Isabel Allende - Kísértetház

Isabel Allende chilei írónőtől évek óta szerettem volna olvasni, Maya naplója c. regényét 2017-ben elkezdtem, de félbehagytam. Végül első művével kezdtem az ismerkedést, amit nagyapja halála inspirált 1981-ben. További érdekesség, hogy a regény későbbi pontján említett elnököt saját nagybátyjáról mintázta (Salvador Allende), a Költő pedig Pablo Neruda.

A Kísértetház több generáción keresztül mutatja be a del Valle és a Trueba család életét. Először a különleges del Valle lányokkal ismerkedünk meg - a szépséges, légies Rosával, akinek vőlegénye Esteban Trueba egy bányában dolgozik, hogy megfelelő vagyonra tegyen szert mielőtt feleségül veszi őt. Egy tragikus véletlen miatt máshogy alakul a sorsuk - Esteban régi családi birtokuk felvirágoztatásába öli minden pénzét és energiáját. De később újra kapcsolatba kerül a két család...

Clara, Rosa legkisebb húga válik a regény fontos szereplőjének, aki már kisgyerekként megmagyarázhatatlan képességek birtokában van - tudja mozgatni a tárgyakat, látja a jövőt. Nővére halála után viszont évekre elnémul és csak akkor szólal meg, amikor bejelenti, hogy férjhez megy. Clara és néhány más szereplő karakterében mutatkoznak meg a mágikus realizmus szálai - a jövőbe látásban, ill. Clara képességeiben. A kapcsolat az ősökkel és szellemekkel áthatja az egész regényt, több karakter életét.

Házasságok, szerelmek, szenvedés, felemelkedés bukás örökös körforgását mutatja be a szerző három generáció történetében. A központ Esteban Trueba és Clara házassága és gyermekeik, leszármazottaik - mindezt körülölei a politikai-társadalmi környezet, változások. Végigkövethetjük, hogyan szivárognak be a szocialista eszmék az országba, később hogyan zajlott a kommunizmus letörése; milyen volt a katonai megtorlás, amelyben szépen megbújt a személyes bosszú egy karakter esetében.

Könnyen követhető a regény, annak ellenére, hogy sok évet fog át és több szereplővel dolgozik. Néhol az elbeszélést megszakítják Esteban Trueba naplójegyezetei, amelyben emlékeit, gondolatait olvashatjuk. Megosztó személyiség, aki a fiatalkori tragédiáját kegyetlenségbe fordítja, az erőszakossága - makacssága egész életét megkeseríti - mégis vannak karakterek, akik szeretik, akik kellő távolsággal tudnak bánni vele. A megbocsátás és a szeretet üzenetével ér véget a regény, amelyben szörnyű sorsok elevendnek meg - sajnos a valóságot mintázva.

Nehéz olvasmány volt, nem csak a sűrű szöveg, a több anekdota, a teljesen új ország miatt, de a kötet végén a sok kegyetlenség, a kínzások leírásai szintén megnehezítették az olvasást. Összességében hiánypótló olvasmány, ha szeretnétek megismerkedni regényes formában a 20. századi Chilével - ill. olvasnátok egy mágikus realista (család)regényt. 

Szeretnék később még a szerzőtől olvasni, hiszen nagy nevet szerzett az elmúlt évtizedekben és viszonylag sok regénye elérhető magyarul is. Szeretném megnézni a 1993-as filmadaptációt, amelyben olyan sztárok szerepelnek, mint Meryl Streep, Jeremy Irons, vagy épp Antonio Banderas.

4/5

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1994
Oldalszám: 436
Eredeti cím: La casa de los espíritus
Fordító: Egry Katalin
Ár: - Ft
Borító: 3/5

Fülszöveg:

Kik ​ezek a szellemek, akik végigkísértik ezt a vaskos történelmi, család- és kalandregényt? A Trueba család több nemzedékének különc nő és férfi tagjai? Vagy a chilei társadalom és történelem nemes és kárhozatos alakjai? És mi ez a kísértetház? A maga erejéből meggazdagodott Esteben Trueba földbirtokos-szenátor vidéki kúriája vagy fővárosi palotája?

Vagy maga Chile, az „Elnök” és a „Költő”, meg a szélhámos politikusok és arisztokraták, vérszomjas katonák és csendőrök, dévaj parasztlegények, prostituáltak, izgága diákok országa, ahol szüntetlenül torzsalkodnak a maradiság áporodott vagy elszánt erői a megújulás álmodozó vagy tettre kész híveivel?:

Az 1942-ben született chilei Isabel Allende szándékosan többértelmű választ ad rá ebben az egész évszázadot átfogó és világszerte nagy sikert arató regényfreskóban, amelyben venezuelai száműzetéséből idézi vissza családja és hazája múltját és közelmúltját, személyes viszontagságait és közösségi megpróbáltatásait. És közben mégis átdereng ezen a színességében is nyomasztó képen a mesélés ősi öröme.