem is próbálkozz meg vele angolul! Néztem, ki a fordító és meglepődtem, bár aztán rájöttem, hogy kevertem egy másikkal. Két fordításával találkoztam magam is: az egyiket félbehagytam, a másik elment, bár magyartalan mondatok nem rémlenek. Szerintem én is inkább eredetiben olvasom az írónő könyveit, most felcsigáztál ezzel, hogy Salemben született :)
VálaszTörlésAlig emlékszem erre a könyvre, annyira régen olvastam, a fodrászos jelenet rémlik meg a Byzantium (?) nevű kutya.:) De nem hiszem, hogy újraolvasom (A tizenharmadik történet viszont nagyon hívogat), inkább a homályos emlék, mint a kiábrándító valóság.:D
VálaszTörlésAvilda - na akkor olvassunk, mindjárt meg is nézem mit kellene/lehetne tőle :)
VálaszTörlésAmadea - igen úgy hívták az egyik kutyát! Én se fogom szerintem újrázni, sőt le is töröltem a példányomat, mert elkezdett penészedni a belső borító elöl és hátul (azért is vettem előre az olvasmányok között, egy jó alapos fertőtlenítés után...).