Delia Owens - Ahol ​a folyami rákok énekelnek

A könyv, aminek a címét mindig rosszul olvasom-mondom (énekelnek helyett élnek), és a könyv amit a bloggertársaim egy része utált - ezért nem is kezdtem el eddig - bloggerek és ismerőseim másik része imád. :D
Most egyik barátnőm hatására olvastam el és örülök, hogy adtam neki egy esélyt. A puhafedeles kiadás amúgy pont mostanában fog megjelenni, szóval még aktualitáshoz is tudom kötni a bejegyzésem ;)

Delia Owens biológus és ez az első regénye, amelyben Észak-Karolina lápvidékének minden csodáját bemutatja. 
A regény az 1950-1960-as években játszódik a már említett lápvidéken, ami változatos csodavilág - rákok, különféle madárfajok, kisebb emlősök, rovarok, kagylók élnek együtt harmóniában. Az óceán és a szárazföld közti furcsa határterületről van szó, ami az ott élőknek menedék - a kívülről érkezőknek érdekes egzotikum, rosszabb esetben lecsapolásra váró, eladható telek.

Itt él a Clark család, öt gyerekkel, egy alkoholista apával és egy visszahúzódó anyával. Kya, a főszereplőnk gyorsan magára marad: családja szétesése anyja távozásával kezdődik. Őt követi a három idősebb testvér, majd legfiatalabb bátyja. Apjával egyedül marad kint a lápi viskóban, de a 6 éves kislánynak magáról kell gondoskodnia. Az eddig gyűjtögetett tudására támaszkodva süt, főz és gyűjt élelmet. Apja hol otthon van, és iszik, vagy távol - Kya akkor van viszonylagos nyugalomban. Már 7 éves, amikor az iskolától érkezik két felnőtt, hogy magukkal vigyék kisváros iskolájába. Kya tart is az új helyzettől, de szeretne tanulni. A gyerekek kirekesztő viselkedése miatt viszont egyetlen napot képes eltölteni, utána bujkál az iskolafelügyelet elől. Könnyű dolga van, mert a lápot úgy ismeri mint a tenyerét. 
Az eltelt évek alatt apja is elhagyja és tényleg teljesen magára marad. Segítségre a közeli kisbolt és 'benzinkút' tulajdonosánál, Jumpinnál talál, neki adja el a hajnalban kifogott kagylókat, füstölt heringet. Az idős férfi és felesége később is Kya támogatója lesz, megesik a szívük a magányos lányon. 

tumblr
A természet szeretete süt az első oldalaktól, számomra ez volt a könyv erőssége - Kya olyan helyen él, ahol még sosem jártam (és szerintem nem is fogok), az élővilág elbűvöli, minden figyelmét ennek szenteli. Később ezáltal talál kapcsolatot a 'külvilággal' is, hivatásra lel benne. 

A könyv hibájának tartják, hogy nem hihető, hogy valaki ennyire magára maradjon, kiessen a társadalomból. Az iskolafelügyelet ímmel-ámmal keresi, a városka lakói látják néha, de nem igazán foglalkoznak vele. Kitaszítottként él, pedig nem tett semmi rosszat. 
A családja teljesen szétesett, senki nem megy vissza érte. Kegyetlenség valóban, de kapunk azért erre magyarázatot is. Kya apja a háborúban traumatizált férfi, akinek még előtte végig kellett néznie saját családja elszegényedését-szétesését. Anyja szintén hátat fordított saját családjának, fokozatosan csúszott le férjével együtt. Persze, később megkereshették volna egymást, helyrehozhatták volna... 
"Az élet megtanította arra, hogyan kell péppé zúzni és lefagyasztani az érzéseket. De a magánynak saját iránytűje van."
A regény központi karaktere Kya, minden történés körülötte forog: megismerjük hogyan nő fel, szinte teljesen egyedül és segítség nélkül a lápon. Hogyan talál kapcsolatokat, lesz szerelmes, csalódik, majd próbálkozik újra.

A múltbeli szál mellett egy fiatal férfi haláláról olvashatunk, aki leesett a lápon található tűztoronyból. Fokozatosan ismerjük meg ki volt ő, milyen kapcsolatban állt Kyával. Ez a szál, a krimivonal nem volt erős, két gyanúsítottam volt, elég hamar rájöttem hogy mi is lehetett az igazság. A természet szeretete, tisztelete és a lélektani vonal miatt erőteljes ez a regény. Na és Tate miatt - az abszolút cuki, romantikus fiú-férfi, ahogy a nagykönyvben meg van írva :D 


A bejegyzés megtekintése az Instagramon

ᴅóʀɪ /ᴛʜᴇᴏᴅᴏʀᴀ (@dora_w89) által megosztott bejegyzés,
Néhány logikai baki nem zavart annyira, bár volt ahol húztam a számat - Kya meglepően gyorsan fejlődik, tájékozódik... bár ha azt vesszük, hogy minden figyelmét, energiáját csak a természetnek, természettudománynak szenteli, akkor végül is hihető a története. 

Jókor talált meg ez a regény, nagyon éltem a természetközeliséget, a romantikus szálat és a szomorú családtörténetet. Az Otthonról hoztuk után persze jól megmagyaráztam magamnak, hogy mi miért történt így. 

Ajánlom ezt a regényt, ha szeretitek az olyan történeteket, amik teljesen mások mint amit megszokhattatok, érdeklődtök az élővilág szépségei iránt, és szeretitek a lélektani regényeket.

4/5

Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2019
Eredeti cím: Where the Crawdads Sing
Fordító: Csonka Ágnes
Oldalszám: 426
Ár: 3999 Ft 
Borító: 5/5

Fülszöveg:
Delia ​Owens regénye Észak-Karolina ritkán lakott, mocsaras partvidékén játszódik az 1950-es és 60-as években. A történet főhőse a lápvidéken sorsára hagyott kislány, Kya Clark, aki az évek során elszigeteltségében önellátásra rendezkedik be, s alig érintkezik a környékbeliekkel.Az első szerelem azonban Kya életét is felforgatja: a közeli kisvárosban élő Tate megtanítja olvasni, és ő az, akivel a lány osztozni tud a természet és a költészet szeretetében is. Ám nem Tate az egyetlen, aki érdeklődik a különleges, magának való lány iránt…Egy rejtélyes gyilkosságot követően a helyi közösség felbolydul, és a gyanú hamarosan a mocsárban magányosan élő „Lápi lányra” terelődik.A biológus Owens első regénye egyszerre fordulatos krimi, érzékeny fejlődésregény, valamint a vadon és az emberi lélek lenyűgöző természetrajza. Nem véletlenül került a New York Times bestsellerlistájának első helyére, s vezeti az Amazon sikerlistáját is. Bár csak tavaly ősszel jelent meg, már több mint 1 millió példány kelt el belőle, Reese Witherspoon is beválogatta könyvklubjának ajánlott olvasmányai közé, sőt: a színésznő produkciós cége filmet forgat a regényből.

Nincsenek megjegyzések:

Te mit gondolsz? :)

Üzemeltető: Blogger.