Brunonia Barry - A ​csipkeolvasó

Brunonia Barry regényét még a könyvesbloggerek hajnalán fedeztem fel, talán Amadea bejegyzése miatt. Azóta is kerülgettem, néha ránéztem a könyvtárban a polcon, végül most tavasszal a Gabo Kiadó nagy akciójában megrendeltem. Múlt héten jutott eszembe, hogy szépen passzolna az októberi boszorkányos olvasmányaim közé.

Towner Whitney egy harmincas nő, aki Kaliforniából tér vissza szülővárosába, Salembe. Nagynénje, aki lényegében a pótanyja volt - egyik nap eltűnt. Towner küzd a múlt démonaival, és épp egy nagy műtétből lábadozik - nem túl jó kombináció. Természetesen visszatér nagynénje házába, próbálja kideríteni, hogy mi történt vele és közben lassan adagolja nekünk a múltjáról szóló információtöredékeket. 

Hamar egy nagyon nyomasztó családi légkör bontakozik ki a szemünk előtt - örökbe adott lányokkal, elhanyagolt testvérekkel és egy agresszív, bántalmazó apával... 

Towner narrációja mellé bekapcsolódik Rafferty nyomozó története, aki az Eva eltűnése ügyében nyomoz, közben próbálja kordában tartani a városban feszülő indulatokat. 

tumblr

Salem különleges hely: a hajdani boszorkányüldözések helyszínén ma virágzó üzlet boszorkánynak lenni, jóslás - performanszok színesítik a mindennapokat, a turisták persze özönlenek a helyre. Towner nagynénje egy teázót üzemeltetett, ahol néha-néha csipkéből jósolt. May, Towner anyja pedig egy komplett csipkeverő műhelyt, kört vezet, ahol bántalmazott nőket fogad be és foglalkoztat. 

A városkában persze a bigott vallásosság is helyet kap, bár ez inkább egy szekta, amit Towner 'nagybátjya' vezet, magáról (Cal) calvinistáknak nevezte el őket. Agresszívan próbál téríteni, befolyásolni - ezzel nem kevés gondot okoz a helyi boszorkányoknak és a rendfenntartó erőknek.

Ebben a feszült helyzetben Towner folyamatosan küzd a múltjával: elveszített ikertestvére emlékével, a depresszióval, megtagadott családjával és mágikus képességeivel.

Nagyon-nagyon furcsa ez a regény... Imádtam a helyszínt, Salemet, a kis szigeteket, Eva házát és a boszorkányos üzleteket. De Towner megbízhatatlan elbeszélő, mondjuk ezt ki is jelentő az első sorban, szóval erre számítottam... Lelkileg is megterhelő olvasni, mert tele van bántalmazással, agresszióval, látomásokkal - rémálmokkal. A csavart egy idő után sejtettem, de persze megdöbbentő volt átértékelni az egész cselekményt ennek a kijelentésnek a fényében. Brunonia Barry egy tabu témához nyúlt, a családon belüli bántalmazáshoz. Bemutatta meddig képes elmenni az agresszor, a család meg mennyire tehetetlen, ha az áldozatok nem engedik, hogy segítsenek nekik.

A csipkeverés, maga a 'csipkeolvasó könyvéből' származó idézetek a fejezetek elején néha önmagukat ismételték, de kétségkívül érdekes adalék volt, ahogy a csipkéből való jósolás is.

Az olvasásélményen rúg egy jó nagyot a döcögő fordítás, összecsapott, tele értelmetlen mondatokkal... Szerintem sokkal jobban tetszett volna ez a könyv, ha eredetiben állok neki - ezért még nem is adtam fel a reményt, hogy olvassak Brunonia Barrytől, mert a szerző Salemben született és ahogy néztem más regénye is játszódik a városban!

3/5

Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2009
Eredeti cím: The lace reader
Fordító: Sóvágó Katalin
Oldalszám: 448
Ár: 3490 Ft
Borító: 3/5

Fülszöveg:

Minden talentumnak ára van…
Minden csipkének titka van…
A nevem Towner Whitney. Nem, ez nem egészen igaz. Az igazi keresztnevem Sophya. Egy szavamat se higgyék, mert én mindig hazudok.
Így üdvözöl bennünket Towner Whitney, A csipkeolvasó bevallottan megbízhatatlan narrátora egy salemi családból, ahol az asszonyok meg tudják jósolni a jövőt a csipkéből, és nemzedékek óta őriznek titkokat. Ám amikor két nő eltűnése visszahozza Townert Salembe, kiderül, mi is az igazság Towner ikerhúgának halála körül.
A csipkeolvasó meséje titkokat, identitászavarokat, hazugságokat és féligazságokat forgat bűvös örvényében. Az olvasó hamarosan rájön, hogy úgyszólván lehetetlen elválasztani a valóságot a fantáziától; de hiszen Towner Whitney már a regény elején kijelentette: „Nincsenek véletlenek!”

3 megjegyzés:

  1. Szerintem is próbálkozz meg vele angolul! Néztem, ki a fordító és meglepődtem, bár aztán rájöttem, hogy kevertem egy másikkal. Két fordításával találkoztam magam is: az egyiket félbehagytam, a másik elment, bár magyartalan mondatok nem rémlenek. Szerintem én is inkább eredetiben olvasom az írónő könyveit, most felcsigáztál ezzel, hogy Salemben született :)

    VálaszTörlés
  2. Alig emlékszem erre a könyvre, annyira régen olvastam, a fodrászos jelenet rémlik meg a Byzantium (?) nevű kutya.:) De nem hiszem, hogy újraolvasom (A tizenharmadik történet viszont nagyon hívogat), inkább a homályos emlék, mint a kiábrándító valóság.:D

    VálaszTörlés
  3. Avilda - na akkor olvassunk, mindjárt meg is nézem mit kellene/lehetne tőle :)
    Amadea - igen úgy hívták az egyik kutyát! Én se fogom szerintem újrázni, sőt le is töröltem a példányomat, mert elkezdett penészedni a belső borító elöl és hátul (azért is vettem előre az olvasmányok között, egy jó alapos fertőtlenítés után...).

    VálaszTörlés

Te mit gondolsz? :)

Üzemeltető: Blogger.